Elkezdődött...

Azért ezek a németek nem teljesen normálisak. Persze XXI. századi magyarként nehéz elképzelnem, milyen is lehet egy futball világbajnokságon a házigazda csapat szurkolójaként jelen lenni, ráadásul úgy, hogy a nemzeti tizenegy győzelmi esélyekkel vág neki a tornának. Sajnos, teszem hozzá zárójelben. De végülis dübörög a gazdaság, lesz pénz meg munkahely is egyhamar, úgyhogy előbb vagy utóbb a labdarúgásunk is felemelkedik. Hiszen azt már a Puskás is megmondta: "Kis pénz, kis foci - nagy pénz, nagy foci!". És ebben qrvára igaza volt '56-ban surranó labdazsnglőrünknek.
Félre azonban a fanyalgással és a politikával , az elkövetkező egy hónap úgyse róluk szól majd. Annál is inkább, mert ritkaságszámba menően kiváló nyitómeccset láthattunk tegnap este. Mit mondjak, nem sok jót reméltem a házaigazda németek és Costa Rica mérkőzésétől, s erre csak rátett egy lapáttal, hogy kiderült: Ballack sem játszik a dajcsoknál. A hangulat persze zseniális volt az Óváros téri csordultig telt sörsátorban. Jöttek a kori sörök, ott volt jager mester, és persze német meccsről lévén szó, nem hagyhattuk ki a sült kolbászt mustárral sem. Visszatérve a szigorúan vett focira, a nyitóderbi szerintem fantasztikusra sikeredett. A kombinatív játékot általában nélkülöző germánok kitettek magukért, na nem azt mondom, hogy színeztek, de hajtottak és két óriási gólt lőttek. Lahm és Frings találata minden bizonnyal bent lesz a vb 10 legszebbje között. Persze az atomprosztó Klose is betalált kétszer, de az kit érdekel? A lényeg, hogy az öreg Wanchope két alkalommal mattolta a nyaralni érkező Lehmann-t. A Costa Rica-i góloknál azt hittem szétrobban a sátor az őrjöngéstől. Jó meccs volt, na. Csak így tovább.