Hol is kezdjem? Kezdek belelendülni a munkába, s olybá tűnik, hogy a kollégák is kezdenek elfogadni és partnerként kezelni. Ez jó. Meg persze az is, hogy a hétvégét ismét sikerült együtt töltenünk a Melussal. Pénteken találkoztunk, de az nem volt jó. Lecsó barátunk temetésére mentünk Zircre, ahol természetesen az összes régi fősulis cimbivel összefutottunk. A szomorú, s néha könnyfakasztó búcsúzás után közösen beültünk egy kávéra a branccsal. Dumáltunk mindenféléről, de főleg a Lecsóról. Igazságtalanság, hogy valakinek 26 évesen kell meghalnia.
Péntek este aztán a Cserhátos ünnepi kajálás után utaztunk Móvárra. A busz persze fullon tele volt, s két barom még a kormány megszorítási csomagját jelképező, nemzeti szalagos óriáskofferét is felhozta, csak hogy még kevesebb legyen a hely. Ezúton is köszi nekik. A szombat eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy a konyhába tévedve megalkottam az utóbbi hónapok legfinomabb blolgnai spagettijét. Még az apósjelöltem is csettintett, amikor megkóstolta, pedig valódi ínyenc az öreg. Vasárnap aztán, mivel frankón elfelejtettem alsóneműt és zoknit vinni Óvárra, átballagtunk a drágámmal a Tescoba, hogy beszerezzünk egy-két alsógatyát. És sikerült is, sőt, még a régen áhított buszsofőr zokest is megtaláltam. Tudjátok, az a kárókckás. Király.
0 vélemény:
Megjegyzés küldése