Pukkandúr játszik

Még a hét elején esett meg velem az alábbi eset, ám eleddig nem volt alkalmam mindenki tanulságára és/vagy szörnyűlködésére tolmácsolni itt a blogon. Szóval épp Veszprém felé tartottam a diákokkal és munkába indulókkal maximálisan feltöltött busszal - hogy egész pontos legyek: félúton Mosonmagyaróvár és Győr között -, amikor felszállt egy furcsa kinézetű, nyugdíjas házaspár. Az apuka kb. 55 kilós, félénk figura, míg az asszony erős 130 kiló, messziről érezhető bűzzel, agresszív szöveggel, minden bizonnyal látens domina hajlamokkal. Félreértés ne essék, semmi bajom a nyugdíjasokkal, ám amit ők, illetve ő rendezett a buszon, olyat igen keveset láthatott kalandos élete során az üreg Ikarus utastere.

Leülnek elém. Semmi gond, végülis nem volt máshol szabad hely. Anyuka rövid "fészkalódást" követően a reggeli székletürítés elemzésébe kezd. Nagy dirrel-durral ecseteli a halkszavú, jól láthatóan évek hosszú során módszeresen megfélemlített apukának a színt, az állagot, s hogy mindez mennyire jó. Ezzel nincs is baj, mindenki másképp csinálja, ámbátor hadd szabadjon megjegyeznem: mindezt diszkréten is meg lehet tenni.

Aztán jött a következő lépcsőfok. A rotty. Az első, jelentős hang- és szaghatásokat felvonultató "pukkandúr" úgy Abda tájékán szabadult ki, majd azt követte a második és a harmadik, hasonló hatások közepette. No, de nem ám szolíd pukkantásokról beszélek emberek! Kőkemény, a busz utazóközönségére nézve vegyifegyverként ható, fingásokról esik most szó itten. A harmadik után felálltam, s szigorú nézéssel az arcomon az amúgy is túlzsúfolt, s izzadságszagú jármű első részébe siettem. Azt hiszem érthető okból. Természetesen "pukihercegnőnk" rá sem hederített hevenyészett, egyszemélyes akciómra, vígan nyomta tovább a pukkancs-adagokat...hihetetlenek az emberek...