Rakenroll

Tudom, kissé mellbevágó az új külső a korábbi, valljuk be, kissé visszafogott sablon után, de valamiért megtetszett. Persze elkövettem azt a hibát, hogy az átalakítás előtt nem mentettem le a régi külső elemeit, így minden elveszett. Beleértve a linklistát is, így újat kellett írnom. Ha valakit esetleg kihagytam, csesszetek le nyugodtan kommentben vagy e-mailben. meg lehet szidni is meg fényezni ezerrel.

Ahogy ígértem...

...ím hát az esküvői képek. Az ifjú pár ugyanis szerencsésen megérkezett a nászútról, s voltak olyan kedvesek, hogy postázták nekem a nagy nap pixelekbe öntött emlékeinek egy darabját. Ezúton is köszönöm, illetve köszönjük Melussal, hogy ott lehettünk.

Az ifjú, s gyönyörű ara és a jóképű vőfély menyecsketánc előtt

Na, ők az ifjú pár, Andi és Tibi

Ők meg a franciák, akikről csupa jót írtam a legutóbbi postban: Flo és Guillaume

Eladó a menyasszony, azaz Peti vőfély akcióban

Francia kapcsolat

Leizzadtam ezerszer, meg stresszeltem persze a vőfély-projekt miatt. Ahogy már korábban írtam, Tibor barátom mennyegzőjén töltöttem eme nemes feladatot, s hát ugye mivel 1. Nincs túl nagy gyakorlatom, hiszen eleddig egy alkalommal, Mariann és a jó Richárd lagziján vőfélykedtem. 2. A profi vőfély az egyes pontban felsoroltak mellett azért is előnyben van, hiszen ha túlissza magát, vagy szimplán csak elbas...a a bulit, legrosszabb esetben nem hívják többet; én viszont szerettem volna továbbra is jó viszonyt ápolni Andival és Tibivel, meg persze a családokkal, ezért mázsás teherként nehezedett rám a tudat.

Azonban úgy érzem sikerült megoldanom. Lehet, hogy nem voltam annyira ízesen magyar, mint Laci betyár (mert ugye azért utánanéztem a dolgoknak :D), ám legjobb tudásom szerint tettem a dolgom. Volt csokordobás, tányértörés, pohárköszöntő, versek az egyébként elsőrangú étkekhez (Borcsa rulez, de komolyan), na meg a menyasszonytánchoz, sőt, még a menyasszonyi tortát méltóképp helyettesítő piéce montée-ról (ami egy francia valami, leginkább a gúlába rakott,s karamellhálóval összefogott képviselőfánkhoz tudnám hasonlítani, amúgy ilyen) is sikerült írnom egy frappáns versikét. És táncoltunk egy hatalmasat Melus drágámmal meg sikerült összebarátkoznunk a lagzi francia vendégeivel, akik amúgy az ifjú ara barátai, s az új ismeretség örömére koccintgattunk is böcsülettel Flo-val meg a többiekkel nagyjából reggel ötig. Jó volt ott lenni, na. Képek is lesznek, ígérem csak hát az ifjú házasok még nászúton, ott meg ugye mégsem illik zavarkolódni. :)

Aztán fontos volt még - legalábbis számomra - a héten az MKB Veszprém bajnoki diadala. Szerencsére az utolsó, mindent eldöntő meccsen sikerült 10 góllal leverni az egyébként roppant tenyérbemászóan viselkedő szegedieket, akik így szép csendben hazavonulhattak, s tovább gyarapíthatták a családi ezüstkészletet. Büszke voltam a fiúkra nagyon, megérdemelték. Megint jó volt kicsit veszpréminek lenni.

Felnőttes

Sorry a kéthetesre nyúlt pauzáért (több kedves barát emlékeztetett már, hogy ejnye-bejnye, meg hogy miért is), de hát mögöttem hagyott időszak korántsem volt egyszerű, több ízben is csalódnom kellett emberekben, s ami a legrosszabb, nem csak olyan figurákban, akiktől aztán semmi jót nem várok, hanem olyanokban is, akikről pedig azt hittem, hogy... No, de végülis mindegy, ez amolyan hangos gondolkodás volt, a lényeg, hogy - persze semmiképp nem akarom elkiabálni - látom a fényt az alagút végén. Ugyan még csak pislákol, s korántsem biztos, hogy meg is szoríthatom ama bizonyos fáklyát, de azért a remény meg a hal...úgyis tudjátok.

A pünkösdi hosszú hétvége egyébként jól telt, aktívan részt vettem a VEN szombati estéjén, barátkoztam, meg legurítottam egy rakat fényt, sőt a stílusos névre keresztelt CSNPR (Csák Norisz prögőrúgás) koktéllal is sikerült megismerkednem.

Másnap aztán Balatonalmádi felé vettem az irányt, ahol Tibor barátom legénynapjainak egyik utolsó, tegyük hozzá igen jelentős mozzanatán volt szerencsém részt venni. A marhapörköltezős, jagerezős, éneklős és ökörködős legénybúcsú részletes történéseit most nem taglalnám, sokkal szívesebben értekezem inkább a buli kapcsán bennem felszínre türemkedő érzésekről és gondolatokról.

A csapatról tudni kell, hogy javarészt az én korosztályom volt jelen, azaz a reklámozók szempontjbából különösképp fontos 27-32-es tím. Az életkor csak azért fontos, mert az ott hallottak (gyereknevelés, lagzi, jön a gyerek, etc.) alapján bizony kőkeményen elkezdtem azon agyalni, hogy most akkor nekem is ezt kellene?

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne szeretném feleségül venni az én drága Melusomat vagy éppen vele ne vágynánk mindennél jobban egy nagypofájú, vagány utódra, csak éppen MI nem ezeket tartjuk jelenleg a legsürgősebb, legfontosabb dolgoknak.

A fent említettek kapcsán persze megint megszólalt, sőt, inkább felüvöltött bennem a kisördög, hogy (idézem): megöregedtél kicsit haver! Aztán másnap megin' agyaltam és rájöttem, hogy nem is. Vagy legalábbis vizonyítás kérdése az egész.