Itt voltak a Tankok. Veszprémben. Tán a helyi gitárcentrál mjúzik érdeklődésű nép tájékozatlansága vagy a csütörtök esti időpont tette, de nem volt táblás ház a DC-ben. Ezt furcsálltam, hisz' azért a jó öreg Tankcsapda még mindig a legállatabbul zúzó rock n' roll gépezet kis hazánkban, de mindegy. Én ott voltam, bár ez egy pillanatig sem volt kérdés számomra.
A bejutás relatíve könnyen ment (ezúton is köszi meg riszpekt Tóth Csabinak), majd a pólóárusnál leragadva rögvest beszereztem egy TCS tí-sörtöt, a konszolidáltabb fajtából. Megvolt tehát a koncertfelszerelés, már csak egy sör kellett a kézbe és indulhatott a buli. Az örökifjú Lukácsék be is dörrentettek alaposan, a legújabb album nyitó nótájával, a Rock a nevem című opusszal indítottak.
Oszt jött minden, mit szem, s fül kívánhat. Ősrégi, eleddig keveset játszott nóták (Terrorista vagyok, Tudok egy munkát, Tedd meg bébi a kedvemért), slágerek (Be vagyok rúgva, Azt mondom állj!, Ez az a ház) , zúzós szerzemények ( Agyarország, Baj van, Johnny), meg persze a Mindenki vár valamit című album dalai, hisz' mégiscsak azzal turnéznak Debrecen hősei. Mi meg persze benn az első sorokban. Kaptam is egy könyököst, meg adtam is, de nem baj. Ki kellett már ereszteni a gőzt. Rock a nevem. 
0 vélemény:
Megjegyzés küldése