Új hét, új remények

Sűrű volt az előző hét, de a mostani sem ígérkezik egyszerűbbnek. De hadd írjak inkább a hétvégéről. Jól telt. Megünnepelvén a már sokat emlegetett új állást, szombat este elmentünk vacsorázni a Melussal, meg dumáltunk is egy kicsit kettesben, amire ritkán van lehetőségünk. Vasárnap aztán már kora délután útnak indultunk. Entrée gyanánt bedobtunk egy kv-kóla combót a buszpályaudvarnál található, kávézónak álcázott restiben, majd jött a Kriszti, úgyhogy gyorsan beugrottam a szerkesztőségbe telefonálni. Merthogy szombaton nem tudtam. Még az a szerencse, hogy előtte rákérdeztem kedvenc nagynénémnél, aki felvilágosított, hogy zárva ilyenkor a szeri, úgyhogy dolgozzak otthon. Szóval bementem, de leendő interjúalanyaim minden bizonnyal a vasárnap délutáni punnyadás állapotában voltak, mivel csak nem akarták felvenni a telefonjukat. Bár, ha belegondolok, engem is zavarna, ha a hétvégi szunyókálást egy rejtett számról jelentkező bértollnok akarná megszakítani. Sebaj, majd ma délelőtt elintézem. Hamar végeztem a szeriben, visszasiettem a lányokhoz. Mivel a héten megérkezett Mr. Winter, úgy döntöttem, hogy szükségem van egy jó meleg, kötött sapira. Rá is vettem a Melusékat, hogy nézzünk körül a plázában, hátha. És találtunk is. Yeah.