Félúton

Hát eljött a nagy pillanat. Félúton vagyok ötven felé, ami annyit jelent, hogy már a harminchoz is közelebb vagyok, mint a húszhoz. Huszonöt éves lettem. Érdekes. Gimnazista koromban teljesen más elképzelésem volt a huszas éveinek delején járó emberekről. Azt hittem ilyentájt már komoly és felelősségteljes, családalapító férfiak és nők bontogatják szárnyaikat, ehhez képest nem. A gondolat ugyan megvan, de a tettek és főleg az anyagi háttér hiányzik mindehhez. Sebaj, majd később.

Három ajándékot is kaphatok ma, ebből egy biztos. Már lefoglaltuk este hétre az asztalt a veszprémi Tapó Fogadóban (www.tapo.hu), kíváncsi vagyok milyen lesz kaja, eddig csak jót hallottam róla. A második ajándékot az EHF (European Handball Federation) valamelyik prominens szeméályisége adhatja, hogyha a ma délelőtti BL-sorsoláson nem a spanyol , játékoskeret alapján világválogatottnak is beillő Ciudad Real-t sorsolja a mi kis MKB Veszprémünk ellenfeléül (a másik kettő a német Flensburg vagy a spanyol Portland San Antonio Pamplona lehet). A harmadik meglepit a kedvencek, azaz a Juventus futballcsapata nyújthatja át, amennyiben a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében győzni tudnak legalább 1:0-ra, s így továbbjutnak a Werder Bremen ellenében. Remélem mindhárom ajándékot megkapom.
Na, megyek dolgozni. Néha azt is kell.