szpd7

Másodszor rugaszkodom neki a heti eseményeket taglaló postnak, mivel az én drága „vasam” tegnap délelőtt a textúra elkészültével megmakacsolta magát. Se szó, se beszéd: újraindult. Nem’tom mi lehetett a gondja a sokat látott számítógépnek, rendszeresen frissítem a Nod32-t, meg a „brend nyú” Kerio is fut folyamatosan, azaz elviekben nem történhetne meg a fent vázolt eset.
No, de félre az unalmas hablattyal, ez legyen mind az én problémám, a lényeg, hogy most végre sikerült beleerőltetni némi szöveget abba a fránya text ablakba. Kezdem az EÜ-vizsgával – ami kedden volt – és a vártnál könnyebben jutottam túl rajta. Drága barátaim nagy többsége már előre riogatott ugyanis a egészségügyi próbától, ám a vizsgabiztos jófejsége miatt alig 5 percet vett igénybe a sikeres abszolválás. Csütörtökön aztán rutin, ismét „lájtosabban”, mint azt előre hittem. A kötelező feladatok mellett (biztonsági ellenőrzés, műszaki dolgok, kötelező körök a váltogatással és megállásokkal a rutinpályán, tolatás, szlalom) a hűtőfolyadék szintjének ellenőrzését és a töltési procedúra mutogatását, valamint a saroktolatást húztam. Jól ment, no, bár a sikeres vizsgában az is közrejátszott – vagy legalábbis jó érzés ezt gondolni -, hogy a hivatalos személyként kirendelt öregúr ahelyett, hogy szemével a vezetési technikámat pásztázta volna, elmélyülten olvasgatta a Napló aktuális lapszámának fej alatti anyagát, amelyet történetesen én jegyeztem.
Közben szerdán 26 éves lettem. Jólestek az üzenetek, sms-ek, e-mailek, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki fontosnak tartotta, hogy felköszöntsön. Ja, s talán a legfontosabbat kihagytam. Szerdán megrendteltem Pászti mesternél a gépet, ha a Suzuki Zrt. és a párt is úgy akarja, alig másfél héten belül egy rézvörös Swift 1.3 GLX CD/AC autó boldog tulajdonosai leszünk Melus drágámmal.