VOLT egy fesztivál

Felemás érzéseim vannak a VOLT Fesztivállal kapcsolatban, így, bő másfél nappal a dzsemborit követően. Maga a buli, óriási VOLT. Minden eddiginél nagyobb és jobban szervezett, meg hát az eső sem esett, ami meglehetős pozitívum az előző évek sárdagasztó fílingjéhez képest.
Szombaton öt után nem sokkal érkeztünk a fesztiválnak otthont adó Lővér-kemping bejáratához. Parkolóhely persze sehol, az út melletti nagy mezőn volt kijelölve az autóknak fenntartott zóna. Leghátul találtunk csak szabad helyet, kb. 5-600 méterre a főbejárattól, de sebaj, gondoltam, legalább itt vagyunk. Nagyjából velünk együtt érkezett Sopronba a díszpinty Fletó is, akit széles mosollyal, s némi füttyszóval köszöntöttek a VOLT-os ifjak. "Nem kell félni, nem fog fájni..." - hangzott fel sok helyről a szállóigévé vált mondat. Hát, igen. Na, mindegy, hagyjuk a politikát.
Könnyen, s gyorsan bejutottunk. Nekem ráadásul grátisz VOLT a napijegy, mivel kedves ismerősöm a programigazgató, így a vendéglistára kerülve elég VOLT egy személyit virítani, máris ott feszült a csuklómon a rózsaszín tikett. Muraknak ezúton is köszönöm a segítséget. A fesztre belépve rögtön belevetettük magunkat a forgatagba. Gyorsan a pulthoz siettünk, s magunkhoz vettünk egy-egy doboz, akkor még hidegen kínált dobozos Sopronit. Közbe' vettem egy barna fesztiválpólót is - original VOLT merchandise -, meg ajándékot életem párjának. Először körbenéztünk a tavaly óta némileg átrendezett területen. A kis csapat (Toma&Nóri, Stubi&Tündi, Tunya, Én) nagyrészt együtt zúzott, bár néha azért különváltak útjaink. A nagyszínpadon már a hevönsztrítszevön tolta, bár a banda nevének kimondása jópár atomkész, tajparaszt, magasszárú puma cípős, műbőrgatyás metálcsákónak komoly nehézséget okozott. Utána Quimby, ami nem nagyon izgatott fel, mivel úgyis lesznek a héten az utcazenén. Helyette inkább elmentünk esti mesét nézni Tunya komával a Filmmúzeum sátorba, meg zúztunk egy kicsit a Cha-cha-cha klub pultjánál, ahol egyébként egész este qrva jó zenék mentek. A nú jorki Fun Lovin' Criminals koncertjére tértünk vissza a mén sztédzs-hez. Az általam lájtos, funky-s bulizenét kellemes hiphop elemekkel dúsító tökös bandának ismert trió torzított gitárral zúzott középszerű számokat. Négy-öt nóta után valaki qrvára megunhatta a banánt, mivel úgy ahogy van elszállt a hangcucc. Tíz perc szünet, én meg inkább benyomtatm egy unicum next-et jó sok pénzér', minthogy ezt a kula bá' bandát hallgassam. Hogy miért épp next-et ittam? Merthogy nem VOLT Jégámásztá' se. Az a rohadék Zwack. Aaaah.
(Folyt.köv.)