Fekete

Nem, nem kapcsoltam le a tévét szombat este fél kilenckor. Mégpedig a válogatott meccs miatt, amit szerencsére a hős Alexandros góljával megnyertek a srácok Albániában. Meg egyébként is Föld órája akció üzenetével értek csak egyet. Sokkal ésszerűbb lenne ugyanis azt kommunikálni, hogy egy óra kikapcs helyett a kereséshez használj fekete hátterű google-t, vagyis blackle-t. Egy kockablogon megjelent számítás szerint ugyanis évente 700 megawattnyi energiát lehetne azzal megspórolni, ha a jónép a blackle oldalt használná. Egy teljes fehér weboldal megjelenítése 74 watt energiát fogyaszt, míg egy fekete oldal csupán 59 wattot. Hát ennyi.  
 

Lakájmédia

A különféle fórumokat olvasgatva mindig megdöbbenek mennyire elvakultak az emberek. Tegyük hozzá főképp politikát illetően. Értem én, hogy szar a helyzet, a Ferit sem ölelném a keblemre (ahogy a Vikit sem, azért ezt fontos hozzáfűzni), mégsem anyázok a nyílt színen és verem a tamtamot meg küldöm el a kurva anyjába azt, aki esetleg más véleményen van. Csak ráadás, hogy ez az egész attitűd hatványozottan jelentkezik az újságírás terén. Gondolok itt arra, hogy főképp egyes politikusok, valamiért azt gondolják, hogy gombnyomásra és pártutasításra írnak a derék zsurnaliszták.

A közélet hősei mindezt kisgyermeki daccal és alapot nélkülöző vádaskodással teszik, miközben a "saját embereik" (mert, ha van az egyiknek, akkor van a másiknak is ugyebár) olyan szánalmas módon játsszák a mikrofonállványt és kérdeznek alá a delikvenseknek, hogy attól néha tényleg röhögnöm kell. És a legjobb egészben, hogy a címeres lakájmédiumok egyes bértollnokai még ki is állnak, s megpróbálják megmagyarázni: "nem is úgy van az, mert te vagy a hülye, én vagyok a fasza". Na, ez már tényleg szánalmas.

Oh yes

Enyém lesz, oh yessss. Ahogy az örökbecsű Mike Myers pöfögte diadalittasan a Wayne világában, én is úgy éreztem magam szombaton Győrben, ahol egy hangszerboltban szülinapi ajándékként egy Marshall gitárerősítővel lettem gazdagabb. Biztosan akad olyan olvasó, aki nem tudja, ezért elmondom: 15 esztendeje gitározom, s már régóta szerettem volna egy igazi Marshallt. Az Egyesült Királyság büszkeségét. Olyasmi ez, mint az autók között a Mercedes vagy mondjuk hifiben a Bang&Olufsen, vagyis az über alles. Nem kell magyarázni. Volt nekem korábban is erősítőm, egy szebb napokat látott Peavey-t hajtottam tindézserkorom vége felé, de azért ez mégis más. Tiszta, karcos hang, az overdrive meg úgy szól, hogy Mr. Johnny Cash is megirigyelhetné. És akkor a fullos torzításról még nem is beszéltem. Röviden: egy gitárnyűvő számára maga a megvalósult álom. Most már csak egy Firebird kellene meg egy Cry Baby wah-pedál egy ProCo Rat torzítóval. Na jó, egy Squier Telecaster is simán jó lesz. De komolyan. 

Még mindig foci

Csak azért, mert a sikertelen Bajnokok Ligája-szereplés kapcsán mostanság sokan temetik a szívem pici csücskének számító olasz futballt. Akartam is róla posztolni, de a Nou San Traffordos sárcok megelőztek. Úgyhogy itt a link.

Amúgy holnap már szabi, megyek Józsefet köszönteni meg erősítőt venni GYMS-megyébe, hadd szóljon az a fránya gitár.

14 hónap

Majdnem 15. Egészen pontosan ennyit kell várnom (minimum), hogy hőn szeretett futballcsapatom megnyerje a Bajnokok Ligáját. Merthogy ma este a Juve annak rendje és módja szerint kipottyant a ghánai-elefántcsontparti-szovjet tengelyre épülő, egyébiránt angol Chelsea ellen. Úgyhogy leghamarabb jövő májusban. Broáf. Depi vagyok öngyi leszek.  

Szülinap meg ömlengés

Ráadásul dupla, hiszen a blog - aminek tegnap, azaz március 4-én volt a nagy napja - mellett engem is lehet majd bőszen ünnepelni, hiszen 7-én már 28 leszek. Ami sokk, vagyishogy sok. Mindegy. Foglalkozzunk inkább a blog negyedik szülinapjával, merthogy a nyügvenyelős startot küvetően azt bizony legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyi ideig műküdni fog az én kis személyes webkikötőm, hogy a látogatókról meg a kommentelőkről ne is beszéljek. Egész egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy saját magamon kívül lesz olyan ember, aki kíváncsi a textúrába öntött gondolataimra. Mára azért valamiféle online közösség is kialakult, amelynek tagjai - és talán erre vagyok a legbüszkébb - markáns, önálló véleménnyel rendelkező, s azt bátran ki is mondó emberek. Ez jó. Az pedig már csak hab, vagy esetleg hal a tortán, hogy február hónapban minden eddigi csúcsot megdöntve 2772 delikvens kattintott a blogra, ami, ha úgy tetszik, szülinapi ajándéknak is beillik.

ps.: Néhány hete egyébként ígértem, hogy lesz nagyszabású játék az évforduló kapcsán, de aztán elrohant az idő meg az élet, úgyhogy nem lesz. Az első kommentelőnek ellenben fel tudok ajánlani egy kávét vagy egy sört (kéretik megjelölni), amit becses társaságomban fogyaszthat el. És akkor mégis van játék. Hurrá.

Konzekvencia

Szürke vagyok és együgyű. Nincsenek színes szavaim, de keresem az "aha-érzést". Ez van. Arbeit macht frei.