Munkásököl, vasököl

Ím hát feleim, ezen is túl vagyunk. Nem ringatom magam hiú ábrándokba, hogy január elsején túl sok olvasó tisztelne meg figyelmével, mégis ezúton kívánok boldog új esztendőt! A szilveszter egyébként egész jól sikerült, bár egész éjszaka Demoklész kardjaként lebegett felettem a másnapi ügyelet. Merthogy dolgozom, persze, ilyen az újságíró szakma. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Melus drágámmal az éjféli koccintásig tartó időszakot Ground Zero barátunk lakásában töltöttük, s persze töltöttünk is, de csak módjával, gondolva a melóra. Egy körül besétáltunk a városba, megnézni az Óváros téri fergeteg partit. Hát, nem kellett volna. Az egyetlen pozitívum, hogy összetalálkoztunk kedvenc Tamás kollégámmal, akivel kölcsönösen megölgettük egymást. Ezen túl viszont nagy lószar volt a belvárosi, össznépi buláj. Amikor a dj Kerozin nótákat kezdett el nyomni, betelt a pohár. Azért ez tényleg több a sok(k)nál. Le is menekültünk az utóbbi időben a törzshellyé avanzsálódás rögös útján elinduló Fészek Kisvendéglőbe, ahol benyomtunk még néhány pohár lélekmelegítőt, spannoltunk a gyanúsan jókedvű Tunya barátunkkal, majd fél négy tájékán go home. Ma meg kilenckor kelés, telefonálgatás. Mert a munkásököl, vasököl...