Szia Vivien, láttalak az iwiw-en...

Ismerősnek jelölt a mindenható idő. Személyesen. Persze elutasítottam. Csakúgy, mint a kilencvenes éveket, a kis vakondot, Paris Hiltont, a Léda kecsketej feldolgozó üzemet és a szombathelyi parkerdőt. Mert unom. Unom, hogy minden idióta regisztrálja a maga borzalmas agyszüleményét, aztán még be is jelöl. Így is csak a jó lelkem nem visz rá, hogy az ismerőseim harmadát töröljem, akikkel ugyebár nem nagyon beszélek, sőt, legtöbbjük még az utcán sem hajlandó köszönni. De bejelöl, hogy minél több ismerőse legyen. Mert az menő. Ő meg paraszt, de az mindegy.

Klikkmánia (x)

Helyzet van, kedves Olvasó, méghozzá ziccer. Az általam már jó két hónapja pesztrált Napló onlájn napi látogatottságát ugyanis nem ártana megduplázni az elkövetkező fél évben, mert az nekem jó lenne. Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni. Úgyhogy dolgozunk is a projekten böcsülettel a megye onlájn harcmezőin hű társnak számító Nikolával. Alakítgatjuk, pofozgatjuk, frissítgetjük a szájtot. Utóbbit naponta többször is, úgyhogy hamvasan friss infókért meg izgalmakért tessék beizzítani a mutatóujjakat és indulhat a klikkmánia.

EZITTAZ

Útkereső

Akad néhány dolog, amit nem értek, kedves olvasóm. Huszonhét leszek tavasszal ugyebár, s ennek kapcsán megfogalmazódtak bennem bizonyos kérdések - ahogy szerintem igen sok kortársamban is - , de helyénvalóbb talán kételyeknek nevezni eme érzelmi foszlányokat. Hogy akkor mit is kellett volna nekem elérnem, avagy hova is kellett volna eljutnom? Jó úton járok? Mert ugye ezek így felmerülnek az emberfiában, főleg, ha vele "egykora születésű" (riszpekt Szalacsi Sanyi bácsi) barátok esküvőire jár, illetve kapja a híreket, s képeket a gyermekáldásról meg a lakásvásárlásról. Ő meg a hőn szeretett párja mellett nagyjából egy frankó kocsit meg egy általa nagyon kedvelt, tutinak is mondható munkahelyet tud felmutatni.

Persze nincs komoly hiányérzetem, hiszen tudom, hogy csont nélkül összejön minden felsorolt projekt, úgy kábé öt éven belül, de a kérdések akkor sem hagyják nyugodni az embert. Mert az ember már csak ilyen...agyal...

Gyíkarc

Aki látta a törökök elleni meccset, az úgyis érti, aki meg nem, annak ITT egy link. Köszönet érte t0p mesternek! Majd' elfelejtettem, aki meg szeretné köszönni Dougal sporttársnak a szerda esti ténykedést, az írjon bátran a stuart.dougal@scottishfa.co.uk címre.

Napi bulvár: Ifjú futballsztár az éjszakában

Kicsit még izmosodni kéne öcsitojás, mer' összenyomnak - gondoltam magamban szombat éjjel Győrben (igen, megint a Ricsinél voltam bulizni, de akkor épp nem vele, hanem Dani cimborámmal nyomtuk a kisüveges kólát meg a hülyeséget), amikor a Retro Club bejáratán önbizalomtól duzzadva belépett az egykori MTK-s, manapság a Liverpool tarcsicsapatában edződő Németh Krisztián. Ő ugye tehetséges. Meg válogatott is, úgyhogy nem igazán értettem mit keres hajnali fél háromkor kissé illuminált állapotban ama vesztőhelyen. Megértem én, hogy kell a kikapcs - én is szoktam dorbézolni -, de azért itt elviekben mégiscsak a válogatott és a 'Pool felnőttcsapatának ajtaját döngető ifjoncról beszélünk, aki a honi futballnak nevezett valami (kikapott a Fradi a Szolnoktól - na, ezért is vicc az egész) egyik qrvanagy reménysége. Szóval inkább gyúrni kéne, meg agyat növeszteni. Az sosem árt egy sportolónál (bár a nagy kedvenc Ibra is jól nyomja "nélküle"). Persze lehet, hogy én csináltam rosszul, amikor még versenyszerűen hajigáltam a kalapácsot. Mer' akkor nekem csak az létezett, főleg versenyszezonban.

LHC

Ezen a héten is túl vagyunk drága feleim. A nagy virtuális sóhajtás részemről az átlagosnál kissé keményebb hajtásnak tudható be, merthogy az onlájn guruság mellett ugye anyagokat adtam a lapba, meg mellette egy komolyabbnak mondható, meglehetősen időigényes melóm is volt, ergó nem unatkoztam az elmúlt napokban. A koronát tetteimre mai nap tette fel, amikor is reggel hatkor a klaviatúrát püfölve azon agyaltam, hogyan, s miképp fordítom le emberi nyelvre a Szabad Ferenc fizikatanár által elmondottakat. Tudni illik egy meglehetősen informatív cikkecskét lehet majd találni kedvenc printújságom szombati lapszámában, amiben a fent említett úriemberrel tárgyaljuk ki azon egyszerű kérdést: mi is történt a BigBang után 10 a mínusz negyvenharmadikon másodperccel. Merthogy erre próbálnak rájönni a CERN-ben folyó nemzetközi kutatás résztvevői, mégpedig úgy, hogy a földfelszín alatt 100 méterrel található, 27 km átmérőjű gyűrűben (a fenti képen látható) ütköztetnek protonokat, s nézik, hogy akkor mi lesz. Erről szól az alábbi szösszenet is, úgyhogy tessék olvasni megokosodni. És hát mivel fizika, a Japánban székelő Stubi cimborámnak meg kötelező tananyag.

A világ keletkezésének nyomában

- Veszprémi látogatás Svájcban, az elemi részecskék és a world wide web „földjén” -

A föld 80 nemzetének tudósai dolgoznak azon a svájci-francia határon fekvő CERN kutatóintézetben, hogy reprodukálják, mi történt az univerzummal egy másodperc törtrésze alatt, az úgynevezett „nagy bumm (big bang)” után, 16 milliárd évvel ezelőtt. A világ keletkezésének nyomában járt a közelmúltban Szabad Ferenc veszprémi fizikatanár is.

„Időgépet” hoztak létre a világ minden részéből összesereglett tudósok a Genfi-tó mellett fekvő CERN-ben (Conseil Européen pour la Recherce Nucléaire - Részecskefizikai Kutatások Európai Szervezete). Ehhez megépítették a 100 méterrel a föld felszíne alatt húzódó, 27 kilométer kerületű alagútban fekvő nagy hadronütköztető (LHC - Large Hadron Collider). A világ legnagyobb és legösszetettebb tudományos eszközének feladata, hogy az ott lefolytatott óriási energiájú ütközésekben keletkezett részecskéket kutassa. Hogy miért van erre szükség? - A világ keletkezésének egyik elfogadott elmélete a 16 milliárd évvel ezelőtt lezajlott, úgynevezett „nagy bumm” (big bang). Attól kezdve a világegyetem tágul, s a tágulás kapcsán, fizikai kutatások révén tudjuk már, hogy mi történt a különböző időpontokban. Például a 10 a -34-ik másodpercben alakultak ki a különböző részecskék. Azt azonban nem tudjuk, hogy a 10 a -43-ik másodpercben mi történt. Ezért van szükség az ütköztetőre, hogy jobban megismerjük a világ keletkezését – mondja Szabad Ferenc, a veszprémi Táncsics Mihály Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium fizikatanára, aki a közelmúltban egy hetet töltött vendégként a gigantikus kutatókomplexumban. – Azért is fontos a tervek szerint 2008-ban induló kutatás, mert jelenleg nem ismerjük eléggé az elemi részecskék világát. Az tudjuk, hogy milyen elemi részecskék (ezekből épül fel a világegyetem) vannak - az elméleti fizikusok felállítottak egy úgynevezett periódusos rendszert -, s ismerjük a kölcsönhatásokat is. Az elmélet szerint azonban léteznek úgynevezett Higgs-bozonok is, amelyek szintén elemi részecskék, ám eleddig még nem láttuk, nem figyeltük őket. Protonsugarak ütköztetésekor keletkezhetnek ilyenek, s akkor megvizsgálhatjuk őket. Ez azért különösképp fontos, mert a fizika területén általában úgy történik a fejlődés, hogy az elméleti fizikusok által felállított modelleket bizonyítja a gyakorlati fizika.

Az aprólékos munkával, közel nyolc esztendeje épülő gyorsítógyűrűben óriási sebességgel egymással szemben száguldó, hatalmas energiájú nehéz részecskék ütköznek majd össze a pálya négy pontján. A gyorsító mellett épülő detektorokban egy-egy ütközés során olyan nagyszámú elemi jel keletkezik, hogy azok feldolgozására nem hozható létre elegendő számítógépkapacitás az intézetben. Érdekesség, hogy amikor az LHC működésbe lép, a CERN válik felelőssé az egész világon összegyűjtött információ 1 százalékáért - 15 millió gigabájt minden nap. Annak érdekében, hogy megbirkózzanak ezzel az adattengerrel, a CERN úttörő szerepet vállal az internet új generációjának kifejlesztésében. A World Wide Web-hez hasonló ötlet alapján, amelyet szintén ott találtak fel a 90-es évek elején, a Grid sokkal tovább megy. Nemcsak az információt osztja meg, hanem a számítási teljesítményt és a tárolást is. Ez azt jeleni, hogy a tudósok a számítógépükkel bejelentkezhetnek a Gridre, és a számításokat a világon bárhol elvégeztethetik. A tagországokhoz hasonlóan hazánk is jelentős szerepet vállalt ebben a munkában, így lehetőséget kapott, hogy a legújabb informatikai áttörés részese legyen. Elgondolkodtató, hogy létezik olyan nemzetközi összefogás, ahol szinte idilli módon valósulhat meg a különböző nemzetekből származó tudósok együttműködése. Ez egy olyan piciny szeglete a világnak, ahol a tudás, a hozzáértés sokkal többet jelent, mint a származás.

Egyébként jó tudni azt is, hogy a CERN a részecskefizikai kutatások európai szervezete, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma, a World Wide Web születési helye. A francia-svájci határon helyezkedik el, Genftől kissé északra. Az alapító okiratot 1954. szeptember 29-én írták alá tizenketten, jelenleg viszont már 20 tagországgal rendelkezik. Célja részecskegyorsítók biztosítása a nagyenergiájú fizika számára, nemzetközi együttműködések keretében számtalan kísérletet építettek fel itt. A fő telephelyen - Meyrin-ben - van egy nagy számítástechnikai központ is, rendkívül hatékony adatfeldolgozó kapacitással. Jelenleg 3000 teljes idejű alkalmazottja van, és mintegy 6500 tudományos kutató és mérnök — 80 nemzet 500 egyeteméről —, a világ részecskefizikai közösségének mintegy fele, dolgozik CERN-beli kísérleteken.

Meg azt is, hogy a valaha épült legerősebb gépezet, az LHC-részecskegyorsító 1999 óta készül, és 2008-ra tervezik az üzembe helyezését. Ehhez egy hatalmas csarnokban szerelik össze a berendezés részegységeit. Összeillesztés után a szerkezetet ismét elemeire bontják, hogy az egységek mintegy 100 méteres út után a föld alatt végső helyükre kerüljenek.

Nethuszár

És véget ért a nyár. Észre se vettem egészen ma reggelig. Amikor a sarkvidéki novembert idéző wedör bizony előcsalta a pulóvert a szekrényből. Az eső meg csak esett, úgyhogy totál rossz kedvem lett. És akkor még a baszogatást is megkapom innen-onnan a szeriben. Sajnos egyesek nem képesek megérteni, hogy mit, miért és hogyan is csinálok azon a fránya Napló onlájnon. Ez persze nem is zavarna, hiszen a netes tollforgatás tudománya nem születik együtt az emberrel, de azért nem jó érzés ha cseszegetnek. Főleg úgy, hogy nem látják, amikor hétvégente kb. fél napot töltök a gép előtt a friss és ropogós hírek képernyőre varázsolása végett, s próbálom megszerezni az infókat, hiszen a kollégák - tisztelet a kivételnek - rá se bagóznak a kérésemre, miszerint küldjék már el az emilemre a kész tzikket. És nem. Kezdem unni.