Kispál meg a zuhogó eső

Tegnap jól megszívtam, illetve megszívtuk, hiszen csapatszinten kaptuk telibe a nap egyetlen esős óráját. Történt ugyanis, hogy a helyi labdarúgóberkekben ismert Boiler CF gárdája, azaz mi, az egyetmistákból álló Gebasz együttesével mérkőzött a Stadionban délután négytől. Már odafelé menet is gyanús volt az ügymenet, hisz' úgy dörgött az ég, hogy egyértelműnek tűnt a totális zuhé. Lett is. Négytől ötig. Csak és kizárólag amíg pattogott a "pöttyös" a salakon. És még ki is kaptunk. Szóval "au bois de boulogne", hogy a gimnazistaként igen kedvelt Thierry Lazure szavaival éljek. :D Ma aztán csütörtök, tördelési nap. Munka, de ezt a részt szeretem. Van benne valami megfoghatatlan érzés, hogy újságot "csinálunk". Persze az is lehet, hogy nem, de nekem akkor is bejön a helyzet. Hazafelé, a szokásos csütörtök délutáni Maricás kv-kóla menü elfogyasztása után beugrottam az újságoshoz és megvettem a Wan2 legújabb számát, hogy legyen mit olvasni. Van benne egy egész faszán összerakott interjú a Lovasival, úgyhogy most ennek örömére dübörög a Kispál a mélynyomóból egyenesen ide a fejembe.

PS.: Ide meg felrakom a ma délután készült képet a kollégáimról. Csak mert tudom, hogy olvassák a blogot, s legyen ez amolyan jelképes jutalom vagy mi. ;)

Munkálkodás

Nincs zaftos sztorim. Pedig írnék izgalmasat, de a napi munkán kívül túl sok dolog nem történik velem mostanában. Persze ez is tartogat néha kellemes elfoglaltságot. A hétvége például egész jól sikerült. Vasárnap a Szürkebarát vendéglőben ebédeltünk a Melussal, s kellemeset csalódtam a helyben. A régi veszprémiek körében csak lebuj borozóként ismert hely új életre kelt az utóbbi években, s egy előző heti beszélgetés apropóján most mi is teszteltük, hogy jól főznek e ott. Jelentem jól. A marhapörkölt puha volt, s az adag is böcsületes. Meg nem is túl drága. Voltak persze kisebb hibák, de az összkép mégis pozitív. Érdemes kipróbálni. Délután aztán a vár, egész pontosan a Várkert felé vettük az irányt Szendi kollégával, hiszen a cseh-magyar barátság jegyében Bohémia Fesztiválra voltunk hivatalosak. A délután Praznó mester "Sörmentén Prága" vetélkedőjével indult, majd Tabor-i utcazenészek (ld. a mellékelt képen) vették át a főszerepet. Óriási hangulatot csináltak, egy korsó Pilsnerrel a kézben (s persze egy kis Becherovkával az asztalon, heh) tisztára egy prágai kiskocsmában éreztem magam. Jó volt, no.

Meglátjuk

Az emberek nagy része általában tavaszi fáradtságra szokott panaszkodni. Hát nekem pont fordítva jön az a bizonyos. Tavasszal, amikor az első napsugár "nyalogatni" kezdi az arcomat rögvest kivirulok, ám az ősz beköszöntével előjön valami rosszkedv, ami persze nagyrészt az endorphinok hiányának köszönhető. Nincs napfény és a csokit sem szeretem. :(

Az újságnál egyébként alakulnak a dolgok. Meglátjuk persze, hogy mi lesz a vége, de a közelmúlt negatív hangulata jórészt elpárolgott már belőlem, s ez elsősorban néhány személyes beszélgetésnek köszönhető, amelyet számomra mértékadó emberekkel folytattam. Szóval a lelkesedés talán újra a régi, csak az a fránya nap, az bújna elő még egy kicsit...

Gyújtogatok, fosztogatok

Több fórumon is hangot adtam már azon véleményemnek, hogy ilyet azért nem lehet csinálni egy normális országban. Maximálisan elítélem a köztévét ostromló , eg fél Budapestet felgyújtó buznyákokat, akik azt hiszik, hogy három sör és övék a világ. Hát nem. Én is magyar vagyok persze, de a nemzeti identitásnak nem feltétlenül úgy kell kifejeződnie, hogy trianon után sírva, talaj részegen és eltorzult arccal üvöltöm:MONNYON LE! - közben meg felgyújtok három autót meg megdobálok sziklával négy rendőrt. Ez a véleményem. Aki szintén elítéli ezt az egész haccacárét, az aláírhatja EZT a petíciót. Ennyit a "politikáról" itt a blogon, nem többet.

Persze az újságnál is szélessávon kapjuk a helyi politikát, de az mégiscsak más. Ettől függetlenül - s szerintem ebben sok kollégám egyetért szerte az országban - azt is unom. Nem kicsit. Nagyon. A mostani lapszámban péládul alig volt normális írás, minden helyet elvitt a már említett téma. Még a régi veszprémi vízimalmokról írt cikkem is kimaradt, pedig az tényleg érdekes és olvasmányos anyag lett volna. Majd jövő héten. Ez van.

A hétvégén egyébként Pécs érintésével Veszprémbe érkezik az én egyetlen szívszerelmem, úgyhogy jó lesz nekem. :D A szombat ugyan kissé antiromantikusnak ígérkezik, mivel ő a vizsgájára tanul, én meg föl, s alá járkálok a megyében. Lesz Zánkán országos diák elsősegélynyújtó verseny, lesz munkakutya verseny meg Rátóton szüreti mulatság. Este meg Házgyári út, call da police. Sebaj, ebbő' lesz a gempa.

Reloaded

Péntek van. Ez számomra annyit jelent, hogy kicsit végre kialudhatom magam. Kijött az újság. Hurrá. Időm is van, így hát az elmúlt hetek döntően képfeltöltésből álló postjait próbálom most pótolni eme szöveges üzenettel. Ami a közelmúltat illeti, az első és legfontosabb, hogy kezdek némiképp visszarázódni a böcsületes napi munkával felvértezett normális kerékvágásba. Ez jó. Elindult a kispályás bajnokság őszi szezonja is. A Boiler CF eleddig két találkozón lépett pályára, eltérő eredménnyel. A Jónás SC elleni nyitómeccsen 8:2-re győzött a gárda, jómagam hatszor rezgettem meg az ellen hálóját, míg a Sárga Angyalok elleni derbin, ahol a télapó kinézetű kapus úgy repkedett a levegőben, hogy azt Mr. Buffon is megirigyelhetné, szóval ott 4:0-ra kikaptunk. Vegyes tehát a kép. Most mennem kell a szeribe. Igen, majd írok.