Bocs, Attila!

Huszonhat éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e szerkesztőségi szegleten
magam
magam.

Huszonhat évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily klaviatúra koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szombathelyen
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
egy botrányos cikkemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem csinál karriert e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül az idős, köpcös úr,
hogy firkászunk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!