[WOW]

Médiahekk

2011-02-22T08:38:00.002+02:00

Munkámból kifolyólag - meg egyébként is - sokat internetezek, s emiatt szakajtónyi számomra abszolút lényegtelen hírbe is belefutok. Miután vagy tizenhatodszor láttam meg Sarka Kata és Hajdú Péter legújabb balhéját, bűzleni kezdett a dolog. Mivel a bulvár alapvetően reklám, ebben nyilván egyetértünk, még ha infónak is van álcázva. Szóval a megszellőztetett sztori a következő: Sarka Kata a benne lévő (és a telóval készült) fotókkal együtt (miért nem kártyára menti? lol) adta el telefonját egy kereskedőnek, aki annak rendje és módja szerint továbbadta a készüléket. Az új vásárló pedig hát megtalálta ugyebár, s mi ad Isten, rögvest a nagy bulvárlapokhoz futott a képekkel, akik persze címlapon, de a tuningolt cickókat azért böcsülettel kikockázva hozták le a fotókat.

A nép persze veszi az újságot, fórumokon megy a téma, csak az van kedves barátaim, hogy megint csak át vagytok ba..va. Próbaképp lementettem egy fotót a gépemre, s egy egyszerű jobb kilikk után a részleteknél kiderül, hogy az ominózus pikcsör Canon EOS 350 D-vel készült, ami gyanúsan nem telefon. Aki nem hiszi el, itt a link. Akkor hogy is van ez Petya?

Életjel

2011-02-08T09:48:00.003+02:00

Azért néha nagyon tudnak fájni bizonyos dolgok. És itt most legfőképp a munka frontjáról van szó. Két, hozzám több szempontból is igen közel álló kolléga lépett le a laptól az uttóbi hetekben, ami eleve mélyütés. Más nélkülük, nagyon más, de nem erről szeretnék írni. Sokkal inkább arról, hogy a történtek ellenére _ két újságíróról van szó - sajnos fel sem merült az illetékesek fejében, hogy engem esetleg 100 százalékban újságíróként foglalkoztassanak tovább. Csináld csak tovább a fotózást, gyerek, az nem baj, hogy nem értesz hozzá eléggé, az nem baj, hogy még így is sokat írsz, az nem baj, hogy az egész qrva szerkesztőségben csak neked van a zsurnaliszta szakmához szakirányú diplomád, s az sem baj, hogy nem szereted a fotózást (ez nem hozzáálás, hanem képzettség kérdése, hiszen az ember, legalábbis én biztosan, a legjobbat akarja nyújtani, s amíg a fotóriporter kollégáimnak a gyakorlat és a szaktudás miatt könnyen megy minden, addig nekem minden egyes normális képért keményen meg kell küzdenem). Megértem én, hogy a helyzet kényelmes a lapnak, hiszen két legyet ütnek egy csapásra, de azért talán az is számíthatna valamit, hogy a gyerek ne undorral menjen be nap, mint nap, s ne érezze klasszisokkal jobban magát betegen, az ágynak dőlve, mint egészségesen, meló közben. Merthogy ez a szitu, s nem hiszem, hogy sokáig bírom.

reload 5.0

2010-08-02T19:43:00.004+03:00

írok. mármint blogot. régóta nem tettem ilyet. az okát nem tudom, talán valamiféle krízis ért el az online kommunikációt illetően. pedig rengeteg említésre érdemes dolog történt velem az elmúlt fél évben, amiről kellett volna posztolni, mert talán könnyebb lett volna átvészelni a számomra igen komoly változásokat, ha kiírtam volna magamból. de nem tettem. inkább nem írtam. késztetést sem éreztem, nem zavart, hogy eseménytelenül pörögnek a napok és hónapok az szpd weblogon.

most ugye nyár. ezerrel. fotós-újságíró-robotként ez különösen melós időszak számomra, főképp hogy egy halvány köszit vagy hajrát sem kapok sehonnan. megvolt a pafe, a volt, az örök szerelem utcazene és a művészetek völgye is becsülettel. meg mellette ezer dolog. csak pihenni és kikapcsolni nincs idő és lehetőség. egybefolynak a napok kezdem már megszokni. remélem a kéthetes szabi majd segít ezen. jövök majd még valamikor.

ezt most nem kesergésnek meg önsajnáltatásnak szántam, csak hát ez jött ki belőle. sorry.

Végre

2010-03-29T11:06:00.003+03:00

indul a kispályás foci szezon. Mehetünk ki salakra, nyomhatjuk a meccseket ezerrel. Jó, persze teremben is egész télen zúztuk, de szabadtéren, tétre menő derbiken pályára lépni más lesz azért. Idén újra Boiler CF-ként neveztünk a srácokkal, mert az Oli e Gino pizzéria nem akart szponzorálni minket. Tavaly még - annak ellenére, hogy egy kanyi forintot nem adtak riszpektből megtartottuk a nevet, de most vége. Visszatérés a gyökerekhez, így kezdtük még 2005-ben. Némiképp átalakult a játékoskeret is. Úgy néz ki, hogy a távozók mellett (El Kaukero, Szmandra Kálmi, Tolnai G, Tunya) lesznek érkezők is. Régi cimborám, Horváth Lacika is csatlakozik hozzánk, no meg Illésfalvi Joci és a legdurvább becenévvel rendelkező Zíí (aki Laci). Tessék szurkolni nekünk nagyon.

Hiphiphurrá

2010-03-24T15:19:00.006+02:00

Tudtam már régen, de nem írhattam. Bazsevál a Muse a Szigeten. Ott leszek. Kötelező. Persze továbbra is a VOLT a szívem csücske, de azért Matt Bellamy és bandája korántsem említhető egy lapon a kiégett trip-hop legenda Massive Attack-el, no meg a 85 éves Billy Idol mesterrel, hogy a kissé unalmas Prodidzsájról ne is beszéljek. Persze tudom, rohadt drágák a minőségi zenét játszó, s jól futó zenekarok, meg az is igaz, hogy tavaly a senkiházi Limp Bizkitre meg az 5 éve lejárt Mansonra zarándokoltak tízezrek Sopronba, holott Wolfmother-re meg Rage Against The Machine-ra kellett volna zúznunk a Lővérekben. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Hehe.

Reboot

2010-03-22T09:22:00.003+02:00

Végre, mondhatnám elégedetten, ha nem csak és kizárólag rajtam múlna mikor frissül webkettes énem egyik szelete. Úgyhogy nem mondombb. Inkább leírom, mi történt velem az elmúlt hónapokban, merthogy nem unatkoztam, főképp ennek tudható be a kis túlzással komolynak is mondható pauza.

Leginkább dolgoztam. Olcsó kifogás, de igaz. Próbáltam odatenni magam böcsülettel az újságnál, s talán sikerült is, hiszen eddig még senki nem mondta, hogy menjek inkább pultozni a Macóhoz a pálinkaházba.

Az utóbbi másfél hónapban egyébként még fárasztóbbá vált az újságírói lét, ami ugyebár a kampánynak tudható be. Kapjuk és nyomjuk ezerrel. Csak hát nem kicsit unalmas a dolog. Leginkább azért, mert sokszor az embereket képviselő honatyának alkalmatlan politikus(jelöltekkel) találkozom, akik egyrészt maguk sem tudják mit akarnak (azon kívül, hogy voksokat szerezni), másrészt pedig ezerszer eldurrogtatott populista közhelyeket nyomatnak az arcomba, s ezáltal az oly drága olvasók arcába.

Persze mondhatnánk, hogy ez a munkám, ne panaszkodjak. Nem is teszem, csinálom keményen, panasz sem lehet rám, de azért fenntartom a jogot arra, hogy tele legyen vele a tudatom. Mert sokkal szívesebben írok például a berhidai lovas majálisról vagy épp egy jó zenekarról, mint a kampányrendezvényekről. Punktum.

No, de azért nem vagyok ennyire negatív, hiszen a tavasz beköszöntével (apropó, mindenkinek köszi a szülinapi jókívánságokat) a jókedv-indexem is meredeken kúszik felfelé. Jönnek ugyanis szépen sorban a szabadtéri fesztek, úgyhogy alakul a program. Április végén ugye VEN Veszprémben, aztán Pannónia Várpalotán, VOLT Sopronban, Utcazene Veszprémben, Művészetek völgye szigorúan a dörögdi Klastrom kocsmában, zárásképp pedig Matt Bellamy-val dúdoljuk majd együtt nemzetünk büszke fővárosában a Kinghts of Cydonia-t (Sziget). Tervben van még egyhetes tengerparti fekvés időszakos fürdéssel és balatoni kikapcs, hogy a júniusban startoló foci vébéről ne is beszéljek. Mert azzal meg úgy vagyok, mint hőn imádott kollégám az olimpiával: nézek mindent, ha törik, ha szakad.

Fásy for president 2.0

2010-03-04T12:04:00.002+02:00

Ennyi. Még a végén igazam lesz, s a mester lesz a prezident, Bunyós Pityu a rendvédelmi miniszter, Zsülike meg váltja Hillert az oktatási kabinet élén. Magyarország, én így szeretlek!

Küszöbön a reboot

2010-02-11T17:37:00.002+02:00

addig is türelem tornaterem. hogy könnyebb legyen, következzen a legalja. de tényleg. az ember, aki bebizonyította, hogy szarból nemcsak várat, hanem palotát is lehet építeni. fásy ádám for president! :D

Wolfmother

2009-11-13T10:58:00.003+02:00

Bejön, de nagyon. Ősrock modern kivitelben. Ha újra zenekart alapítanék, nagyjából ezt a muzsikát nyomnám a srácokkal. Wolfmother.

Wolfmother - Joker And The Thief

Wolfmother - Woman

Ancsa

2009-11-08T14:51:00.004+02:00

A csúnya közhellyel élve szürke és félelmetes sebességgel pörgő mindennapjaimat (észre sem vettem, hogy vége a nyárnak, erre mindjárt itt a karácsony) néha azért félbeszakítják érdekes mozzanatok. Ilyen volt az elmúlt hétvége is, amikor büszke zugfirkászként Bukarestbe utaztam a Honvédelmi Minisztérium meghívására. A másfél napos szomszédolás apropója egy Cozma-emléktábla és egy hősi magyar parcella felavatása volt. Töredelmesen bevallom, a szombat esti kecskeméti indulás előtt kissé azért tartottam a repülőúttól, ugyanis nem menetrend szerinti járattal, hanem (Szekeres Imre honvédelmi miniszter meg egy rakás katonai elöljáró és politikus társaságában) a honvédség AN-26-os gépével röppentünk át Bukarestbe (Ilyen a gép).

A derék katonák által csak Ancsának becézett gépsárkányban végül a folyamatos hangzavartól eltekintve viszonylag nyugodt utunk volt, alig másfél óra elteltével már landoltunk is a román fővárosban. Fél tíztől fogadás a nagykövetségen, majd a szállás elfoglalása (ld. a csatolt képen a Howard Johnson szállodát), s egy éjszakába nyúló sörözés következett a delegáció tagjaival. Frankón el is aludtam reggel, majdnem lekéstem Szekeres mester sajtókonferenciáját, ahol szerencsére kávét is szolgáltak fel, mert az bizony a kései kelés miatt kimaradt.

Délelőtt Dinamo-stadion majd Kálvin-temető, a már említett események, ahol a jegyzetelés mellett fizikai fölényemet kihasználva küzdöttem a jó fotós és videós helyekért a román média lelkes riportereivel. A percre pontosan beosztott program (azért megnéztem volna Bukarestet) a nagykövetségen zárult, ahol az egykori újságíró Füzes Oszkár látott újfent vendégül minket. Anyagleadás, interjúzás, s már zúztunk is a reptérre, majd fél hatkor már Kecskeméten landolt az öreg, s még mindig rohadtul hangos Ancsa. Gyors volt, de azért így is nagy élmény. Legközelebb remélem becsúszik egy durvább kiküldetés is, szívesen írnék például a külszolgálatot teljesítő magyar katonákról (pl.: Afganisztán, de lehet Ciprus is :D).

Akit esetleg érdekel, az út kapcsán megjelent cikkek az alábbi linkekre kattintva olvashatók.

Petre Cozma: Az én kicsi fiamnak két hazája volt
http://naplo-online.hu/cimlapon/20091101_petre_cozma_bukarest

Madárka, lehet két hazád
http://naplo-online.hu/cozma_gyilkossag_tragedia/20091102_petre_cozma_roman_magyar_ellentet

Elesett katonák emlékhelye
http://naplo-online.hu/cimlapon/20091104_magyar_katonak_emlekmuve

Tizenöt esztendő

2009-10-12T00:08:00.002+03:00

Azért amikor '94 novemberében hosszú, több órás könyörgés után végre ellátogathattam életem első rockkoncertjére, nem gondoltam, hogy 15 év múlva közös képen, kissé megöregedve, de ugyanúgy lázadva együtt nyomjuk majd az akkori ikonnal. Igen, a mai napig kedvencnek számító, akkor épp a Férgek-lemezzel turnézó Tankcsapda volt a zenekar (előzenekar meg a Necropsia, a mai napig emlékszem), Lukács Laci pedig az ominózus frontember. Azóta voltam vagy 30 TCS-bulin, legutóbb épp csütörtökön az Expresszóban. Ez annyiban különbözött a többitől, hogy előtte beszélgettünk is.

Rákkenroll öcsém!

2009-09-09T18:19:00.005+03:00

Na, ez odacsapott rendesen, gyerekek! 2,5-ös Navarát teszteltük Glogovcsán kollégával, ezerrel zúztunk a Csatár-hegyen. Az eredmény holnap, azaz csütörtökön olvasható, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nekem kell egy ilyen gép. Most, rögtön, azonnal. Más dimenzió. Teljesen más.

Remete a hegyről

2009-08-17T09:50:00.012+03:00

Akkor ez most a nagy visszatérés, vagy mi, egyfajta önkéntes száműzetésből, amit azért szívesebben nevezek inkább jól sikerült nyaralásnak. Merthogy egyrészt tényleg jól éreztem magam, másrészt pedig úgy kellett nekem ez a kéthetes telefon- és netmentes pauza, mint a folyton nyavajgó mobilomnak a töltő meg a 220V.

A két hetet egyébként Melus drágám családjának kövágóörsi haciendáján töltöttük. Fent az Ecséri-szőlőhegyen (innen a cím). Csendben, nyugalomban, egy szerény balatoni örökpanorámával megtámogatva, csak hogy jobban essen minden. Az első héten leginkább a ritmust próbáltam átvenni, vagyishogy lelassítani, mert a napi pörgésből nem lehet ugyebár oly könnyen kiugrani.

Ez csütörtökre sikerült is, akkor már nem hiányzott a napi betevő szélessáv sem, maradtam Sir Arthur Conan Doyle komám történeteinél (gy.k.: Sherlock Holmes). Aztán megvolt nagyvázsonyi dumaszínház, kétszer is, ahol újfent megbizonyosodhattam arról, hogy a Szőke Bandi nem normális (folyt a könnyem, ahony nyomta a sódert a szintén agyament Badár kollégával), másnap meg Kovács András Péter ökör poénjaira majszoltuk a kürtőskalácsot.

A második héten aztán volt minden, ami kell. Dörögdi fesztivál a kulthely Klastrom kocsmában elfogyasztott hosszúlépéssel, strandolás és aszalódás (bronzisten lettem, na) az aprócska, ám kiváló kővágóörsi bíccsen (beach-en :D), s persze a barátok hosszú hétvégés látogatása, amelyet szándékosan a kéthetes zúzás végére időzítettünk. Összesen tizenöten voltunk. Barátok, barátnők, feleségek (szia Ricsi), tesók meg minden. Bográcsozás, fürdés, ökörködés, némi iszogatással egybekötve. Jól sikerült, na. Ezúton is kösz mindenkinek, aki ott volt.

Utcazene utóérzés

2009-07-23T12:36:00.011+03:00

Bréking nyúz - Közben Zsivány kolléga is feldobta a nyetre szubjektív beszámolóját az utcazenéről (ITT lehet olvasni). Fényképen és videón is látható vagyok, akit érdekel kattintson. Azért egy Adrián által készített fotót jól beszúrok ide, hogy kedvet csináljak az olvasáshoz. A címe talán annyi lehetne: I LOVE ZSÍR! (Ez volt egyébként a sátor neve is, ahol kisfröccsel kombóban nyomatták a tuningolt zsírosdeszkát.)

Hiába a szakajtónyi kritikus vélemény, én 10 esztendő elteltével is teljes mellszélességgel tudok lelkesedni az Utcazene Fesztiválért. Amellett, hogy egyetértve Reider Lackóval a veszprémiség egyfajta speciális kifejeződéseként tekintek az idén négynaposra fogyott belvárosi őrületre, korántsem mellesleg a hazai fesztiválpaletta egyik, ha nem a legkülönlegesebb dzsemborija Murak és Sündi "kisgyermeke".

Ennek megfelelően az önként és örömmel vállalt újságírói munka mellett civilben is nagyon vártam a fesztet, hiszen az utcazenén mindig olyan arcokkal futok össze és iszom meg egy jaffát, akikkel más alkalommal nem. Így volt ez idén is, habár a négy napot döntően egy társasággal töltöttem, amelyben olyan illusztris vendégek is helyet kaptak, mint a pici szívemhez oly közel álló Móvárról érkező Imo (ő az a lány a képeken, aki nem a Melus :D), a lassacskán állandó fesztiválozó társaimmá váló zsivány-kollektíva (értsd: jóbarátaim, Bibi és Adryano Kid), a ködös Albionból nagy örömöre befutott Vixy, s persze a jól megszokott brigád (Melus áfkorz, no meg Dávid, Csabi, Zoli, s a VOLT-on megismert Hajni és Imi).

Javarészt velük csapattam végig a veszprémi muzsika ünnepét, közben meg nagyjából 374 baráttal, haverral, ismerőssel, volt osztálytárssal, szomszéddal, kollégával, stb. találkoztam, köztük a képeken is látható Gégével (igen, ő az a hosszúhajú, bajszos pasi, akivel az összes nyári feszten együtt büntetem a jónépet).

Az elfogyasztott ital mennyiségét fedje jótékony homály, legyen elég annyi, hogy több ízben is rézangyalokat kergettünk a belvárosban, fütyültünk a barátokkal, s végül mindig megláttuk a fényt az alagút végén (ez utóbbira ékes bizonyíték az alant látható fotó, ahol a szemfülesek minden megláthatnak a háttérben). Mindenesetre a hangulatra nem volt panasz, annyi szent, több alkalommal is elhangzott a négy nap során a klasszikussá érett: "soha többet nem iszom ma estig!" mondat.

Persze megnéztem egy rakat koncertet is, meg le is maradtam rengeteg előre kinézett bazseválásról, de így van ez jól, az UZ lényegét - ahogy azt Gégé jól le is írta ITT - úgysem a fellépők jelentik, hanem a nagy találkozások. És ezért jó, hogy van és kell, hogy legyen utcazene, amíg világ a világ. Pont.

(A fotókért meg kösz Gégének és Dávidnak. Riszpekt.)

Ami az elkövetkező két hetet illeti, hétfőtől szemét módon elmegyek telefon és netmentes szabadságra, úgyhogy a posztokat illetően nem ígérek semmit (nem mintha túl gyakran hinteném a betűket eme hevenyészett virtuális térben). Aki akar, úgyis elér, utána meg majd lesz úgyis minden földi jó, már ami a blog keretei között lehetséges. Addig is gyúrjatok a Szigetre csikánók.

UZ

2009-07-14T19:28:00.007+03:00

Holnap startol az utcazene. Írnék róla bővebben, de mivel ez lesz a nap témája holnap a Naplóban, s nagyjából egész nap ezzel foglalkoztam, inkább beillesztem a cikket. Tessék olvasni és jönni bulizni Veszprémbe.

Négy napig szól majd a zene...

(szöveg:szpd; fotó: gégé)

Az utcazene-fesztivál ünnep, a veszprémi öntudat egyfajta kifejeződése, amelyre büszkének kell lennünk - véli Reider László, a megyeszékhely (nem)hivatalos indulóját, a Kossuth utcán című örökbecsű dalt játszó Rubber Puppet együttes énekes-gitárosa, aki zenészként és támogatóként is a kezdetek óta jelen van a mára nemzetközi hírűvé érett rendezvényen.

A szemem, a szemünk előtt vált hangulatos nyáresti programból tízezreket megmozgató, komoly turisztikai tényezőnek (is) számító szabadtéri fesztivállá az utcazene. Büszkén mondhatom, hogy szinte a kezdetek óta lehetőségünk nyílt fellépni a Rubber Puppet zenekarral, s minden alkalommal óriási élmény volt hazai pályán, a Kossuth utcán előadni a dalainkat. Idén azonban a szombat esti koncert erejéig kiegészülünk Jamie Winchesterrel is, akivel egy közös próbán csiszoljuk majd tökéletesre a nótákat - mondja Reider László (képen balra), aki a korántsem munkaként, inkább szellemi feltöltődésként gondol az előttünk álló négy napra. - Ritka, hogy ennyi jó zenekart egy helyen láthatunk, ráadásul a környékbeli bandák közül is sokat megnézhetünk az utcazenén.

Hangulatkép a tavalyi fesztiválról

Ha már szóba kerültek a fellépők, érdemes csemegézni kicsit a fesztivál programjából. Hőségriadó ide vagy oda, a szerdai nyitónapon rögvest lesz miért besétálni a belvárosba, hiszen a már említett Takáts Eszter és a Gumizsuzsi mellett a Ferenczi Györggyel kiegészült Bluesberry, a dzsesszt a nagyvárosi stílusokkal egyedien ötvöző Barabás Lőrinc Eklektric, az Örvényest dicshimnuszba foglaló Hollywoodoo, a hip-hopot népzenével mixelő Suhancos és a Chiléből importált Nano Stern is színpadra lép.

FOLYTATÁS ITT...

Sose VOLT ilyen jó...

2009-07-08T20:10:00.014+03:00

Voltomiglan

Idézhetném a jó Csoki szavait is a mindannyiunk által ismert kultmúviból, merthogy az elmúlt hét végén abszolvált ötnapos soproni őrületre nehéz feladat más kifejezést találnom. Annak, aki járt már a hűség városának emblematikus dzsemboriján, nos, annak nem újdonság, hogy igazi multikulturális turkáló a VOLT Fesztivál, zenei stílusok és látogatók tekintetében egyaránt.

Velük zúztam végig a fesztet - Csappy mester és Zoli öcsém

De erről majd később, haladjunk szépen időrendben, azaz nyitányként a nulladik nap következik. Mondhatnám, hogy semmi extra, ami a fellépőket tekintve mindenképp igaz lenne, hiszen csak a feszt végére Titzimackóvá avanzsálódott veszprémi lemezpörgető bazsevált a teraszon, ám legnagyobb megdöbbenésemre olyan veretés fogadott a sokat látott, s bizony már kedden megtelt kempingben, hogy az csak na. A veszprémieket (s persze minden látogatót) mágnesként vonzó fényes pultnál (erről beszélek, illetve írok) meg is állapítottuk, hogy csúnya hét vár ránk. Így is lett.

Két napig az extra hajkoronát viselő Stubi is hű társunk volt az őszinte csapatásban

Ennek megfelelően nehezen indult a szerda, habár aludni reggel 9 után esélyünk sem volt az alkalmi szállásunkat pillanatok alatt radiátorrá varázsoló napsugarak gyengéd ölelése miatt. Így maradt a kv-kóla kombó, meg némi szőke ciklon a vip-kocsmában, ahova büszke zugfirkászként bebocsátást nyerhettünk. Ez egyébként nem a feszítés miatt volt jó, hiszen teszek én az idióta bajusszal rohangáló Pély Barnára, sokkal inkább azért volt előny, mert 1. napközben árnyékban feküdhettünk a fehér bőrkanapékon 2. jó volt a kávé 3. kicsi volt a sor 4. mindig hideg volt a sör, s itt lehetett heinekent kapni.

Délután (mármint szerdán) aztán megérkezett a jó Stubi, négytagú csapatunkban 25 százalékra emelve a kutató-feltaláló-doktori címmel rendelkező mérnökök arányát. No, kedves barátunkkal bele is csaptunk a lecsóba böcsülettel. A Belga és a Delinquent Habits buliján, majd a a Franz Ferdinand britpop zúzásán még csak mozgolódtunk, ám a Fine Cut Bodies, a Tesco Disco, majd az arénában állandónak számító zúzás azért kihozta belőlünk az egyestés Fred Astaire-t. A hangulatról és a lendületről elég, ha annyit mondok, ferde szemmel néztek rám a többiek amikor hajnali négy körül elindultam lepihenni.

A csütörtök még nehezebben indult. Két fejem volt és a nagyobbik volt belül, ráadásként, hogy Lukácstól is lopjak egy gondolatot: a gyomromban a savkatonák árkokat ástak. A príma érzésre a cirka 32 fokos hőség még rádobott egy keveset, de büszkén tűrtem a megpróbáltatásokat, hiszen fesztiválozni jöttem vagy mi. Mivel a többiek is nagyjából ilyen állapotban leledzettek a sátorban, szerény javaslatomra két nap után meleg ételt vettünk magunkhoz az egyik étkezdében. A frissen kisütött rántott camambert és a pulykamell némi málna bobmával körítve rögvest grabancon fogta kis csapatunkat, s belelökte egyenesen a buli közepébe. A sárba. Igen, ez volt az esős nap. Limp Bizkit és bokáig a vízben tocsogó tízezrek. Szegény Gégé kolléga is jól kikapta. Nem is nagyon tudok a csütörtökről többet írni. A Bizkit szimpla hakni volt, az órákon át érkező égi áldás meg rendesen lehozott a partifílingről. Azért a bodzás fények röpködtek meg minden, de Fatima Spar és a Ladytron koncertjén kívül nem sok maradt meg ebből a napból.

Pénteken érkezett egy magyar zsivány... (ld.blogtesók)

Pénteken partiállat Szendi mellett érkezett blogtesóm és cimborám Adrián, oldalán Bibivel, továbblendítve minket a negyedik napon joggal jelentkező holtponton. ITT lehet videókat nézni a soproni lélekvesztőben tett látogatásukról, itt és most legyen elég annyi, hogy jól sikerült a sörök ellen indított hadjárat, egyébként meg nagyjából teljesen ugyanazt gondolom mint zsivány kolléga.

Na, róluk beszélek például...

És a szombat. A zárónap, amikor dominának maszkírozott tinilányok és metroszexuális ifjak lepték el a kempinget, a vip-szektorban meg a pesti rióból szabadult kólás brigád pörgette rendesen a huszasokat. Marylin Manson tehát mindenkit megmozgatott. Engem is, habár az egész cécót vérkomolyan átélő, s magukat összevissza maszkírozó tinédzserek helyett azért próbáltam helyén kezelni a koncertet, azaz oltári nagy cirkusznak, egyfajta torz, ámde vérprofi varietének felfogni a bulit. És ebből a szempontból ütött is a kissé elhízott Manson és csapata által prezentált show. Volt seggrázás és közönségre köpdösés, ám a hű de nagy megbotránkoztatás elmaradt, pedig minden bizonnyal azért zarándokolt ki annyi kisminkelt kislányát féltő apuka a nagymezőre, hogy legalábbis az öreg Manson kitolja a mosolygó Kulabát a mén sztédzsre. Ezt szerencsére nem tette meg, így egyeseknek tán csalódás lehetett a VOLT, nekem azonban semmiképp sem volt az.

Ágyas meggyessel koccintottunk az első offline találkozásra Bibivel

Sokkal inkább óriási élmény, s teljes agyi reboot. Szellemi felfrissülés, ha diplomatikus és nem mellesleg érhető akarok lenni. Csütörtökön például egymástól kérdezgettük kávézás közben, hogy milyen nap is van ma. És ez volt a fő cél: kissé elfeledni a mindennapokat. Az pedig már csak hab VOLT a tortán, hogy jó cimborákat is szereztünk az öt nap során, a tábor rasztája címet kiérdemlő Bátor, a keményvonalas szkinhed Imi és a minket mindig meglepő Tamás személyében. Még 356 nap a következőig, ha jól számolom.

Voltomiglan

2009-06-30T14:18:00.010+03:00

No, akkor tisztelettel jelentem kedves Olvasó, hogy leléptem. Sopronba. VOLT '09. Ha van kedved, gyere Te is! És csörgess meg, hogy dumáljunk egy nagyot. H. Dániel komám számára a megjelenés, legalább egy napra, kötelező érvényű, a töbieknek erősen ajánlott. :D Ha tudok, majd blogolok, de nem ígérek semmit. A hazatérés után mindenképp lesz fényképekkel megtuningolt sztorizgatás, addig is ím hát néhány pixelnyi fíling az elmúlt évek soproni bevetéseiről.

Vedör bojsz

2009-06-19T11:25:00.003+03:00

No, hát jelenleg ez a várható időjárás északnyugat-magyarországra a köpönyeg.hu szerint. Június 30-án este indul ugyebár a menet, a 25-28 fokkal maximálisan kiegyeznék, még az se para, ha egy kis zápor is bejátszik. Azért beizzítok addig egy vízhatlan széldzsekit, biztos, ami biztos.

Indulnod kell...

2009-06-17T12:31:00.005+03:00

Mostanában ez megy nálam. Úgy nagyjából az összes album 1980-tól '90-ig. Váltogatva. Legfőképp a PAFE szervezői okolhatók ezért, mert az ős-Hobo koncert a Cseri-parkerdőben bizony alaposan belerakta a bogarat a fülembe. Ismertem én korábban is - a Hajtók dalát egyfajta vallomásként milliószor elnyomtam már a Melusnak, no, meg szívesen emlékszem a szombathelyi albérletes időszakra, amikor Szácsem testvérrel a Hosszúlábú asszonyra keltünk és a 3:20-as blues-ra reggeliztünk - , de valamiért most megint elkapott. Nagyon.

Még 19 nap

2009-06-12T12:26:00.004+03:00

Illetve 18, merthogy már a nulladik napon elfoglalja méltó helyét a Lővér-kempingben a háromtagú különítmény. Rajtam kívü Dé és Zé csapatja végig, közben meg sokan jönnek IDE. És te jössz?

Hehehe

2009-06-11T18:00:00.005+03:00

Azért ez már tényleg a vödör legalja. Pedig azt hittem értelmes emberrel van dolgunk...

IDE kattints.

Aztán itt a cáfolat is, már ha ez cáfolat.

Meg IDE is.

És mielőtt valami lelkes mókamiki anyázna, hogy büdös kommunista meg zsidó és cigány vagyok egyszerre, azzal előre közlöm, hogy nem. Csak az orbitális hülyeségek idegesítenek, de nagyon.

X

2009-06-05T15:36:00.003+03:00

Vasárnap szavazz. Kérlek. Nem érdekel, hogy kire. Az a te dolgod, a te véleményed. Én megyek, mert jogom és (szerintem) kötelességem. Meg azt gondolom, hogy így kell.

Rock with my band

2009-06-04T10:08:00.003+03:00

Undorító, szemét módon beleeszi magát az agyadba a dallam, s két meghallgatás után nem tudsz szabadulni tőle. Skandináv rákenroll fíling. Mondjuk élőben karcosabb volt, de azért így sem rossz.

Deep Insight - Rock With My Band

Hátulról mellbe

2009-05-24T16:58:00.004+03:00

Több esetben is kaptam szóbeli feddést az elmúlt hetekben kedves olvasóimtól, akik a ropogósan friss bejegyzéseket hiányolták a világháló eme parányi szeletéről. Jogos és érthető. Csak hát a meló kicsit elvitt az utóbbi hetekben, s egész egyszerűen nem maradt energiám új posztok megalkotására. Ugyanakkor a jobb későn, mint soha közhely mentén itt a legújabb sztori, hiszen azért történés volt rendesen.

Például valami oknál fogva a Veszprém megyei zugfirkász-brigád egyik (sz)élharcosa (szűkebben most inkább nem...tudjátok, meg aztán a tahó csak örülne az alkalomnak) megpróbált lejáratni szűkebb környezetemben, s tette mindezt olyan indokokra hivatkozva, amelyek persze köszönőviszonyban sem voltak a valósággal. Azonnal eljutott hozzám az infó, ám nem tudtam mire vélni nevezzük így Mr. Tanulatlan Seggfej (döntsétek el ti, hogy melyik legyen a keresztneve :D) kirohanását, így hát vártam, hogy jelentkezzen és a szemembe mondja a dolgokat, mert ahhoz áfkorz nem volt vér a pucájában. Nem jelentkezett, de nem ám, így hát a legközelebbi találkozáskor egy rövid köszönés mellett csupán sajnálkozó pillantásokkal fogom meglepni, hiszen annak mégsem lenne jó vége, ha azt kapná, amit ilyen esetben egyébként megérdemelne (diplomatikusan fogalmazva a cipőm fizikai kontaktusba kerülne az arcával). Azért a mellékelt kis képet neki küldöm soxeretettel.

Egy dal élete

2009-05-07T19:39:00.002+03:00

Aki ismert, tudja, hogy Johnny Cash az egyik mániám. Nemcsak a fekete ruhás ember zenéjét bírom, az élethez való hozzáállása is igencsak szimpatikus. Még a halál előtt írt egy önéletrajzi könyvet, amiben túl hetvenen fejtegeti az élet értelmét. Nem is ez a fontos, hanem az, ahogy az sikerről meg az anyagi javakról ír. Élete végéig egy 22 éves lakóautóval meg egy 15 éves terepjáróval járt, egész egyszerűen nem érezte azt, hogy váltania, s villantania kellene. Valahogy így kellene nekünk is nyomni. Ha nem a 19 colos felni számítana, hanem a jellem.

Amúgy az öreg Johnny csak azért jutott az eszembe, mert az előző héten, a VEN-rektorcsapatok Óváros téri bevonulásán éppen Janzsó Ádi cimborámmal szürcsölgettük a jól megérdemelt kávénkat, amikor a Magic Cats Rockabilly Trio a szobor lábánál egyszer csak elkezdte nyomni a Folsom Prison Bluest. Mindeki nézett, nem nagyon ismerték a nótát, én meg fülig érő mosollyal toltam a szöveget. Jó volt, na.

És akkor ennek apropóján egy dal élete videókon keresztül. 1959-től 2009-ig. Azért az kemény.

Folsom Prison Blues 1959

Folsom Prison Blues 1974

(The Final) Folsom Prison Blues 2003

Folsom Prison Blues (Remix 2009)

EleVEN

2009-05-03T19:05:00.006+03:00

Néha azért mérges vagyok kissé magamra meg a kiváló veszprémi, mára Pannon Egyetemmévált intézmény vezetőire is. Hogy miért? Legfőképp azért, mert a kilencvenes évek legvégén, amikor e sorok írója az érettségi abszolválása után belépett a honi felsőoktatásba, nos, akkor még nem kicsit szerényebb volt a veszprémi kampusz kínálata, s ezért nem is jelentkez(het)tem ide. Egy rakat mérnököt ugyan már akkor képeztek, de ismerve magamat, matekból az egy pont híján ötös (szóval négyes, de így jobban hangzik) érettségi volt életem csúcspontja, hogy fizikáról meg a kémiáról ne is beszéljünk. Mer' én egy ilyen humán kölök voltam meg vagyok is főképp, akit biz' jobban leköt egy könyv, egy újság vagy egy jó film, mintsem az agynyikorgatós számolgatás.

Így hát Vas megye büszke központja, Szombathely felé vettem az irányt, ahol tanulhattam, amit akartam (akkor indult a mára silánnyá, s nem mellesleg szitokszóvá koptatott kommunikáció szak), s Vida Józsi keze alatt még a kalapácsvetést is folytathattam. Más kérdés, hogy két és fél hónapra rá végleg lesérültem (térdszalagok meg porc ugyebár), de ezt akkor még nem tudhattam. Szóval Szombathely, amit nem bántam meg, mert találkoztam a Melussal, jó volt a tanszék, a baráti társaság, a város meg a rádió, kivéve az übergyengusz diáknapokat, amire csak akkor jöttem rá, amikor még főiskolásként elsőként vettem részt a VEN-en. Ég és föld a kettő. Nemcsak a szervezés, hanem a hozzáállás és a hagyományok miatt.

A csütörtök esti csapat (egy része)

Ez az érzés dübörgött bennem a szombaton zárult VEN alatt is, ahol volt szerencsém a frontvonalból tudósítani, s a minimális alvás ellenére csütörtökön az év eddigi legnagyobb bulijában aktívan részt venni. EleVEN egy hét volt, annyi szent. Egyébként meg, kapcsolódva az előző témához, úgyis akarok második diplomát.

Ja, és akkor a munka gyümölcse: képes és cikkek ITT.

kubalibre

2009-04-20T22:49:00.006+03:00

Tartsunk most ándörgránd napot kedves olvasó. Ha már a Kaukázus, a 30Y meg a Fruttik az RTL-es szerepléssel (XXI. század, ami azért vállalható egyébiránt) diadalittasan behajóztak a ménsztrímbe, keressünk, kutassunk fris és üde földalatti zenekar után. Itt vagyon például a pécsi Kubalibre. A nem oly rég alakult négytagú bandában kedves cimborám és blogtesóm Püspöki Peti, vagyishát JimLemon felelős a gitár- meg az énekszólamokért, s a szólóban már régóta próbálkozó ifjú titán hasonszőrű társaival karöltve bizony tisztességes produkciót tett le az asztalra. Eddig két dalt vettek fel stúdióban, az egyiket, az Utolsó rumoskóla című opuszt most jól be is szúrom ide mindenki örömére. Ha nagyon tetszene, ami három-négy hallgatás után esélyes, egyszerűen és célszerűen le is lehet tölteni INNEN. Persze biztos elfogult vagyok, de hát ez van. Bocs.

Feltöltés

2009-04-14T22:02:00.004+03:00

Úgy kellett ez a húsvét, mint egy falat kenyér, illetve sonka, hogy az alkalomhoz illően fogalmazzak. Legalábbis a plusz egy nap, amit ráhúztunk, olyan volt, mint egyfajta ajándék. Helyileg Móváron és Győrben és Veszprémben is telt a hosszú hétvége. Barátokkal, családdal, Csopakkal és Balatonnal. A szépen simogató napon a a saját bejáratú tengerünket bámulva kávéztunk (nagyokat röhögve azokon, aki belemerészkedtek a pöcsösszerántó hideg vízbe), jóízűt beszélgettünk, kizárva Viktorkát, Gordonkát, meg úgy egyébként mindenkit, aki csak idegesít. Mert ott és akkor nem ez volt a fontos. Csak aztán hétfő este jöttem rá, hogy az egész hetet ki kellett volna vennem és elmenni valahova messze internet és telefon nélkül egyszerűen csak lenni. Most ez a terv, mert csak egy egységet tudtam feltölteni az aksimban.

12 pizza

2009-04-03T15:35:00.003+03:00

Már az elmúlt hét végén akartam írni a miniszterelnök-jelölés körüli mizériáról, de - hogy egy oltári nagy közhellyel éljek - égett a kezem alatt a munka, így nem igazán volt időm a témára. Most nem elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy mekkora vicc volt ez az egész keresősdi, sokkal inkább a médiavisszhangról és a kommunikációról. Merthogy épp az eset kapcsán bizonyosodott be, hogy az online média mennyire bepofátlankodott mára a mainstreambe. Rég elmúlt már az esti híradók ideje, ezt tudtuk mindannyian, ám az, hogy percenkénti frissítéssel követhettük az egész sztorit, az webes szempontból - legalábbis hazai szinten - példátlan volt. És ez ugye magával hozta, hogy kevésbé érdekes, ha úgy tetszik marginálisnak tűnő információk is eljutottak hozzánk. A csúcs számomra vasárnap este, az SZDSZ tanácskozásának kapcsán került ki (oda ment el a Gordonka is előadni). Merthogy a bősz indexesek exkluzív infóként lehozták: a liberálisok 12 pizzát rendeltek, ebből pedig rögvest jött a (később helyesnek bizonyuló) következtetés, miszerint késő éjjelig dugják majd össze a fejüket a derék Fodor Gabiék. De említhetném Gusztosék facebookos kalandját is. Persze ezek csak példák, de úgy hiszem jól szemléltetik, milyen infótengerből kellett kihalászni az egyszerű médiafogyaztónak a fontos és érdemi híreket. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a közelgő választásokon a pártok miképp használják majd az internetet, kiindulva ugyebár abból, hogy a Berlusconi mester szerint napbarnított Obama is a világhálónak köszönheti elnökségét.

Fekete

2009-03-29T20:52:00.002+03:00

Nem, nem kapcsoltam le a tévét szombat este fél kilenckor. Mégpedig a válogatott meccs miatt, amit szerencsére a hős Alexandros góljával megnyertek a srácok Albániában. Meg egyébként is Föld órája akció üzenetével értek csak egyet. Sokkal ésszerűbb lenne ugyanis azt kommunikálni, hogy egy óra kikapcs helyett a kereséshez használj fekete hátterű google-t, vagyis blackle-t. Egy kockablogon megjelent számítás szerint ugyanis évente 700 megawattnyi energiát lehetne azzal megspórolni, ha a jónép a blackle oldalt használná. Egy teljes fehér weboldal megjelenítése 74 watt energiát fogyaszt, míg egy fekete oldal csupán 59 wattot. Hát ennyi.

Lakájmédia

2009-03-19T11:21:00.002+02:00

A különféle fórumokat olvasgatva mindig megdöbbenek mennyire elvakultak az emberek. Tegyük hozzá főképp politikát illetően. Értem én, hogy szar a helyzet, a Ferit sem ölelném a keblemre (ahogy a Vikit sem, azért ezt fontos hozzáfűzni), mégsem anyázok a nyílt színen és verem a tamtamot meg küldöm el a kurva anyjába azt, aki esetleg más véleményen van. Csak ráadás, hogy ez az egész attitűd hatványozottan jelentkezik az újságírás terén. Gondolok itt arra, hogy főképp egyes politikusok, valamiért azt gondolják, hogy gombnyomásra és pártutasításra írnak a derék zsurnaliszták.

A közélet hősei mindezt kisgyermeki daccal és alapot nélkülöző vádaskodással teszik, miközben a "saját embereik" (mert, ha van az egyiknek, akkor van a másiknak is ugyebár) olyan szánalmas módon játsszák a mikrofonállványt és kérdeznek alá a delikvenseknek, hogy attól néha tényleg röhögnöm kell. És a legjobb egészben, hogy a címeres lakájmédiumok egyes bértollnokai még ki is állnak, s megpróbálják megmagyarázni: "nem is úgy van az, mert te vagy a hülye, én vagyok a fasza". Na, ez már tényleg szánalmas.

Oh yes

2009-03-17T10:00:00.003+02:00

Enyém lesz, oh yessss. Ahogy az örökbecsű Mike Myers pöfögte diadalittasan a Wayne világában, én is úgy éreztem magam szombaton Győrben, ahol egy hangszerboltban szülinapi ajándékként egy Marshall gitárerősítővel lettem gazdagabb. Biztosan akad olyan olvasó, aki nem tudja, ezért elmondom: 15 esztendeje gitározom, s már régóta szerettem volna egy igazi Marshallt. Az Egyesült Királyság büszkeségét. Olyasmi ez, mint az autók között a Mercedes vagy mondjuk hifiben a Bang&Olufsen, vagyis az über alles. Nem kell magyarázni. Volt nekem korábban is erősítőm, egy szebb napokat látott Peavey-t hajtottam tindézserkorom vége felé, de azért ez mégis más. Tiszta, karcos hang, az overdrive meg úgy szól, hogy Mr. Johnny Cash is megirigyelhetné. És akkor a fullos torzításról még nem is beszéltem. Röviden: egy gitárnyűvő számára maga a megvalósult álom. Most már csak egy Firebird kellene meg egy Cry Baby wah-pedál egy ProCo Rat torzítóval. Na jó, egy Squier Telecaster is simán jó lesz. De komolyan.

Még mindig foci

2009-03-12T18:11:00.003+02:00

Csak azért, mert a sikertelen Bajnokok Ligája-szereplés kapcsán mostanság sokan temetik a szívem pici csücskének számító olasz futballt. Akartam is róla posztolni, de a Nou San Traffordos sárcok megelőztek. Úgyhogy itt a link.

Amúgy holnap már szabi, megyek Józsefet köszönteni meg erősítőt venni GYMS-megyébe, hadd szóljon az a fránya gitár.

14 hónap

2009-03-10T23:54:00.004+02:00

Majdnem 15. Egészen pontosan ennyit kell várnom (minimum), hogy hőn szeretett futballcsapatom megnyerje a Bajnokok Ligáját. Merthogy ma este a Juve annak rendje és módja szerint kipottyant a ghánai-elefántcsontparti-szovjet tengelyre épülő, egyébiránt angol Chelsea ellen. Úgyhogy leghamarabb jövő májusban. Broáf. Depi vagyok öngyi leszek.

Szülinap meg ömlengés

2009-03-05T19:38:00.003+02:00

Ráadásul dupla, hiszen a blog - aminek tegnap, azaz március 4-én volt a nagy napja - mellett engem is lehet majd bőszen ünnepelni, hiszen 7-én már 28 leszek. Ami sokk, vagyishogy sok. Mindegy. Foglalkozzunk inkább a blog negyedik szülinapjával, merthogy a nyügvenyelős startot küvetően azt bizony legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyi ideig műküdni fog az én kis személyes webkikötőm, hogy a látogatókról meg a kommentelőkről ne is beszéljek. Egész egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy saját magamon kívül lesz olyan ember, aki kíváncsi a textúrába öntött gondolataimra. Mára azért valamiféle online közösség is kialakult, amelynek tagjai - és talán erre vagyok a legbüszkébb - markáns, önálló véleménnyel rendelkező, s azt bátran ki is mondó emberek. Ez jó. Az pedig már csak hab, vagy esetleg hal a tortán, hogy február hónapban minden eddigi csúcsot megdöntve 2772 delikvens kattintott a blogra, ami, ha úgy tetszik, szülinapi ajándéknak is beillik.

ps.: Néhány hete egyébként ígértem, hogy lesz nagyszabású játék az évforduló kapcsán, de aztán elrohant az idő meg az élet, úgyhogy nem lesz. Az első kommentelőnek ellenben fel tudok ajánlani egy kávét vagy egy sört (kéretik megjelölni), amit becses társaságomban fogyaszthat el. És akkor mégis van játék. Hurrá.

Konzekvencia

2009-03-02T19:10:00.002+02:00

Szürke vagyok és együgyű. Nincsenek színes szavaim, de keresem az "aha-érzést". Ez van. Arbeit macht frei.

Magyarország...én most leiszom magam

2009-02-28T12:58:00.004+02:00

Ritkán szoktam videót beszúrni, mert beszéljenek inkább a szavak, de ez a paródia nagyon tetszett. Ja, és ha valaki az eredeti Sopronis reklámmal kapcsolatban elkezdené nekem kommentben dicsérni a szíveket megdobogtató kisfilmet kiötlő magyar marketinges szakikat, annak itt egy link arról, hogy honnan és hogyan nyúl a derék magyar sörreklámot. IDE kell kattintani érte.

Arrabona rulez 2.0

2009-02-20T16:11:00.009+02:00

Hamisítatlan szombat esti láz

És akkor ismét Győr, vagyishát a győri éjszaka, hiszen az elmúlt hétvégén újfent alkalmam volt böcsülettel elmerülni benne. Az apropó a mostanság bloggerként is éledező Karesz cimborám (ITT az ominózus webnapló) születésnapja volt, s bizony megadtuk a módját az ünneplésnek. Rita (ő a derék Charles élete párja ugyebár) jóvoltából masszív hidegtálak fogadták kis csapatunkat, s a temérdek étek látványa egy huszárvágással keresztbe nyeste kezdődő diétámat. De nem is volt ezzel baj, sőt!

V-Tech után szabadon - Étkezz velem!

Aztán előkerültek a pohárkák és az italok, ahogy az lenni szokott minden tisztességes szülinapi zsúron. Koccint, röhög, koccint, röhög. Nagyjából ez volt felállás, s ez így is folytatódott a Retro, GinJoe, illetve Soho nevű lélekvesztőkben. Másnap mondjuk két fejem volt és a nagyobbik volt belül, de ahhoz, hogy tudjuk mi a normális, néha bizony ki kell rúgni a hámból.

Ja, és a címben azért kettőpontnulla, mert ITT olvasható az egypontnulla.

No problem

2009-02-16T22:21:00.004+02:00

Nem kell megijedned, nem tűntem el, s attól sem kell tartanod kedves Olvasó, hogy visszatér a régi szpd, vagyis a heti egy bejegyzés (maximum). Jelentem a betegségből (viszonylag) sikerült kilábalnom, s ma akartam is írni, csak hát a derék várpalotai képviselők oly hosszan és alaposan vitatták meg a napirendi pontokat, hogy reggel fél kilenctől este fél hatig sikerült bentrekednem a tanácsteremben, aztán rohanás haza, tudósítás megír, elküld, oszt sipirc a báthoryba focizni, most meg itthon. pihi, punyi. Szóval akkor brend nyú és alapos, a győri éjszakai életet is kitárgyaló poszt holnap, addig tudjátok: türelem tornaterem...

Beteg fiú

2009-02-12T13:25:00.005+02:00

Ez van. Pauza. Most nagyjából napi 24 órában, merthogy elkapott valami. A szokásos februári. Talán az influenza előhuszára, de nem hagyom magam, inkább kivettem két napot és a takaró alatt döglök ezerrel. A kalmopyrin-neocitran örökzöld kombó mellett citromos tea a menü meg néhány Ötvös Csöpi-klasszikus, amelyek áfkorz originál dvd-n sorakoznak a polcon. Na, meg a Balaton retró, hogy a nyárra is gondoljak. Sajnos így a hétre az edzéseknek is annyi, hogy a hétvégi pápai Naplós fociról ne is beszéljek. Pedig jó lett volna újra a pályán, de most ez van. Azért a napokban megjelent remix-album apropóján egy Johnny Cash-cikket azért összehozok szombatra. (Akinek nem esne le az illusztrációnak idebiggyesztett fotó, annak annyit segítek, hogy a Trainspotting háza táján kell keresgélni.)

Cozma

2009-02-10T16:12:00.004+02:00

No, akkor a Cozma-ügyből nekem ennyi egyelőre elég volt. Legalábbis itt a blogon. Harmadik napja erről szól ugyanis az életem, mert ugye vasárnapra én nyertem az ügyeletet a szerkesztőségben, az egész napos témakövetés után így hétfőn is foglalkoztam a gyilkosság bizonyos részleteivel. Nekem nyilatkozott például a történtekről Viktor és Ádám, a Patrióta üzemeltetői, akik a klub honlapjára is föltették a Naplós cikket. Folytatom, folytatjuk persze a történetet a lapnál, mert van még kibogoznivaló bőségesen, de az ügyet itt, ezen a fórumon lezártnak tekintem. Éppen elegendőek számomra a kommentek meg ez a videó, amit a Niki blogján láttam. (A csatolt képen Marian Cozma édesapja látható a Veszprém Aréna előtt. Azt hiszem ez mindennél többet mond. )

Szégyen és gyalázat

2009-02-08T23:40:00.004+02:00

Cigánybűnözés van? Jöhetnek a kommentek.

www

2009-02-06T19:36:00.004+02:00

Egy internetes civil közösségi portál sajtóbemutatóján jártam ma. EZ AZ. A történet lényege annyi, hogy egy fix webes felületre a veszprémi civil szervezetek tök ingyen regizhetnek, aztán saját maguk tolhatják fel az adataikat, híreiket meg programjaikat, s aki nem tudná hogyan kell, annak meg is tanítják. Ingyér. Tök jó kezdeményezés, mert ugye, aki nincs a neten az nincs is. A döbbenetet igazából az váltotta ki bennem, hogy a program koordinátoraival beszélgetve kiderült, hiába írtak szinte mindenkinek (több száz szervezetet tartanak nyilván Veszprémben) eddig alig 15 civil csapat jelezte, hogy egyáltalán érdekelné a lehetőség. Akadtak olyanok is, akik azt állították, nem érdekli őket, s nekik nincs szükségük az internetes jelenlétre. Érted? Hát kérdezem akkor, csak én vagyok ennyire kocka vagy tényleg léteznek ilyen arcok 2009-ben? Hihetetlen, de komolyan. Idézném az örökbecsű Ford Fairlane-t: eszem f...m megáll.

Szarban a haza

2009-02-05T15:49:00.005+02:00

Nem is oly rég (ITT) már feszegettem a külföldi munkavállalás, esetleg külhoni élet kérdését, ám az utóbbi hónapok eseményei, néhány beszélgetés, s egy rövidke kutatás eredménye miatt azt gondolom ismét érdemes vitázni a témáról.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy ami most van kis hazánkban az senkinek sem jó (na jó, aki Ausztriába jár ki dolgozni így-úgy, annak egy kicsit igen). Most nem menjünk bele, hogy kinek miért is nem, a lényeg az, hogy hosszútávon még az exportra dolgozó cégek is megszívhatják. De ez most nem is fontos.

Az már inkább, hogy rengeteg barátról, ismerősről, meg ismerős ismerőséről hallok, akit egy napról a másikra úgy kirúgtak a korábban biztosnak tartott munkahelyéről, hogy nagyott koppant a betonon. Olyan nagyot, hogy máig nem tudja mi legyen. Aki idősebb, s már lakást vett, házat épített, gyermek(ke)et nevel, nem nagyon tud mozogni, marad a híradóban ezerszer puffogatott frázis: összehúzzák a nadrágszíjat (súlyos elkeseredés esetén bankrablás - lásd a híradókat esténként).

Nekünk, fiataloknak (meg a nálam fiatalabbaknak - egyre többen vannak sajnos), meg vagy mákunk van és van egy állásunk, ahonnan nem rúgnak ki, de abból a pénzből sosem veszünk lakást és nevelünk fel gyereket tisztességesen, vagy húzunk el az országból mielőbb. Külföldre, akárhova. De nem csak úgy kimegyünk, hanem elmegyünk. Végleg. Szinte minden havertól, baráttól ezt hallom. Aki még nem él külföldön, az most készül lelépni.

Igazolandó az elhangzottakat végeztem egy röpke felmérést az wiwen. Valamivel több, mint 1000 ismerősöm van a t-onliné közösségi szájtján, s közülük közel 200-an élnek és dolgoznak külföldön. Főképp velem egykorúak persze (én lenni 27...még). És a nagy részüknek eszébe sem jut, hogy Magyarországon éljen (a WonderFuture páros a kivétel, ami erősíti a szabályt). Jó nekik ott, ahol vannak, a szülők miatt jönnek néha, de egyre ritkábban.

Én továbbra is maradok, csak gondoltam szólok, hogy nagy baj van emberek. Mert hiszen "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa...", de ha nem változik a helyzet, akkor "..lehet, hogy napjaim máshol kell élnem, de veszprémi leszek, míg folyik a vérem." Tudom, hogy erős ez a Radnóti-Reider párhuzam, de ez van.

Négy gól plusz gólpassz

2009-02-03T21:40:00.004+02:00

És végre. Újra a pályán. Három hónap kihagyás, kellemesnek semmiképp sem nevezhető térdszurik, meg végeláthatatlannak tűnő edzőtermi szenvedés után ismét focizhattam egy jót. Teremben. Kollégákkal, haverokkal. Persze a 90 napnyi, karácsonnyal is fűszerezett kihagyás megtette hatását. Bizony felszaladt néhány kiló, ezért a mozdulatok még nem voltak olyannyira gyorsak (én magam meg aztán pláne nem), s a pauza miatt néha hosszú, néha rövid labdákat adtam, véletlenül sem pontosakat (na jó, azért volt néhány forintos is). A végeredmény négy gól meg egy gólpassz, s ami még fontosabb: egész estés vigyor az arcomon. Mert foci nélkül, valljuk be töredelmesen, kib...ott nehéz. Még akkor is, ha az én balfék csapatom miatt (forza juve) mostanában nézni nem igazán örömteli.

Más. Mehetnek a fikázó és bunkó kommentek is bátran, nem fogom törölni, s kiakadni sem fogok. Azt persze elvárnám, hogy név szerint nyomja az illető, de ha nem, hát nem.

Ld. az előző bejegyzésnél

Szájhősök

2009-02-01T19:15:00.001+02:00

Olvasom az Estet, s a közepében szokás szerint ott hőn szeretett városunk egyik, ha nem a legjobb szórakozóhelyének programja. Igen, az Expresszóról beszélek. Az "egyik" szót csak csak azért írtam, mert vonakodva ugyan, de elfogadom, hogy egyes városlakók nem képesek megunni a dobgéppel meg wúú basszusokkal megbolondított nosztalgiazenét, s ezért súlyos pénzeket is fizetnek hétvégi szórakozás gyanánt, azaz más klubok is lehetnek kedveltek. Na jó, a Várkertben néha vannak jó koncertek, de eme poszt célja most nem Veszprém éjszakai életének analizálása, sokkal inkább az öröm. Ami abból fakad, hogy a fent említett lélekvesztő tavaszi programjában helyet kapott az Utcazene Fesztivál és polgármester tavaly nyári pillanatnyi mosolyszünetét indukáló Bauchklang is. Az osztrák szájhősök - akik ugyebár hangszerek nélkül, mindössze öt mikrofonnal nyomják a talpalávalót ÍGY - Óváros téri dzsemboriján csak úgy koppantak a büszke veszprémi állak a macskakövön a produkció láttán, aminek április 23-án, csütörtökön esedékes második felvonása több, mint kötelező program a míves muzsika elszánt híveinek.

És akkor lesz még Mystery Gang, Vad Fruttik, Russkaja, PASO, Korai Öröm, Rubber Puppet meg még ezernyi más, most csak az engem különösképp érdeklő bulikat írtam. Már ezekért járna Muraközy kollágának a vállveregetés vagy a Sortedból ismert biccentés, de a Bauchklang miatt abszolúte indokolt a cselekedet.

Riszpekt

2009-02-01T12:24:00.003+02:00

Nikinél, JimLemonnál meg Sögénél is olvastam, s csak csatlakozni tudok: hurrá, hurrá, véget ért a január! Már több ízben kifejtettem viszonyomat a téllel, ezért most eltekintek ettől, hiszen unalmas lehet számodra kedves Olvasó. Inkább köszönetet mondanék Neked, illetve Nektek, hogy a lassan négy esztendeje íródó blog fennállása leglátogatottabb hónapjaként könyvelhette el 2009 januárját, hiszen összesen 1966-an (csak nem lett meg az a fránya 2000) látogattatok el hozzám. A sikerben fürdöve gondolkodtam is a miérteken. Aztán rájöttem. Egyrészt lehet azért, mert hideg, jeges, havas, undorító hónap lévén mindenki többet zúzott a kompjúter előtt, hiszen a másfél hetes Balatonon korizós időszakot leszámítva nem nagyon lehetett hova és miért kimozdulni. Másrészt persze, s titkon remélem, hogy inkább ez a befutó, a nyájas olvasóközönség értékelte fáradozásaimat, hogy a korábbi het-kétheti bejegyzések után immár (szinte) naponta böngészheti texturális bonbonjaimat. Bármi is legyen azonban a megfejtés, a riszpekt jár nektek kedves látogatók, a rendszeres olvasóimnak pedig még puszit is küldök. Ami a jövőt illeti, annyit elárulhatok, hogy márciusban lesz a blog negyedik születésnapja, s ezen alkalomból rendhagyó nyereményjátékot tervezek, azaz érdemes lesz figyelni az oldalt.

Az esküvők piaca

2009-01-30T11:05:00.005+02:00

Azért néha felforr az agyvizem a sok baromságtól, amit olvasok a különböző internetes portálokon. Most éppen a Veszprém Aréna a téma, a két politikai oldal kölcsönösen cseszteti egymást, amivel nincs is probléma, hiszen ez a dolguk, s ezt teszik már hosszú évek óta. A nagyobb probléma azzal az ökörséggel van, ami az aréna idei terveit ismertető sajtótájékoztatóján hangzott el.

Az egy dolog, hogy "a Veszprém Aréna bevételei teljes mértékben fedezik a kiadásokat - tájékoztatta a jelenlévőket Göttlinger László a Veszprémi Közüzemi Zrt. vezérigazgatója".

Persze csak azért lehet ez így, mert "az aréna 310 millió forintos bevétele mellett 309,6 millió forintot költ a Veszprém Arénát üzemeltető Csarnok Kft. Az építésre felvett hitel törlesztését (évi 300 millió forintot) a város vállalta magára, így az a Kft. költségvetésébe nem számít bele." Másképp ugye nem jönne ki a nullszaldó, de ez végülis mindegy, mert a debreceni Főnix sem nyereséges.

Amin igazán felrántottam az agyam, az a következő gondolatsor. "Az Aréna keresi az új lehetőségeket. Egy ilyen lehetőség az esküvők piaca – erről már Szauder Rita a Veszprém Aréna ügyvezető igazgatója beszélt. Előzetes felmérés alapján úgy tűnik, hogy igény mutatkozna erre a rendezvénytípusra."

Hát akkor beszéljünk őszintén. Ki az a barom, aki az ötezres Veszprém Arénában akarja tartani az esküvőjét? Ha van pénze az egymilliós bérleti díjra, akkor nyilván nem egy csarnokban tartja a lagzit, ha pedig nincs, akkor hiába akarná. Nem szeretem mikor hülyének néznek.

(Az idézett részek az IndexVeszprém cikkéből származnak.)

Egy kis történelem

2009-01-29T15:01:00.004+02:00

Már többször leírtam itt a blogon, hogy mennyire is bírom a Vad Fruttikat, ezért most nem teszem meg újra. Sokkal inkább írnék az utóbbi időben befutott veszprémi-várpalotai zenekar múltjáról, merthogy a szimpatizánsok, esetleg rajongók legtöbbje nem igazán van tisztában a ténnyel, hogy a Likó kolléga vezette brigád már '96 óta nyomja a rakenrollt.

Nagyjából erre az időszakra - mármint a kilencvenes évekre - datálódik az ismeretségem a Fruttikkal, legalábbis egy közös koncerten (akkor még ugye én is büntettem a színpadon, lásd néhány bejegyzéssel alább), még a Vetési gimnázium alagsorában ekkor hallottam első alkalommal őket. Nem voltak több egy ügyes középiskolai zenekarnál, s eztán néhány évre el is tűntek a szemem elől.

Aztán a gimis korszak meg az évezred végén megint szembe találkoztam velük, ráadásul egy cédé formájában. Történt ugyanis, hogy az egyik barátom bátyjának az élettársának a lánya (lehet még követni? - ajaj) várpalotai ifjoncként hatalmas Vad Fruttik-fan volt, s meglepett a srácok egyik tíz dalt rejtő demócédéjével. Aztán a fősulin meg kiderült, hogy közös ismerősökből Dunát lehetne rekeszteni, így hát jó haverságba kerültem a jóképű frontemberrel.

Már akkortájt folyamatosan ba..tattam, hogy valamelyik koncerten játsszák el a már említett demócédéről ismert nótákat, főképp a Vízállásjelentést meg a Molnár nénit, de nem. És azóta sem. Mondjuk megértem, mert az új dalok fényévekkel jobbak, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Ám néha jó nosztalgiázni egy kicsit. Hallani, hogy honnan hova jutott el egy banda. Tessék csak letölteni és ámuldozni, nyilvános helyen találtam, nincs para.

Vad Fruttik - Vízállásjelentés

Vad Fruttik - Molnár néni

Ifjoncok

2009-01-29T06:10:00.000+02:00

Kezdjük az alapállással. Munkámból adódóan elég sokféle emberrel, s élethelyzettel találkozom, épp ezért egyre ritkábban sikerül meglepődnöm bizonyos dolgokon. Ez tény. Néha azonban leesik az állam. Ott és akkor, amikor legkevésbé sem számítanék rá. A minap például anyu (aki tanítónő) javította az osztálya dolgozatait. Odapillantottam, s láttam, hogy az egyik lapon aláírás helyett egy pecsét szerepel. Kérdeztem: Miért? Hát elmondta, hogy az egyik imádnivaló kiskölyök, aki alig 20 kiló meg kábé 120 centi magas megkérte az apukáját, hogy készíttessen neki egy pecsétet. Olyat, mint amilyen a nagyoknak. Apuka megcsináltatta, s azóta a kiskölyök pecsételi a dolgozatait, amiben szerepel a név, titulus, cím és persze az aláírás hely is, amit ki is tölt a drága. Hát, szerintem beszarás.

Jó, tudom, a mai kiskölykökön már nem szabad meglepődni, mert más világ ez már, de akkor is. Engem őszinte csodálattal töltött el már az is, hogy a Melus kishúga ötévesen felhasználói szinten kezelte a számítógépet és internetezett is, mégpedig úgy, hogy leiratta papírra a webcímeket és azután megkereste a billentyűzeten. Arról meg nem is beszélek, hogy kilencévesen az e-mail, iwiw, msn, különbözőő flash-alkalmazások alap dolognak számítanak neki, a torrentezést is csak azért nem nyomja, mert megtiltottam neki. Nincs mese kedves Olvasó, az ifjoncok tíz-tizenöt éven belül átbveszik majd a hatalmat. Vagy mégsem?

Tinédzseres

2009-01-28T05:30:00.000+02:00

Nemrég kaptam a wiwen üzenetet Kangától, hogy április elejére szervezik a tízéves érettségi találkozót. Kérte, hogy küldjünk képeket is a középiskolás időkből, mert majd jól összemixelik és lejátsszák nekünk. Tízéves osztálytalálkozó? Egész egyszerűen botrányosan rohan az idő, de stabil közhelypuffogtatás helyett inkább beteszem ide azokat a zsenge tindézserkoromat dokumentáló képeket, amelyekből néhányat el is küldtem a megadott e-mail címre. Ím hát tessék, mindent a szemnek. Főképp zenekaros, de ez van. Kattintásra még nagyobbak lesznek.

Segítő kéz

2009-01-27T05:25:00.003+02:00

Néha az átlagosnál is jobb dolog lelkes tollforgatónak lenni. Tegnap például azért volt igen király fíling, mert csörgött a mobilom (szabi ide, szabi oda, egész nap kerregett a drága - persze a közélet Várpalota környéki bástyái honnan is tudhatták volna, hogy én ezerrel nyomom a hálidéjt), s igen jó híreket kaptam az éteren keresztül.

Még augusztusban írtam egy kamondi családról a Naplóban, akik igencsak reménytelen helyzetbe kerültek kissé egyszerű szüleik balfaszsága miatt. A részleteket most nem írom le, aki akarja ITT elolvashatja, a lényeg az, hogy egy házaspár családi házára több tízmilliós jelzálogot tett okos apuka és anyuka aztán bedőlt a hitel persze, végrehajtás alá került az ingatlan, s úgy volt, ha nem szereznek pénzt az árverésre (hitelt sehol sem akartak nekik adni), akkor mehetnek a híd alá a hétéves, gyógyíthatatlan beteg kislányukkal együtt. És akkor még a drága család akarta őket megverni meg minden a cikk megjelenése után. Na, mindegy.

A tegnapi hívásban egy kedvesen csilingelő női hang egy győri ügyvédi iroda képviseletében először is megköszönte az ominózus cikket, majd azt közölte velem, hogy csütörtökön lesz az árverés, s ha egy határontúli török származású uzsorás sem szól közbe, akkor 2,9 millióért Kamondyék megvehetik a házat. A saját házukat, ami a szüleik nevén volt eddig. Merthogy kaptak közben hitelt. Apukáék meg mehetnek a búsba. Jövő héten megírom majd az újságban, csak olyan jó volt ezt így hallani, hogy le kellet írnom itt a blogon is.

Freedom

2009-01-26T12:41:00.003+02:00

És akkor szabadság. Öt nap, még a tavalyiból maradt, de kifejezetten jól esik így az általam leginkább gyűlölt hónap (igen, a január az - semmi értelme ennek a hónapnak, akár át is lehetne aludni a februárral együtt) legvégén. Végre nem kellett reggel hatkor kelni, hogy az óvári látogatás után (ott laknak a Melus szülei ugyebár, s néhanapján megejtünk egy hétvégi mítinget apukáéknál), hogy emberi időben, azaz legkésőbb kilenc-fél tíz körül beérjek a szeribe, hanem kényelmesen, nyugodtan szunyálhattam kilencig, aztán ebéd után majd start Veszprémbe, merthogy a hétvégén elfogyasztott oldalast azért le kellene izzadni a konditeremben. A héten egyébként én főzök majd, legalábbis a tervek szerint, habár a gulyásleves vagy a zöldbabfőzelék pörkölt feltéttel, netán a görög rakott burgonya ehető módon való elkészítése első blikkre kissé mission impossible-nek (gy.k.: lehetetlen küldetésnek) tűnik, de megpróbálom. Ha nagy a para, majd mentek az ízlelőből valamit. Végre lesz alkalmam elolvasni a karácsonyra kapott Johnny Cash életrajzi könyvet, lesz időm fogorvosra is, meg a széthullott térdem aktuális állapotát is megvitathatjuk Páll doktorral. Aztán akkor jövő héttől meg újra mehet a teremfoci, legalábiis remélem, mert a labdaéhségem kezd már aggasztóvá válni. Mert mozgás (főleg foci) nélkül nehéz, ahogy azt a kedves Nikolett is írta.

Dubai

2009-01-25T09:58:00.000+02:00

Olvasom az Indexen, hogy szállodaépítési láz tombol a Dél-Alföldön. Egyszerre négy nívós hotel rekonstrukciója, illetve építése zajlik Szegeden, Mórahalmon és Szentesen, az összesen közel hétmilliárd forint értékű ingatlanfejlesztés megvalósítását 2,1 milliárdos uniós támogatás segítheti. A térségben nemcsak abban bíznak, hogy új munkahelyek jönnek létre, hanem abban is, hogy a szállodafejlesztések lendületet adnak más beruházásoknak. Jól is van ez így, jöjjön csak a tőke az országba. Mert szálloda az kell. Elvileg lesz nálunk is (Veszprémben). Kedvenc polgármesterem nagy dirrel-durral harangozta be késő ősszel, hogy egy dubai befektetőcsoport 300 ágyas luxusszálloda és élményfürdő építését tervezi a királynék büszke városában. Mindenhol elmondtuk mindenkinek. Azóta persze semmi hír az ügyben. Nagy a hallgatás, pedig kétlem, hogy a gazdasági válság nagyon megrendítené a kakaóbarna ifjak pénztárcáját, hiszen honfitársaik (a Manchester City újdonsült tulajdonosai) a Milanos Kakáért is gond nélkül kipengették volna a 120 millió fontot. Kíváncsi vagyok mi lesz a sztori vége.

Life Long Learning

2009-01-23T18:52:00.005+02:00

Hét éve az egykor még Berzsenyi Dániel Főiskolának hívott intézmény B épületének sokat látott falai közt gubbasztva (ma hivatalosan Nyugat-Magyarországi Egyetem - Savaria Egyetemi Központ, röviden NYME-SEK...brrrr) hihetetlennek tűnt az általam hőn szeretett Mankó tanárnő állítása a life long learning-attitűdről, azaz, hogy a modern társadalomban elengedhetetlen az élethosszig tartó tanulás. Elképzelhetetlennek tartottam ugyanis, hogy az idősebb korosztály megbarátkozzon az akkoriban még viszonylag új dolognak számító internettel, nemhogy felhasználóként élvezze, s kiaknázza annak előnyeit. Ugyanígy gondolkodtam arról is, hogy büszke apák és családanyák iratkoznak majd be az egyetemekre továbbképzés és újabb diploma megszerzése céljából. Mára mindez valóssággá vált. Csak azért jutott eszembe, mert tegnap épp az édesanyámért szorítottam, aki sikeresen teljesített egy szigorlatot, s nem mellesleg profin használja a világhálót. Büszke vagyok rá, halad a korral.

Csótányékszer

2009-01-22T17:10:00.007+02:00

Ha jól emlékszem a New York-i helyszínelők egyik epizódjában láttam ezt az ökörséget, s rögvest rákerestem a neten. Első blikkre persze hülyeségnek gondoltam, mert azért valljuk be, normális ember nem díszítene swarovski kristályokkal egy qrva bogarat, hogy a gyémántokkal felcicomázott, ennek megfelelően drágább változatról ne is beszéljünk. Mindez a baromság az amerikai (hát persze) Jared Gold kollekciójában tűnt fel, s állítólag a sok debil viszi is, mint a vattacukrot. Ja, azt még nem is mondtam, hogy persze életben van a kis csótányka, egy ezüstlánc tartja, s így föl-le sasszézik a kellően hülye delikvens kezén, vállán, vagy ahova épp tűzi.

Úgyhogy meg is van a tuti biznisz. A kínálat:

- Magyar házilégy arany bevonattal 49 990 Ft

- Hízott sertés a választott futballcsapat gyöngyökkel díszített dresszében és nadrágjában (súlytól függően) 12 990 - 24 990 Ft

- Originál magyar százlábú ezüst pórázzal és Police napszemüvegben 49 990 Ft

- Külön kérése bárkit és bármit bármivel feldíszítünk (ár megegyezés szerint)

Az igényeket kérem kommentben leadni, a várható szállítási idő 2 hét.

Végül pedig a meglepetés, gyermekkorunk kedvence végre képen: a rézfaszú bagoly. További ökörségek ITT.

Lottó

2009-01-22T10:38:00.002+02:00

És elkezdtem lottózni. Sima ötös és skandináv. 2009-et írunk, s egyszerűen nem látok más esélyt arra, hogy normál kéróhoz jussak. Persze van az a verzsön is, hogy aláírok az államnak, mint bércsődör (8 év 2 gyerek - tudjátok?), kapok 2,4 milliót, eladósodom 40 évre, s akkor talán vehetek, vehetünk egy kétszobásat például az újépítésű Cédrusban, ahol a vasárnap ebédhez két épület között át lehet dobálni a tojást, annyira a másik seggében laksz. Ez van, de azért szeretem Magyarországot. Az országot, amelynek kifejezetten jól jött a gazdasági/pénzügyi válság, mert legalább lehet arra fogni, hogy: NA, LÁTJÁTOK EZÉRT SZAR NEKTEK!

Hamvas Barack

2009-01-21T09:27:00.012+02:00

Komolyan mondom ezek az amerikaiak kissé betegesek abból a szempontból (is), hogy még az elnökválasztás/beiktatás körüli mizéiából is túlhypeolt showt csinálnak. Nem is azzal van a baj, hogy kétmillióan követték a helyszínen Barack Obama elnöki esküjét (tanulhatna a mi Viktorunktól a nagy Amerika, ő egy sima budapesti Fidesz-gyűlésre összetrombitál ennyi embert :D), hanem az egész ceremóniát övező hisztériától. Jó példa erre a fenti kép vagy EZ a webshop, ahol elég komolyan dizájnolt Obamás cuccokat lehet kapni. Bevallom, egy-két pólóminta még tetszik is, habár azt nehezn tudnám elképzelni, hogy batikolt Hiller Pityus, esetleg James Bondos Kövér Lackó pólóban feszengjek a Kossuth utcán. És akkor néhány kép, hogy lehessen mit kommentelni. Az Obamás ötletért nagy köszi meg riszpekt jár a Kultplaynek.

Róka

2009-01-20T21:43:00.004+02:00

Brutális, véres fotók! Balatonba fagyott a róka! Ezen a címen hoztuk le (a mi jelen esetben a Napló onlájnt, esetleg onlinét jelenti) a blogon már több ízben említett Gégé kollégám fotósorozatát, amiből egy képkockát ide is kitettem, a többit meg ITT lehet megnézni, hadd növeljük csak a kattintások számát. Amire egyébként nincs is szükség, merthogy brutálisan sokan kukkolták meg a képeket, s jól fel is háborodtak persze. Egyik blogtesóm, a Fejvesztőt körmölő Söge például nem érti, hogy egy magára valamit is adó print/online sajtótermék hogyan is vetemedhet ilyen gaztettre. Mármint arra, hogy a maga teljes valójában lehozza a fent említett fotósorozatot. A szeriben is téma volt a róka, volt olyan kollégám, aki nem értett egyet a megjelenéssel, valaki meg igen. No, de hát erről szól a demokrácia. Azért egy mai berhidai kaland után megkérdeztem a Gégét is, hogy miért készítette el ezt így, a maga naturalista módján, mire azt a frappáns választ kaptam, hogy ez a természet rendje. És ezzel valamilyen szinten egyet is értek. Vagy legalábbis el tudom fogadni érvként. Különben pedig:

1. Ilyen alapon balesetet se fotózzunk, meg háborús képek se menjenek a tévében, mert annak aztán tényleg semmi köze nincs a természetességhez. 2. A jó Steve (ő az egyik onlájn hősünk) épp azért írta ki a brutális szót, hogy a gyenge lelkületű, érzékenyebb nethuszárok ne kattintsanak bele a hírbe. (Persze belekattintottak, nem véletlenül volt ott minden létező toplistában a Hírkeresőn).

Szerintetek?

MGMT

2009-01-16T21:49:00.005+02:00

Tessék hallgatni és élvezni a XXI. századi űrrockot, amit két New York-i csóka alkotott meg. Ők az MGMT (a képen is ők ugyebár). Meg tessék olvasni a szombati Naplót is, ahol hosszabban és részletesebben éltetem őket.

Music Playlist at MixPod.com

I hate winter

2009-01-14T15:07:00.003+02:00

Most épp a mínusz tíz fok meg az ónos eső miatt. Majdnem hanyatt estem reggel a lépcsőház előtt, kocsival pedig még rosszabb a helyzet. Tele van már a tudatom a téllel, s ezen a jeges Balaton csodálata sem változtat. Sebaj, már csak 168 nap a VOLT-ig. Azt már fél lábon is kibírom.

U.i.: Tudom, hogy tavaly is beszúrtam már ezt a képet,de a viszonyom a hideg évszakkal azóta sem rendeződött.

Üzletben nincs barátság

2009-01-13T12:44:00.005+02:00

Azért néha nagyon fel tudom rántani az agyam a tufa, kulturálatlan embereken. Valamelyest kapcsolódva Gégé kolléga posztjához, ezúttal is az a fránya mobiltelefon, illetve annak használata csapta ki nálam a biztosítékot. Történ ugyanis, hogy épp a reggeli edzés szerves részeként izzadtam az egyik gépen a konditeremben, amikor feltűnt nekem egy nem túl értelmesnek tűnő figura a fekvenyomópadnál. Tudjátok, az a patakyattilafrizurás (értsd: tarkopasz), kigyúrt, középkorú dinnyecipelő (értsd: folyamatosan feszítő, levegővételt nélkülöző) izomtibi, aki meg van róla győződve, hogy ő a legnagyobb király, másrészt pedig nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy közösségi helyen bizony viselkedni kell. Nem is volt vele baj, amíg elvolt magában. Aztán jött egy ismerőse (szintén az okoscenter.hu előfizetője), aki említette neki, hogy kereste a Gyuri. Mármint telefonon. Az üzlet miatt. Ezt csak azért tudom, mert hiába edzettem mintegy 15 méterre, olyannyira hangosan osztották meg ezt az inormációt egymással, hogy a dübörgő zene ellenére esélyem sem volt nem meghallani. Így hát főhősünk elkérte a 2,5 milliméter vastag szétcsúsztathatós Nokiát a haverjától és felhívta a Gyurit. Tette mindezt üvöltve, a fitneszterem közepén feszítve sétálgatva, s mindekit qrvára szigorú arccal méregetve. Tíz percig tartott a csoda, ezalatt megtudhattuk, hogy az üzlet az üzlet, szemet szemért és fogat fogért. Érted Gyurikám, üzletben nincs barátság! Aztán izomtibi észrevette, hogy mindenki őt bámulja, s visszament a scott-padhoz bepattintani a bicepszet. Mert az mégsem járja, hogy feszes a bicó...

Johnny és az éjszakai palacsinta

2009-01-11T23:43:00.005+02:00

Nem, illetve igen. Jól olvastátok. Persze jön a kérdés: hogyan is jön össze a kettő? Nos, vasárnap este az egyik kedvenc Johnny Depp filmemet, az egyébként vagy tuctaszor látott Blow (Betépve) című örökbecsű múvit nyomta a Viasat3, így hát mi is letelepedtünk a tévé elé. Tizenegykor kezdődött a drága, előtte azonban tévézgettünk, beszélgettünk a Melussal, s szóba került a káposztás cvekedli, mint az általa rühellt, ám általam imádott étel (Istenem, még ma is összefut a nyál a számban, ha drága nagymamám káposztás kockájára gondolok). Aztán tovább forszíroztuk a témát, s előkerültek további klasszikusok, mint a barátfüle, a túrógombóc, a nudli vagy a stíriai metélt. Ettől persze rohadtul éhesek lettünk, s a Melus bedobta a mentő ötletet: palacsinta. Uzsgyi a nonstopba, s a tizenegyes filmkezdése már ott is volt a tányéron a lekváros-diós meg a kakaós finomság. Hát így találkozott Johnny Depp az éjszakai palacsintával a királynék városában.

American Recordings

2009-01-11T20:48:00.005+02:00

Ezt a gyűjtőnevet szokták használni Johnny Cash kései albumaira, amelyek Rick Rubin azonos nevű kiadójánál jelentek meg 1994-től 2003-as haláláig, s még utána is. Cash itt már egyedül, zenekara nélkül játszik. Őszintén és tisztán. Amellett, hogy olyan gyöngyszemeket alkotott ezekre a lemezekre, mint a Hurt, a When The Man Comes Around, a Deila's Gone vagy a God's Gonna Cut You Down, a legkülönbözőbb stílusú bandáktól és előadóktól dolgozott fel dalokat, s formálta át azokat a maga stílusára. Ilyen a U2-tól One, a Soundgarden-től a Rusty Cage vagy épp a Depeche Mode-tól a Personal Jesus. Óriási nóták mind. Ez most csak azért jutott eszembe, mert mind az öt albumot megszereztem mp3-ban, s épp ezt hallgatom. És nagyon jó, igazi téli estékre való, kissé depresszív, ám mégsem reménytelenséget sugárzó muzsika. Hallatszik minden, amit ez az ember átélt. Öt lemeznyi élettapasztalat. Szép.

Jó utat Pali bá'!

2009-01-09T19:18:00.006+02:00

A hír rövid és lesújtó: 71 éves korában ma délután elhunyt Németh Pál mesteredző. Vagy inkább Pali bá', ahogy mi hívtuk dobóberkekben. Apu mellett a honi kalapácsvető edzők lgnagyobbika, ez nem is kérdés. Pelyhedző állú tinédzser lehettem, amikor azt mondtad, ha te és apu meghalnátok, két éven belül kimúlna a dobóatlétika is Magyarországon. Rémálmomban sem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Csak azt sajnálom, hogy nem érhetted meg, ahogy a Krisztián átveszi az olimpiai ezüstérmet. Mert ez volt minden vágyad, hogy olimpiai érmes tanítványod legyen. Hányszor, de hányszor mondat ezt apunak. Most azonban már csak egyvalami biztos, az égi magyar dobócsapatnak nincsen párja az egész világon! Jó utat Pali bá', hiányozni fogsz!

És akkor most a tiszteletedre jöjjön Szedikh és Litvinov 86-os csatája, ami világcsúcsot eredményezett. A 86.74 és társai.

Scofield

2009-01-09T14:54:00.005+02:00

Ínséges idők járnak a vérbeli sorozatdzsánkikra, hiszen a Prison Break tavaszig, míg a Terminator: The Sarah Connor Chronicles (továbbiakban PB, illetve TTSCC) februárig szünetel. Karácsony előtt lehúzáták a rolót, most a tengerentúli Megasztár, vagyis az American Idol mittudoménhányadik szériája dübörög ezerrel a Foxon. A nehét napokra nosztalgiaképp megnéztem a PB első évadját, úgyis régen volt már, habár szinkronnal elég fura volt hallgatni a srácokat, annyira megszoktam már az eredeti, s egyébként klasszisokkal jobb hangokat. Most pedig jöhet a mindenféle fórumon agyonajnározott Dexter első évadja, merthogy ha már ennyit jót írnak valamiről, akkor érdemes belekukkantani (és hát HGY kolléga is elkötelezett híve a szériának). Amúgy ki mit néz? Esetleg ajánlat, hogy mit és miért érdemes? Csak mert sorozat az kell, de előre szólok, hogy nem vagyok vevő a szitkomokra (kivétel a Rém rendes..) meg a dél-amerikai borzadályokra sem. Ja, és tudom, hogy istenkirály a 24, de nem merek belefoni, mert tuti egyszerre megnéznék egy évadot.

Hegesztés

2009-01-08T20:51:00.002+02:00

Bloghegesztés van ezerrel kedves Olvasó. Így utólag is elnézésedet kérem a sablon folyamatos változtatása miatt, de hetek óta keresek egy normális külsőt a nyeten, s hát nem egyszerű a történet, annyi szent. Herripotteres és nyújorkos van dögivel, de normális annál kevésbé. Na, mindegy, ez végülis az én gondom, a lényeg, hogy a mostani talán a végleges template lesz. Legalábbis remélem.Addig is türelem tornaterem, kommentben meg lehet csesztetni, hogy balfasz vagyok és különben is ronda a blog.

Nehéz a dolga a törvénytisztelőnek...

2009-01-07T16:50:00.008+02:00

Aki nem egy barlangban (ahol nincs net - ajaj!) töltötte az elmúlt négy-öt esztendőt, annak nem mondok újat azzal, hogy virágzik az internetes letöltés, főképp a különféle torrentszájtok. A lényeg ugye annyi, hogy legyen szó filmről, zenéről, játékokról, progikról, egy totál egyszerű szoftver segítségével totál ingyen le lehet húzni mindent, ahogy illik. Nem kell a boltba menni cd-ért, dvd-ért, GTA 4-ért, meg úgy általában semmiért. Persze a nagykiadók, forgalmazók lázadnak ezerrel, véres lándzsájukra a szerzői jogok szöveget kifüggesztve, ám a mindenható láthatatlan tömeget nem nagyon tudják megállítani. Eszesebbje (értsd pl. Radiohead vagy a honi sztyeppe muzsikusai közül a Kaukázus vagy a HS7)felismerve a lényeget albumát felpakolta a hivatalos szájtjára, inkább onnan töltsék a netpatkányok, mintsem két órával a bolti megjelenést követően akárhonnan. Hülyébbje küzd és bízva bízik - persze sikertelenül, mert nép, az istenadta nép az szarik a szerzői jogra és tölt.

Persze jogosan merül fel benned a kérdés drága Olvasó, hogy mi a (és most diplomatikus leszek) lótúrónak írok én erről az elég nyilvánvaló dologról itt a blogon. Nos, csak azért, mert tegnapelőtt kissé felforrt az agyvizem, s eldöntöttem, hogy kapják be a jogvédők. Történt ugyanis, hogy törvénytisztelő honpolgárként egy dvd-kölcsönzőbe vetett a sors, mivel nem akartam tökölni a letöltéssel meg a kiírással, inkább elcaplattam az üzletbe, kiválasztottam a filmet, otthon meg vártam a csodát. Mármint azt, hogy elinduljon a film. Másfél percet tudtam is élvezni az egyébiránt felejthető alkotásból, ám ott megálljt parancsolt a technika drága ördöge és se előre se hátra. Megpróbáltam még vagy tízszer, de az agyonkarcolt dvd nem akarta az igazságot. Telefonáltam, épphogy zárás előtt visszavittem, kicserélték egy másik filmre (a választottból nem volt több). Otthon ismét berak, elindít és várja a csodát. A csoda ezúttal nyolc percig tartott, aztán ismét konyec. Se előre, se hátra. Újra megpróbáltam, de az alig egy hónapos dvd-lejátszóm, ami a vasszöget is felismeri, csak annyit írt ki: nincs lemez. Fénynél újra feltűnt, a diszk totál szét volt karcolva. A fimnézésnek annyi. Akkor és ott úgy döntöttem, hagyom a pi...ba a dvd-kölcsönzőket, inkább lekapom vagy kölcsönkérem.

kajakóma

2008-12-26T22:24:00.007+02:00

Nem tudom, ti hogy álltok a kérdéssel, de én az idei ünnepre jutottam el odáig, hogy a viszketés kerülgetett az idiótaés/vagy érzelmes, versben megfogalmazott karácsonyi e-mailektől és a "húdepoénos" sms-ektől, amelyeket ráadásul (nagyrészt) olyan emberektől kaptam, akikkel jobb esetben váltottam életemben három szót, de akadt olyan is, akiről azt sem tudtam, hogy létezik. Ezért nem erőltettem hát a karácsonyosdit itt a blogon sem.

Azért bízom benne, hogy mindenkinek jól telt ez a három nap és sikerült valamennyire kikapcsolni. Mert számomra a család mellett elsősorban erről szól az egész. Meg a kajakómáról, ami általában 26-án estére szokott elérni, de idén már 25-én elkapott. Arról az érzésről beszélek, amikor egy kipukkanás előtt álló luftballonnak érzde magad az elfogyasztott temérdek kajától meg sütitől, s hiába hozzák eléd a fejedelmi lakomát, nem vágysz semmi másra, csak néhány óra alvásra és kajamentes övezetre. És akkor a piáról még nem is beszéltem. Koccintás koccintás hátán, ráadásul nekem tegnap este sikerült is beleszaladnom egy spontán buliba, ahol deciben mérték a Jagert. Képzelhetitek... Így 26-ára maradt az éledezés meg atomjaira széthullott testem összerakása. És még van pár nap az óévből...ajaj.

Apukák rakenrollja

2008-12-17T17:08:00.003+02:00

Régen volt frissítés, tudom. Bocs. Most van. A bejegyzések szempontjából ínségesnek számító időszak lezárásaként egy jegyzetet dobok be a közösbe, amit a Tankcsapda veszprémi koncertje kapcsán írtam. Tessék csak fogyasztani és kommentelni, ha van vélemény. Ha meg nincs, akkor is.

Ők a Tankcsapda, ha valaki esetleg nem lenne képben

Apukák rakenrollja

Furcsa volt őket így látni. Mármint a Tankcsapdát. Az arénában, a nagyszínpadon, komoly hang- és fénytechnikával támogatva, kis jóindulattal többezresnek is titulálható nézősereg előtt. Ma is tisztán emlékszem, amikor '94 novemberében, alig 13 éves fejjel életem első rockkoncertjére készültem, már egy héttel előtte alig bírtam aludni. Vagy tizenötször meghallgattam az akkor még fiatal bandának számító debreceni trió három addig megjelent albumát, hogy kívülről fújjam a dalok szövegét a nagy napon.

Emlékszem, a Vetési gimnázium aulájában zenélt a csapat, lehettünk vagy kétszázan a bulin, döntően bőr-, esetleg farmerdzsekis, lóhajú rockerek. Maga a koncert fenomenális volt, máig örök élmény, még akkor is, ha azóta tucatnyi alkalommal hallottam élőben, jobb hangosítás mellett Lukács Laciékat. De akkor is az első, az volt a legjobb.

Azóta elmúlt 14 év. És újra a Tankcsapda jött, én meg mentem persze. Most épp az arénába. Sok száz rajongóval, szimpatizánssal egyetemben. Ott voltak a '94-es lóhajú rockerek is, csak épp nyakukban a gyermekükkel. Meg nagymamák, nagypapák és bizony olyan figurák is, akikről első blikkre inkább egy Hamvai PG diszkós bulit nézne ki az ember. És mindenki nyomta, együtt üvöltötte a szöveget Lukáccsal.

Persze nincs ezzel baj, csak azt bizonyítja, hogy az elmúlt 14 esztendőben komoly tényező lett a honi könnyűzenében a Tankcsapda. És ami még fontosabb, mindezt úgy érték el, hogy nem feszítenek büszkén a bulvárlapok címlapján, nem láthatjuk őket idióta tévéműsorokban és gagyi vetélkedőkben, s minden bajra gyógyírt jelentő joghurtot meg ágybetétet sem akarnak mosolygó arccal ránk sózni.

Csupán zenélnek. Megmaradtak jó fej debreceni srácoknak, akik tökösen nyomják a rakenrollt. Ezért lehetnek ők (majd egyszer) a mi generációnk LGT-je vagy épp Piramisa.

megvolt az első

2008-11-21T14:17:00.004+02:00

szuri ma délelőtt. A bal térdembe bele. Nem volt vészes, rosszabbra számítottam, habár a tű látványától azért szokás szerint leizzadtam. Remélem használ, mert a 10 rugó meg a para együtt elég nagy ár a gyógyulásért. Este meg Oli e Gino CF (az ugyebár a kispályás focicsapatunk) szezonzáró bankett a névadó pizzériában aztán meg mindenfelé. Igen, majd írok róla.

előítéletek nélkül

2008-11-20T16:44:00.002+02:00

Legfőképp ily módon kell közelíteni a Guns n' Roses ma (vagy holnap :D) megjelent Chinese Democracy címre keresztelt albumához. Merthogy nagyon más, mint az Appetite for destruction vagy a UYI dupla lemez. Persze miért is lenne ugyanolyan? Ha csak a szikár tényeket nézzük, én például voltam vagy tizenegy éves az utolsó friss dalokat rejtő G'N'R anyag piacra kerülésekor, ma meg ugyebár lassan huszonnyolc, ami bizony jóbarátok közt is tizenhat, de inkább tizenhét esztendő. Én nem keveset változtam, s Axl Rose miért tenne másként? Én is tudom, hogy ez már nem a Slasht, Izzyt meg Duffot a soraiban tudó klasszikus felállás, de azért hadd örüljek, hiszen mégiscsak zsenge ifjúkorom egyik idolja adott ki új lemezt hosszú évek után.

És akkor a 14 számot rejtő korongról. Izgalmas és sokszínű. Elsőre sokkoló, másodszorra már vannak ismerős dolgok, harmadszorra meg ugye már bejön. Na jó, van egy vagy talán kettő kissé gyengére sikerült nóta, ám a nagy többség azért tisztességes munka. Ilyet kell letenni az asztalra 2008-ban. Tessék megvenni vagy...

jejeje

2008-11-14T21:53:00.003+02:00

Az elmúlt hét végén ismét Győrben jártam, s ezúttal sem merő véletlenségből estem be a városba, hiszen Karesz barátom neve napját ünnepeltük a mellékelt képen látható szerény társasággal. Aki kíváncsi, további képeket is nézegethet az ünnepelt jóvoltából egészen pontosan ide kattintva.

Hír még rólam - már akit érdekel - hogy megjött az eredmény a korábbi posztokban is említett térd MR-vizsgálatról. A diagnózis kétségbeejtő. Egyrészt részlegesen elszakadt az elülső keresztszalag, ami para, mert a másik térdemet már műtötték ezzel a problémával (habár azért ott totál széthullott minden) és nagyon nem akaródzik nekem újra kés alá feküdni. Másrészt pedig súlyosan károsodott az ízületet fedő üvegporc, amit sürgősen kezelni kell a doki szerint. Ez háromfordulós injekció-kúrát jelent, ami 1. qrvára fáj 2. 10 ezer HUF/alkalom. Szóval nem örülök, ahogy kedvenc zalai bérszámfejtőm húszezres lehúzós akciójának sem, de erről bővebben nem írhatok, mer' ugye a nagy tesó mindent lát és köp. Amúgy minden fasza.

alázat

2008-11-06T08:26:00.003+02:00

Ahogy Tunya barátom már az előző poszt kommentjében megelőlegezte, a foci Bl-kapcsán íródik a legfrisseb bejegyzés. Nem is feltétlenül a pici szívemhez oly közel álló Juventus újabb bravúros győzelme (2:0-ra verték szerdán idegenben a Real Madridot - összefoglalót ITT lehet nézni) miatt, sokkal inkább gyermekkori kedvencem, a még mindig igen aktív labdapörgető Alessandro Del Piero miatt (hát persze, hogy ő van a képen).

Merthogy a 34. születésnapját vasárnap ünneplő, sok ezerszer lesajnált capitano nagyjából egyedül intézte el a spanyol királyi gárdát, hiszen két meccsen három gólt vállalt. Ami magában is riszpektre adna okot, ám ami az olaszok Sanyiját illeti, nos, nála talán még ennél is többről van szó. Mert ha sportemberi tartásról és alázatról van szó, akkor nyugodtan példaként állítható bárki elé. Ő játszotta a legtöbb meccset a zebrák mezében és persze a legtöbb gólt (már vagy 250-et) is ő jegyzi. 2004-ben pedig, amikor a Juventust (szerintem) jogtalanul az olasz másodosztályba sorolták - mindenki menekült a süllyedő hajóról. Ibrahimovic, Cannavaro, Zambrotta, Thuram és még sokan. Del Piero semmit nem tett, csupán egy mondattal válaszolt a zsurnaliszták kérdéseire: "Egy úriember soha nem hagyja el a szíve hölgyét!" (Öreg Hölgy a Juve beceneve ugyebár). Azt hiszem ennél nem is kell több...

apró örömök

2008-11-04T16:15:00.004+02:00

Néha elég egy óra foci, hogy mosoly ragadjon a számra. Így volt ez tegnap is. Két hét kényszerű kihagyás után - az a fránya térd ugyebár - megkockáztattam a teremben pörgetni a bogyót. És sikerült, sérülés nélkül. Ráadásul - minden szerénység nélkül mondhatom - egy akkora gólt ragasztottam az ellenfél kapujába, hogy hűha. Átívelt labda, mellel levesz, majd kapásból a hosszú sarokba. Szóval kellett az a foci nagyon.

görnyedés

2008-11-03T18:32:00.004+02:00

Van olyan, amikor nem jön az ihlet. Habár az érzést inkább fásultságnak mondanám. Valamiért nincs kedvem írni. Ötletek még úgy, ahogy vannak, de valamiért nem visz rá a lélek, hogy olyan minőségben összehozzam, ahogy azt elvárnám magamtól. Márpedig ez egy hivatásos klaviatúra-terminátor (vagy Phreek komám után szabadon információstrici) esetében kissé problémás helyzet. És ez idegessé is tesz valamelyest. Ezért nem frissült a blog sem mostanság. Kutatom az okokat, de még nem jártam sikerrel. Majd szólok, ha győztem, bár úgy is látni, vagyis olvasni fogjátok.

Addig jöjjön egy pletyka. Azt hallottam, hogy a nagy magyar síkság elsőszámú üzletembere, aki egy stadiont is felhúzott anno a puszta közepén, a mostanában kiválóan muzsikáló veszprémi futballklub felé kacsintgat. Igen, Stadler Józsi bácsiról van szó, aki mint tudjuk már megjárta a hadak útját. Azt is hallottam, hogy elnökségi tagságért cserébe NB I-es gárdát csinálna az NB III-at magabiztosan vezető legényekből. Persze ez csak szóbeszéd, ha úgy tetszik zuhanyhíradó, kéretik nem megírni kedves kollégák, mert akkor többet nem pletykálok.

forza juve

2008-10-22T00:01:00.002+03:00

Juventus - Real Madrid 2:1. Ennyi, nem több. Ez most nagyon kellett. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Del Piero ismét bombagólt ragasztott. Tessék csak nézni és csodálkozni.

ezt néztem ki

2008-10-18T15:02:00.005+03:00

a laptop.hu-n. Dell Inspiron 1525 CL Street-2G a hivatalos neve a kicsikének, 138 ezerér' adnák, ha venném. Részleteket ITT lehet olvasni. Vélemény? Tapasztalat? Netán jobb ötlet? Ismételten kellene a jótanács, mert az otthoni asztali pc haldoklik mostanság, s hiába a folyamatos kezelés, néha defibrillálás (érsd xp újratelepítés meg minden földi jó), csak nem akar normálisan működni. Szóval kezd idegesíteni a drága.

Hozzátok a bénát...

2008-10-15T22:56:00.002+03:00

...a béna alszik - hangzott el az örökbecsű Tarantino-múviban, s eme mondat mostanság rám is igaz valamelyest. Merthogy hetek óta rakoncátlankodik a bal térdem (nem a jobb, amit műtöttek keresztszalaggal, az nagy fa..án működik Martos doki jóvoltából), s a tegnapi meccsen egy totálisan ártatlan helyzetben megint megbicsaklott. Úgy fájt, hogy majd be..artam, ma meg alig tudtam rálépni. Behajlítani meg aztán végképp csak kínlódva. Most már jobb, s két nap múlva semmi baja sem lesz.

És épp ez a bajom, hogy mostanában minden focinál ez van. Kimegy, de nem dagad fel csak fáj. Két-három napig, aztán vége. A keresztszalag-szakadás legalább tiszta üzlet volt. Kiment, bedagadt, fájt mint az állat, rá se tudtam lépni. Jöhetett a műtét. Nem tudom mi legyen, kéne valami jó térddoki, úgy hallottam most Fehérvár a menő ilyen szempontból. Valakinek kontakt dokiügyben vagy jótanács, vélemény? Most tényleg kellene.

külföld

2008-10-02T17:42:00.004+03:00

Az utóbbi fél évben rengeteget agyaltam azon, hogy bizony el kellene húzni ebből az országból, de sürgősen. Merthogy nem jó ez így. Nehéz, s hiába teszek meg minden tőlem telhetőt, nehezen jutok egyről a kettőre, pedig 27 évesen talán már a háromnál kellene járnom. Olvasom, hogy külföldön ilyen fa**a meg olyan fa**a, ám egy dolog miatt mégsem akaródzik belevágni a nagy kalandba.

Ha ugyanis egyszer kimegyek, kimegyünk - legyen mondjuk Anglia, ahova a (viszonylag) szar idő miatt nem szívesen - , akkor nem jövünk vissza többet. Az tuti. Mert egyrészt ugyabár (szinte) mindent felégetek, felégetünk magunk mögött, másrészt pedig, ha egyszer ott bejönnek a dolgok, akkor miért jönnék vissza oda, ahol nem? Értitek?

Aztán ott van az a része is a dolognak, hogy a szakmámmal nemigen tudnék elhelyezkedni, mert abban biztos vagyok, hogy igazán jó újságíró csak az anyanyelvén lehet az ember. Az meg nem az angol. Szóval marad a többi meló, amihez nem kell képesítés. Azok meg szarok, s csak arra jók, hogy egy-két év alatt honi szinten sok pénzt keress, aztán hazarepülj. De akkor meg minek adnám fel az itthonit? Nehéz ügy ez gyerekek., de valamit lépni kell.

Képes nyár

2008-09-27T15:08:00.006+03:00

Czafik Lackótól most kaptam meg az augusztus végi, Németh család által tető alá hozott révfülöpi dzsembori képanyagát, így adunk a vizualitásnak néhány képkocka erejéig. Több is van, de ugye a személyiségi jogok meg minden, mégse rakhatok fel fürdőruhás képet a barátokról, még ha oly jó is a viszony. Sajnos a múlt heti, ugyanott letudott szüreten nem volt fényképezőgép, pedig hát maradjunk annyiban, hogy lett volna mit.

Hi, my name is Johnny Cash...

Slambuc gazdagon...éljen a koleszterin!

"Ugye gondolsz néha rám, ha végigsétálsz a Kossuth utcááááán..."

gerinc nélkül nehéz

2008-09-24T23:28:00.002+03:00

Azért szeretem a politikát és a közéletet, mert ott legalább (valamelyest) érvényesül az összeférhetetlenség elve. Nem úgy az élet más területein. A minap például a városi bajnokságban kispályás futballmeccset játszottunk egy javarészt bírókból álló csapattal. Természetesen ismerték a játékvezetőt, hiszen kollégájuk, s nem mellesleg haverjuk az illető. Nincs is ezzel baj, hiszen amatőr szinten a foci a a haverságról, a buliról, a közös időtöltésről szól(na). Épp ezért, ha a helyükben lennék, kínosan ügyelnék arra, hogy a részrehajlás gyanúja se merüljön fel a bírói ítéleteket illetően. Az, hogy ők másképp gondolják, már egy másik történet és a sportszerűségről szól.

a focibuzi meg az ősz

2008-09-15T21:56:00.006+03:00

De most komolyan. Rájöttem. Tudok örülni az ősznek. Írtam erről egy Jó reggelt-et (mini jegyzetféleség az egyes oldalon a Naplóban) is a múlt héten, s azóta még inkább megerősödött bennem az érzés. No, az igaz, hogy továbbra is akad meló, s a politikusok is újra gyilkolják egymást böcsülettel, de ez legyen az ő privát problémájuk.

Én foglalkozom inkább azzal, hogy elindult például a kispályás bajnokság, ahol az Oli e Gino CF narancssárga mezében minden héten pörgetem a bogyót (mármint a labdát, nem Bogyó haveromat), csakúgy mint hétfő esténként a Báthory iskola dühöngőjében. Aztán végre van kedvem (időm mondjuk kevésbé, de maximum kevesebbet alszom) edzeni is, remélem a héten már reaktiválni tudom magam, magunkat fitneszügyileg.

No, meg hát a mágikus doboz. Végre van mit nézni a tévében, vagyishát a számítógépen is. Kedvenc Juventusom egészen biztatóan kezdte a bajnokságot, ráadásul hab a tortán, hogy a Bajnokok Ligájában is nyomják már idén Del Pieroék, ami hétközi elfoglaltságot, s ajófajta közös meccsnézéseket vetít előre. Aztán mennek a sorozatok is. A Szökésből a negyedik, a Terminator - Sarah Connor Chronicles-ből a második évad startolt el szeptember elsejével, a suzuki tetjén kopogó eső helyett ezeket bámulom majd a hideg őszi estéken.

És akkor még ott vannak a kirándulások, a nyugis őszi séták, az avarrugdosás (na, jó ez már kicsit talán közhelyes) meg a gesztenyebábu-készítés, ami egyébként tök jó elfoglaltság ám (főképp, ha egy kilencéves, nagyszájú, ámde imádnivaló hölgyemény társaságában alkotod a gesztenyefigurákat - aki meg a Fanni ugyebár)

U.i.: Hab a tortán, hogy újra megnyitott kedvenc gyorséttermem, a méltánytalanul ismeretlen halászi Döner Büfé, ahol egy-egy diéta alatt kedvemre bűnözhetek a napokban blogot indító Mr. Gráczol társaságában.

új ruha

2008-09-11T18:06:00.004+03:00

ismét új ruhát kapott az szpd weblog kedves olvasóim. ki tudja hányadszor? én nem, de végülis mindegy. ez valamiféle hobbi számomra, hogy szanaszét hegesztem a html kódot, s akkor persze szétesik az egész oldal, én meg kezdhetem a nulláról felépíteni a blog külsejét. ami fontosabb, hogy raktam be például felső menüsávot, meg zenegépet (ha idegesít, a lejátszó jobb felső sarkában a pause gombra kattints, s azon nyomban véget ér hevenyészett muzikális forradalmam). ja, karesznak ezúton kösz a biztató szavakat, ígérem igyekezni fogok. más is mondhat egyébként véleményt, ítéletet, ha akar, ha meg nem, akkor nem. én azt is elfogadom.

azt elfelejtettem mondani, illetve írni, hogy két új, amúgy ropogósan friss webnapló is szerepel az oldalsó menüsávban. a wonderfuture névre keresztelt blogban jane és kutya, vagyis andi és taibi angliai munkavállalását követhetitek nyomon, míg tunya komám virtuális spirálfüzetében a jóképű fiatalember 10 hónapos svédországi kalandozásairól olvashattok. ez volt akkor a reklám.

átalakítás alatt

2008-09-07T23:47:00.001+03:00

türelem tornaterem

Enyhe Fintor

2008-09-02T14:38:00.003+03:00

Volt egyszer egy klub, ami akkor és ott (Veszprémben, a '90-es években) sokkal többet jelentett egy szimpla kocsmánál. Valamiféle életérzés, persze sok hibával, de akkor is zsenge ifjúkorom egy ízletes szelete. Rengeteg koncert és buli, sőt, én magam is bazseváltam a picinyke színpadon két zenekarommal is.

katonás

2008-08-30T23:00:00.002+03:00

szpd közlegény megmentése by gégé

(ezért hát a katonás klikk!)

Riszpekt

2008-08-19T21:06:00.005+03:00

Szúnyog a diszkoszvetés döntőjében

Hát akkor olimpia. Eleddig szándékosan kerültem, mert rengeteg dolog qrvára idegesít a Pekingből érkező infómorzsák közül, de nem bírom tovább. Írnom kell róla, hiszen annyi, de annyi álszent szöveg meg ökörség hangzik el mindenhonnan, hogy az már tényleg túlzás még egy sokat látott médiahuszárnak is.

Kezdjük a magyar csapat szereplésével, ami ugyan nem idézi az athénit, de azért a sportfinanszírozáshoz meg az körülményekhez képest nem túl vészes. Mert ugye hiába pofázik mindenféle narancssárga baromságot az általam egyébként masszívan rühellt Schmidt Pál (aki mindig csak úgy kihányja a populista szavakat a nagyközönség elé, de életében nem állt még ki egy sportoló mellett sem - lásd Szúnyog és Adrián Athénban) vagy reménykedik csibészes mosollyal, s prédikál a minden eddiginél magasabb állami sporttámogatásról (hja, infláció meg nem is volt az utóbbi években, mi?) a kabalavadász Fletó, attól még a tények tények maradnak: négyévente kb. két és fél hétig érdekel minket a sport, a maradék időben magasról teszünk rá. Nincs pénz, nincsenek létesítmények (az ajkai Kis Gergő egy sátras uszodában tolja például, de szívesen elviszek bárkit a szombathelyi Haladás dobópályára is), meg úgy nagyjából nincs semmi. Csak elvárások. Szerencsétlen sportolók (tisztelet a kivételnek) még az a fránya állami támogatást sem kapják meg, csak több hónapos csúszással, így hát edzés helyett kénytelenek arra koncentrálni, hogy legyen kenyér meg zacskós leves. Ez most így leírva túlzásnak tűnik, de sokszor tényleg ez a helyzet.

Pars az olimpiai dobókörben

És akkor még nem beszéltünk az orvosi háttérről. Mert ugye a tehetség meg a fent említett körülmények mellett az a legfontosabb. Nálunk ugye azt az egy darab sportkórházat is próbálják bezárni, s keresztre feszítik szegény sportolókat, aki saját pénzüket és bőrüket kockára téve próbálnak lépést tartani a gazdagabb országok államilag szétkokszolt versenyzőivel. Mert hát a világ ma már erről szól, de nincs is ezzel baj. Különben nem lenne látványos. A Forma 1-től az atlétikán át egészen a futballig bezárólag úgy nagyjából minden. Szóval lehet hömbölögni meg olimpiai eszmés közhelyeket durrogtatni, csak éppen fölösleges.

Inkább szurkoljunk és becsüljük meg azokat, akik legalább megpróbálják. Két kedves ismerősöm is versenyzett a napokban Pekingben, s mindketten a legnagyobb riszpektre szolgáltak rá teéjesíményükkel. Egykori ellenfelem (aki nem tudná, 20 éves koromig - a térdsérülésemig - én is dobáltam ama bizonyos kalapácsot, nem is túlságosan ügyetlenül...megvertem például Krisztiánt is) óriási versenyzéssel a negyedik helyet szerezte meg a kalapácsvetés vasárnapi fináléában, amit ÓRIÁSI BETŰKKEL KELLETT VOLNA KIÍRNI A KÜLÖNBÖZŐ HÍRPORTÁLOKON, nem lefitymálni. A közel 81 méteres dobás (főleg abból az elba...tt mozgásból, ami Krisztián bemutatott) óriási teljesítmény, főképp, hogy mindezt egy olimpiai döntőben tette. Várjuk csak ki mit fog elérni a következő években. Ha nem sérül meg, nyerhet még olimpiát, csak figyeljetétek majd.

A Szúnyog, azaz a Fazekas Robi meg teljesen más tészta. Azok után, amit ő átélt, már az is kisebb csodával ér fel, hogy kijutott, az olimpiai 8. hely pedig félelmetesen nagy teljesítmény. Persze könnyű volt őt meg az Adriánt csesztetni ország-világ előtt, de azért nehogy már azt higgye valaki, hogy két ember kokszol az egész dobó mezőnyben! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a két srác megmutatta, hogy lehet még bízni a magyar dobóatlétikában. És ez jó.

Sokaság

2008-08-14T17:01:00.008+03:00

Bocs, de most se kedvem, se energiám írni. Tegnap megvolt a Sziget 08. Beszéljenek inkább Gégé mester brandelt képei, akivel együtt koptattam a flasztert a fogyasztói társadalom szakrális helyén. Jó zenék megint voltak, meg persze szarok is, bár az Alanis Morrisette-ről eleve tudtam, hogy ratyi. Akit bővebben is érdekel a téma olvassa a szombati Naplót. Písz.

Legalább már tudom, hogy miért nem...

Szemét meg por a megszokott formában és mennyiségben

A tavalyi Soundon debütált, magukból hűsítő permetet öntő ventillátorok bejövősek voltak a Szigeten is

Flogging Molly...punkba oltott ír népzene...nem ismertem, de megszerettem

Már az első napon rengetegen, talán túl sokan is a feszten

No comment, szereztem ilyet is

Freedom

2008-08-10T17:43:00.003+03:00

Szabadság van, illetve lesz drágáim, persze megint nem elég, s megint melóval tarkítva. Persze kezdem már megszokni. Talán majd jövőre összejön a két, vagy esetleg három hét egyben, és akkor irány kölföld, telefon kikapcs, nem leszek itt senkinek. Mert az a bajom ezekkel az egy hetekkel, hogy valamennyire ugyan ki tudom pihenni magam, de a kkikapcsolódás és a feltöltődés az teljesen más ugyebár. Az egy hétből egy nap elmegy a Szigetre, ami persze szórakozás is egyben, de korántsem olyan formában, mint azt az elmúlt években tettük. A megszokott fesztiválhaverok nem lesznek, csupán Gégé kolléga társaságában veszek majd részt a szerdai nyitónapon, ami így is jó mulatozásnak ígérkezik, de ez most inkább meló, mintsem buli. Akkor már csak hat nap van. Abból még egy ugrik egy falunapra, ahova - mivel az én földrajzi területem - el kell mennem. Focizni meg jópofizni. Nem mintha nehezemre esne, mert azért alapvetően jó hangulatúak az ilyesfajta események, de hát szívesebben feküdnék valahol az árnyékban, s beszélgetnék például a Melussal mindenféléről mintsem agyonsztárolt Fekete Lacit üldözzek kétpofára. Meg aztán a cikkek, mintha nem lenne meg nélkülem egy hétig kedvenc újságom. Mondjuk biztos én vagyok a hülye, hogy mindent bevállalok, akad olyan is, aki a szabi alatt (meg néha utána is) szarik az egészbe. Oldják meg a többiek. Na, de nem morgolódok többet. Az élet harc...úgyis tudjátok.

Áron a sztár

2008-08-07T17:22:00.005+03:00

Igazi, hamisíthatatlan falusi lagzin jártam az elmúlt hét végén kedves olvasó. Melus drágám egyik legjobb barátnője (aki a Zsuzsi és csoporttársak voltak a jogon) ment hozzá élete párjához, Jandához. Sajnos velük nemigen tudunk találkozni, ugyanis két, vagy talán három éve is a ködös Londonban élnek. Már ezerszer megígértük, hogy megyünk látogatóba, de eleddig nem jött össze mindenféle dolgok miatt, ámde jövő tavasszal már mennünk kell. Ezt eldöntöttük.

A lagzi maga egy sátras mulatozás volt Győrtől nem messze, aranysárga tyúkhúslevessel, rántott hússal, házi pogácsával meg jófajta bográcsos pörkölttel, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Meg persze az italok. Az is volt dögivel. Becherovka, Jager, szabadkai őszibarackpálinka, pezsgő - ebben a sorrendben. A végére sikerült táncra hangolni magunkat, az unatkozó hivatalnokot idéző külsejű gitármágus meg szintis társa egész jó hangulatot teremtett, még a honi média félistenét, az általam (is) rajongva imádott Fásy Ádámot is megidézték a "Mesterhármas" című örökbecsű opusz erejéig.

Azonban, hogy a post címének miértjét is értsétek, a lagzi legnagyobb sztárja nem a házaspár vagy a már említett zseniális duó volt, hanem Zsuzsiék másfél éves kisfia: Áron. A mellékelt fotón is ő ül az ifjú ara ölében. Egyfolytában mosolygott, meg úgy nézett, hogy attól mindenki elolvadt. Gyönyörű, nincs rá jobb szó. Nekem is kell egy fiúgyerek...

PS.: Szombattól amúgy tíz napig félig-meddig apa leszek, hiszen a Fannizsuzsi (aki ugye a Melus lassacskán 9 éves ennivaló kishúga) jön hozzánk tíz napra nyaralni. Visszük bulizni a kicsikét majd mindenfelé.

Bukta meg kanapé

2008-07-30T13:11:00.003+03:00

Hááát...a szigetközi bulit bebuktuk. Keményen. Pedig a pénteket meg a hétfőt még szabinak is kivettem, lemondtam a BalaTONE fesztivált (ki(b)logozhatatlan szerkesztő úrhölgy képviselte színeinket), sőt, még az ünnepi játékokra sem kértem jegyet, pedig azért egy Herbie Hancock vagy egy Richard Bona koncsertót szívesen meghallgattam volna Melus drágám társaságában. De nem, mert hívott az Ördögsziget (képes beszámoló a tavalyi banzájról ITT). Az időjárás meg közbeszólt, egész héten szar idő volt, s az éves csapadékmennyiség fele leesett Móvár környékén, így esélytelemmé vált a nomád körülmények között eltölteni kívánt hosszú hétvége. Sebaj, majd talán augusztus végén összejön.

Persze azért az időt jól elütöttük a Meluséknál, amúgy is rég jártunk a Buda utca környékén. Fannival ezerrel toltuk a GTA-t, Ninivel pedig hát meg kellett ünnepelni, hogy szeptembertől (félig-meddig) ő is veszprémi lakos lesz, hiszen kisvárosunk nagy egyetemén folytatja tanulmányait. Szombaton meg csavarogtunk egyet Győrben plusz gondolatban elköltöttünk 2-3 millió büszke magyar forintot a Kikában.

És ha már bútor, lassan, de biztosan kész lesz a lakás, amit most már otthonnak is hívhatunk. Hétfőn megjött a kanapé, kedvenc Sanyi nagybátyám segítségével el is tudtuk hozni az áruházból (ő felelt az utánfutó-projektért, ezúton is köszi), úgyhogy már csak a képek vannak hátra, s vendégek fogadására is alkalmas lesz a kecó. Persze ez főként a Melusnak köszönhető, én magam csupán a számítógépes sarok megalkotásáért meg a tévé behangolásáért vagyok felelős.

Nagyjából ez az újság mostanság, majd még írok.

A betörő, aki szerette az utcazenét

2008-07-23T13:23:00.005+03:00

Nem volt eseménytelen az elmúlt hetem kedves olvasó, ennek megfelelően ismét frissül a blog, még ha annak intenzitását érheti is némi kritika. Nos, hát július közepe - ahogy a legtöbb nívós muzsikára és jó bulira fogékony veszprémi ifjú életében - nekem az Utcazene Fesztiválról szólt. Arról a dzsemboriról, amit országos sikere ellenére ugyan támadgatnak jófej nagypapának öltözött populista elemek meg mindenféle intoleráns figurák, devégülis ez mindegy. Úgysem tudnak elbánni vele.

A lényeg, hogy ismét élet meg pezsgés volt olyannyira szeretett kisvárosunkban, öt nap alatt cirka 100ezren nyomultak az Óváros téren meg a Kossuth utcán, iszonyt bvandák tolták a zenét és öt napig büszkén feszíthettem, hogy én bizony helyi lakos vagyok, na szóval jó volt veszpréminek lenni.

Utcazene 2008 - Juli, Flo, Andi, Melus meg a rosszarcú (j-b.)

És ha már a zenekarok szóba kerültek, a feszt csúcspontja számomra már kedden, a nyitónap estéjén elérkezett, hiszen az osztrák Bauchklang (az ő klipjüket szúrtam be - tessék lejátszani, aztán ámulni meg bámulni) valami hihetetlen produkciót kerekített az Óváros téri "ménsztédzsre". Azt tudni kell, még a vid letöltése előtt, hogy ezek a srácok nem használnak hangszereket, csupán öt darab mikrofont. Ennek fényében megdöbbentő igazán az általuk prezentált mjúzik, az meg már csak a hab a tortán, hogy olyan basszust préselt ki magából az egyik kopasz,. szemüveges "szájhős", hogy a színpad előtt állva a fél órával azelőtt elfogyasztott gyros örömtáncot lejtett a pocakomban.

Bauchklang - Rhythm of time

Persze az utcazene a találkozásokról is szólt, mint általában. Leírni is hosszú lenne kikkel beszélgettem, nevettem és koccintottam az öt nap során, inkább két momentumot emelnék ki. Az egyik a nagyobb lélegzetű sörözgetés és anekdotázás B. Zsolti barátommal, aki amellett, hogy rendszeres olvasóm, hozzám hasonlóan kissé nem normális. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy debil vagy ilyesmi, sokkal inkább arra, hogy amikor egymás mellé kerülünk, akkor bizony nehezen álljuk meg folyamatos sikítva röhögés és egymás szivatása nélkül. Ez megvolt most, remélem lesz folytatása.

A másik pozitívum egy francia-magyar kettős állampolgárságú válogatottal való találkozás és afterparti volt. Ugye arról már írtam, hogy Andi és Tibi lagziján én voltam a vőfély. No, hát velük összefutottunk az utcazenén, s szerencsére nem egyedül jöttek, érkezett velük az általunk is felettébb kedvelt Juli és Flo, illetve Guillaume és Claire (ha rosszul írtam a nevet csak kommenteljteke, majd kijavítom). Nos, hát a szombat esti, egyébként fergetegesre sikerült buli után a vasárnap ebédet is együtt töltöttük el, majd ökörködéssel egybekötött füredi strandolás következett még a brutálisan szar idő beköszönte előtt. Igen jól éreztem, illetve éreztük magunkat a Melussal, az a lényeg igazán.

Közben azért sikerült frankón kizárnunk magunkat a lakásból, ráadásul a kulcs is bentmaradt belülről, így hiába autókáztunk el Mencshelyre a nagyon jófej Laci bácsihoz (ő a főbérlő és nem olyan gyíkarc, mint Kula bá', a korábbi, akinek ugyebár tényleg ez a neve), nem tudtuk kinyitni az ajtót. Este tízkor aztán, amikor hazatértünk Füredről fogtunk egy létrát, s a helyi lakosok döbbent arcának árnyékában a ház mögött felküzdöttem magam a két méter magasan lévő párkányra. Ott a (szerencsére) bukóra nyitva felejtett egyik hátsó ablakon becsúsztattam a kezem, s 5 perces, talán állíthatom, hogy hősies küzdelmet követően elfordítottam a másik ablak kilincsét, s bejutottam. Még épphogy a nagy vihar előtt. Azért az megnyugtató, hogy ha behasal a médiabiznisz, a vőfélység mellett betörőként is elhelyezkedhetek...

VOLT 2.0

2008-07-14T11:22:00.005+03:00

Újabb képek a VOLTról, ezúttal Szendi mester volt a kattintgató, akinek ezúton is köszi. Közben egyébként megvolt a költözés-projekt is, a Cholnokyról az Egry-lakótelepre tettük át a székhelyünket Melus drágámmal. Nagyobb, barátságosabb, csendesebb és olcsóbb. Meg van új tévénk, sőt, szerdától még net is lesz. Most a pakolás meg takarítás megy ezerrel. Holnap startol az utcazene fesztivál, az eső meg esik rendületlenül. Nagyjából ennyi történt mostanság.

Nyitónap, érkezés utáni pillanatok...már nagyon vágytam egy hideg sörre

Zé öcsémmel kicsit nem komolyan

Az a jóképű srác meg a Tunya ott a pirospólós "bronzisten" oldalán

VOLT

2008-07-10T15:26:00.008+03:00

Itt a Föld, vagyishogy Veszprém. Jelentkezem. Újra. A VOLT után megfáradva ugyan, de törve nem. Merthogy újfent zseniális volt a soproni mulatozás. Ahogy azt egyébként vártuk. Sátorhelyet ugyan csütörtök este már nem találtunk a jól megszokott fenyvesben, ám a VIP-kocsma tőszomszédságában nyitott, néhol mocsaras területekkel fűszerezett extra táborhely végülis megfelelt. Csak az árnyék hiányzott napközben.

Az első nap meglehetősen keményre sikeredett. A Roni Size-Cypress Hill - Tiga hármas eleve jó szórakozást ígért, de mi még dobtunk egy kicsit a hangulaton. Fél kilenc is elmúlt mire felvertük a sátrat, így gyorsan be kellett hoznunk a lemaradást a többi fesztiválozóhoz képest. Sikerült. A fenti képen látható három elvetemült (b-j.: Zé, Té, R) társaságában, akik hozzám hasonlóan egészen vasárnap reggelig nyomták.

Csak az volt a gáz, hogy mivel hajnali ötig buliztunk - előbb aludni sem nagyon lehetett, mert reggel hatig 120 decibellel dübörgött a zene, nem a gazdaság - nem nagyon tudtuk kipihenni magunkat. Épp a néhány sorral feljebb említett árnyékmentes táborhely miatt. Reggel nyolc-kilencre ugyanis olyannyira felmelegedett a sátor, hogy ki kellett menekülni belőle. Úgyhogy maradt a buli - irány a BODY WASH!

A MOL testmosója olyan, mint egy autómosó, csak épp embereknek. Habosítás aztán jéghideg zuhanyfüggöny. Ez frissített fel igazán, na meg a fény. Kedvenc veszprémi koktélunk (jéhidegre hűtött szénsavas vodka egy csipetnyi szörpre spriccelve) ugyanis külön pultot kapott a VOLT-on, s az index szerint a nyár itala lesz a Bárkások találmánya. Meglátjuk. Mindenesetre bodzás most nem volt, ami gáz.

A koncertek jók voltak, de úgysem ez a lényeg a feszten. Hanem a fíling. De azért leírom, hogy láttam a Roni Size Reprazentet, a Cypress Hillt, a Black-Outot, az Alvin és a Mókusokat, az Offspringet, Manu Chaot. Quimbyt, Péterffy Borit és zenekarát, a Vad Fruttikat, a Váradi Roma Cafét, a Kalákát, a Csókolomot, a Hobo Blues Bandet, a Hollywoodoot, Takács Esztert és a Gumizsuzsit...asszem ennyit. Meg az MR2 színpadnál a Sixtus kitöltés és tágulás DJ Till8 című produkciót. Igazi underground veretés volt délután háromkor verőfényes napsütésben....jó volt.

Ja, azt majd' elfelejtettem, hogy üdv azoknak akikkel találkoztam és koccintottam és buliztam és nevettem és ökörködtem, név szerint a Daninak, Stubinak, JimLemonnak, Gégének (akinek külön köszönet a képekért is) a Schindler testvéreknek, Bandinak, a Hock testvéreknek meg annak a srácnak, aki velük volt, de a nevét nem tudom, s persze semmiképp sem utolsósorban Zének, Tunyának és Rolinak, akik végignyomták velem a három napot...nem is gyengén. Jövőre veletek ugyanitt!

VOLT 08

2008-07-03T10:28:00.005+03:00

És akkor végül, de semmiképp sem utolsósorban a ráadás. A VOLT. Az utcazene mellett a szívemhez legközelebb álló fesztivál ugyan már szerdán (sőt, kedden egy helyszíni Enikő-partival) elstartolt, ám barátaimmal csupán ma csekkolunk be a soproni bulin. A kínálat idén is több, mint imponáló (Cypress Hill, Manu Chao, Roni Size Reprazent, Tiga...stb.), azaz garantált a hamisítatlan partifíling a határmenti dzsemborin. Három napos lesz idén a móka, ma, azaz csütörtökön indulunk, s vasárnap reggel hagyjuk majd el a Lővér-kempinget. Ígérem lesz bőséges beszámoló, meg a Gégé kolléga (minden bizonnyal) fenomenális fotóival illusztrált helyszíni riport is a hétfői Naplóban (meg talán az online-on is). Aki jön, az keressen meg mindenképp, aki nem, az szurkoljon, hogy ne essen (nagyon) az eső.

A tavalyi fesztről írt szösszenet IDE kattintva olvasható.

Vőfély projekt 2.0

2008-07-03T09:17:00.010+03:00

Ahogy arról már írtam itt a blogon, június közepén ismét vőfélynek kértek fel (s én persze örömmel tettem eleget az invitálásnak). A már sokat emlegetett Richárd cimborám (ugyebár az ő tavalyi esküvőjén indult a vőfély-karrier - bővebben ITT) öccse, Geri kötötte össze életét Nikivel, s ha már az első jól összejött, a család ismét az szpd vőfély projekt mellett döntött. Nos, a kikérések sikerrel jártak, az esküvő rendben lement, majd a lagziban is ment a dajdaj kőkeményen, de beszéljenek inkább a minimális képalával megtuningolt fotók.

A menyasszony meg a "hülyegyerek" (érdemes figyelni az arckifejezést :D)

Na, ők az ifjú pár: Niki és Geri

Melus drágámmal hajnalig mulattunk, ő elnyerte a "legtöbbet táncoló csajszi" címet is

Jóllakott napközis pálinkafogyasztás utáni mosollyal a szája szegletében

Parádés futballünnep

2008-07-02T21:01:00.003+03:00

És akkor néhány szóban az EB-ről. Szándékosan nem írtam naponta a torna alatt, mert egyrészt energiám sem lett volna minden alkalommal okoskodni (megtette ezt a jó Détári az nso-n), meg aztán valljuk be, rohadtul unalmas lett volna a foci kapcsán született eszmefuttatásaimat olvasni. Aki nézte, annak úgyis volt/van véleménye, aki meg nem, azt nem is érdekli.
Engem érdekelt, szinte minden meccset láttam (ez a Melus szerint súlyos focibuziság). És hiába fanyalognak sokan, szerintem kifejezetten magas színvonalú, s izgalmas Európa-bajnokságon vagyunk túl. Sajnos olasz barátaim súlyosan leszerepeltek, de hát legalább annyit megért, hogy azt a faparaszt Donadoni-t kirúgták (és újra Lippi mester a kormánykeréknél - Forza Juve!). Mert arra épeszű ember nem tud magyarázatot adni, hogy

1. Miért az atomszar Milan taktikáját erőltette az első meccseken, sőt, kis változtatásokkal az egész EB-n, és miért a bajnokságban frankón beégett Milanos arcokkal (pl.: Ambrosini, de Gattuso vagy Pirlo - bármennyire is tisztelem őket - sem volt csúcsformában)?
2. Miért Di Natale (nem értem miért sztárolják azt az igyekvő törpét) és/vagy Cassano (na őt meg aztán végképp nem értem - nagyképű köcsög) játszott Del Piero helyett? És Bayern Münchenben súlyos antifoci-betegséget kapó Toni-t miért nem merte a padra tenni?

...és még sorolhatnám, de most már mindegy. Majd a vb-n 2010-ben. Amúgy a spanyolok mellett (akik qrvára megérdemelték végre a trófeát - főleg a bitang középpálya meg a szinte hibátlanul játszó Barca-ikon Puyol miatt) leginkább az oroszok játéka tetszett (na jó, a törökök meccsei is nagyon bejöttek). Félelmetesen képzett, s fizikálisan szinte hihetetlenül erős játékosok tűntek fel, akikről eddig, néhány CSZKA Moszkva és Zenit meccset kivéve alig hallottunk. A szerintem teljesen jogosan istenített Arsavin mellett Zsirkov, Pavljucsenko, Szaenko meg az a rohadt nagyokat lövő középső védő (az elődöntőn eltiltás miatt hiányzott)...csak kapkodtam a fejem olyan látványos és modern focit toltak. Persze Hiddink is sokat számított, de kellett a csapat is nagyon. A Vaskó Tominak meg a Vanzcák Vilinek akkor is mindegy lenne, ha a Scolari vagy a Mourinho igazolna a magyar válogatott kispadjára.

Új meló, szabi, miegymás

2008-07-02T18:59:00.005+03:00

Meglepetést tartogattam erre a meleg nyári estére kedves olvasó. Az elmúlt hetek post-ínségét ellensúlyozandó ezúttal három bejegyzést is közzéteszek itt a blogon. Az első ez lesz.

A címben jelzett témák közül először akkor az elsőről. Írhattam volna régi-új melót is a címben, csak hát az kicsit hülyén mutatna. Arról van szó, hogy online szerkesztőből július elsejével visszavedlettem újságíróvá. Nem mintha nem ízlett volna a netes világ, korántsem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy szerencsére komoly webes fejlesztések várhatóak a lapnál, s emiatt egyre több időt követelne a online szerkesztés (legalábbis az általam elvárt színvonalon), ami csupán azért lenne baj, mert nem jutna időm a tényleges újságírásra. Márpedig én azt szeretem igazán. Jönni, menni, beszélgetni, sztorikat felkutatni, meg minden olyat, amitől szép és izgalmas ez a szakma. Szóval július 1-től a közéleti rovat csapatát erősítem, legfőképp Várpalota és környéke tartozik majd hozzám. Kíváncsian várom mi sül ki belőle, rajtam nem fog múlni annyi szent...

...de most egy hétig szabadság van ezerrel, mert azért az elmúlt, számomra kissé stresszes hónapok után kell néhány nap kikapcs. Kedden strandoltunk egy óriásit a Melussal Füreden (le is égett a lábfejem...hallottatok már ilyet? :D), ma meg végre - hosszú idő után - mindenre (edzés, ebéd, újságolvasás, blogolás...stb.) mindenre jutott időm. Kényelmesen, nyugodtan. Nagy dolog ez a mindennapos hajtás, meg az online-hoz kapcsolódó folyamatos készenlét után.

Summertime

2008-06-19T19:10:00.003+03:00

Kabrió, nyár és egy szőke bombanő - kell ennél több?

(Nagyításhoz kattints a képre!)

Ki ez a macsó kölyök a volán mögött?

(Nagyításhoz kattints a képre!)