Tízezer fehér kendő fesztiválja

Tudják –e mi a közös az Utcazene Fesztiválban, a zamárdi EFOTT-ban és soproni VOLT Fesztiválban? A megoldás egy név: Muraközy Péter, aki előbbi ketőtt főszervezőként, míg utóbbit programigazgatóként jegyzi. Vagy írhatnék Murakot is, hiszen mindenki így ismeri a veszprémi vállalkozót, aki a füstös Enyhe Fintor klubtól alig több, mint tíz esztendő alatt jutott el oda, hogy országos, sőt, európai szinten is elismertt rendezvényeket szervezzen. Egyik legkedvesebb “gyermeke” az Utcazene Fesztivál idén hétéves.

Miképp lesz valakiből országosan ismert és elismert rendezvényszervező?
Ez egy hosszú folyamat. Zenei oldalról érkeztem, az underground körökben jól ismert, egyébként még ma is létező Kampec Dolores együttes dobosa voltam. A zenekarral egész Európát bejártuk. Hollandiában és Németországban láttam, hogy az úgynevezett “földalatti” mozgalmak micsoda tömegeket képesek megmozgatni. A kinti foglalt házak mintájára nyitottam meg 1993-ban barátaimmal Veszprémben az Enyhe Fintor klubot. Igazi közösségi tér volt, kommunális alapon, nem elsősorban profitorientáltan működött. Felírtuk ki mosogat, ki viszi ki a szemetet, ezért mindenki pontokat kapott, s kedvezményesen fogyaszthatott az esti buliban. Épp ez a bájos mentalitás lett a veszte a klubnak, ám emiatt emlegetik ma is sokan, jó szívvel.

Már a Fintoros idők közben jött a következő nagy dobás, az Utcazene Fesztivál. Hogyan jutott eszébe egy ilyen rendhagyó buli szervezése?
Kilencvennyolcban Pamplonában jártam, ahol épp tradicionális bikafuttatást tartottak. Nagyon megfogott a rendezvény hangulata. Ott ugyanis ilyenkor egy hétre bezárnak az üzletek, csak a városszéli bevásárlóközpont marad nyitva. A belvárosban pedig éjjel-nappal megy a buli. Még az optikus is sört vagy bort mér az üzlete előtt. Az emberek pedig, kicsik és nagyok vegyesen, mosolyogva mennek az utcán és élvezik a temérdek programot. Ha mondhatom így, ott fogant meg az Utcazene Fesztivál. Hazatérve társaimmal felvetettük az ötletet a városvezetésnek, szerencsére nyitott fülekre és támogató kezekre talált.

Hogyan fejlődött az évek során az Utcazene Fesztivál?
Az elsőnek három, míg az ideinek már huszonöt millió forint a költségvetése. Tavaly csaknem hatvanezer látogatója volt a programoknak, több ezren érkeznek a városba az utcazene miatt. Még fontosabb talán, hogy a veszprémiek is elfogadták, szeretik és magukénak érzik. Korosztálytól függetlenül. A program összeállításánál ezért mindenkire gondolunk.

A sokak által csak “halott városnak” titulált Veszprémben ezek szerint igény van a koncertekre, a bulikra?
Jó értelemben vett polgári fesztivál lettünk. Az öt nap során szinte minden veszprémi bejön a belvárosba, legalább azért, hogy találkozzon azokkal, akikkel egy éve nem találkozott. Angolosan mondhatnám, hogy egy nagy “meeting point”, azaz találkozóhely lett az utcazene. És ez jó. Egy bizonyos szint után nem is kellenének koncertek. Azokra csak azért van szükség, hogy legyen mit várni. Sokan csak sétálni, beszélgetni, kávézni vagy sörözni jönnek be.

Úgy tudom Olaszországban is jártak egy utcazene fesztiválon. Netán ötleteket gyűjtöttek Ferrarában?
Csupán kíváncsiak voltunk, hogy csinálják mások. Össze is “szedtünk” néhány zenészt, akik az idén Veszprémben is fellépnek majd. Ők aztán tényleg igazi utcazenészek. Kiskocsin húzták maguk után a dobot, látszott, hogy ebből élnek. Ez hiányzik Magyarországról, hiszen nálunk az utcazenélés jogilag egyenlő a koldulással.

Milyen újítások lesznek idén?
A már említett igazi utcazenészeken kívül újdonság lesz a Fortuna udvarban lévő jazz-színpad, ahol minden este a montreaux-i fesztiválról hazatért veszprémi talentum, Rozsnyói Péter zongoraművész zenél majd barátaival, meghívott vendégeivel. Üde színfolt lesz továbbá az európai zsonglőrfesztivál, a belvárosban esténként tűznyelők, artisták produkcióznak majd.

Épp az ingyenessége miatt a kezdettől fogva gond az anyagi háttér előteremtése. Tavaly például támogatói kendőt is kiadtak.
Többször előfordult már, hogy anyagilag buktunk a fesztivállal. Persze ez a mi hibánk, hiszen tudjuk, hogy van húsz millió forintunk, mi mégis olyan fellépőket hívtunk meg, olyan dolgokat találtunk ki, hogy huszonöt millió forint lett a vége. De hát az ember hiú, főleg a saját “gyerekével”. Azt akarja, hogy egyre jobb, szebb és nagyobb legyen. A támogatói kendő egyébként nem elsősorban a pénz előteremtése miatt kell. Van nekem egy vízióm, hogy egy idő után sikk lesz kendőt vásárolni. Az emberek büszkék lesznek rá, hogy ők is beledobtak pár forintot a fesztivál kalapjába. Csak gondoljunk bele, milyen jól nézne ki tízezer ember, amint fehér színű kendőben hömpölyög Veszprém belvárosában.

Megjelenik 2006. július 9-én a Vasárnapi Naplóban.