No, végre van időm és energiám is írni. Merthogy van is miről. Mozgalmas napok állnak mögöttem, de most kifejezetten örültem neki, hogy a négynapos punnyadás helyett kimozdultam kicsikét kicsinyke országunk nyugati felére. Egész pontosan Mosonmagyaróvárra.Előtte azonban történt még egy, s más. Péntek este például a veszprémi, vagyis hivatalosan Pannon Egyetemen, de végülis tökmindegy, szóval a kampuszon rendezett AKÓ-ra rándultam kifele Tunya komámmal, aki svédül tanul, de ez most nem lényeges. Térjünk vissza az AKÓ-ra. A tavalyi VEN-re (Veszprémi Egyetemi Napok, csak az kétévente van) hajazva a szervező brigád most első alkalommal háromnapos megdzsemborit kívánt tető, illetve sátorponyva alá hozni, de a jó szándék ellenére sem igazán sikerült maradandót alkotniuk. Merthogy a 3 napos buli ugyan jó - mit jó: kiváló! - ötlet, ám egyvalami nagyon el lett baszarintva, mégpedig a fellépők személye, amúgy "endrúvajnásan" írva: a line-up. Volt ugye Kozmix, ami haverok között is kifejezetten gáz. Aztán Crystal, ami még annál is gázabb, ámde jó nézni. Legalábbis engem mindig elfog a röhöghetnék, ha meglátom ezt a triót, hiszen a "támadó menyét-fejű" énekes srác mellett masszívan kikenve nyivákol a vékonka hölgyemény, a legnagyobb büntetés azonban Mr. Dead Mike ("Halott Mikrofon úr"). A háttérben folyamatosan "tornázó" kölyök ugyanis már elnézést a kifejezésért, de lóf...t nem csinál, csak úszik a levegőben. Lényeg a lényeg: a magyar-ír vagy ír-magyar triumvirátus is igen gyenge. A Roy és Ádám Trió nem is értem, hogy kit érdekel (bár zene szempontjából még ők a legnormálisabbak), míg az utóbbi években női énekesekkel próbálkozó Sugarloaf a kezdeti lendületes rockzenekarból átment Vivás nyáladzásba. Még jó, hogy nem a villamosvezető Pistit vették be a Megasztár hármas szériájából (mostani énekesnőjük Dér Heni azt hiszem az egyes szériában nyomta, de javítsatok ki, ha nem). És ők voltak a sztárvendégek. Képzelhetitek.
A szároknak hívott haknimestereken kívül egyébként minden a lehető legjobban meg volt szervezve, csak hát a zenei ízlés az hiányzott az orgönájzörök részéről. Persze lehet, hogy a fenti bandák apróért jönnek, míg a Belgát, az Animát, a Kispált (jó, ők az Expresszóban koncerteztek akkor), a Quimbyt, az Emil Rulezt, a Hiperkarmát, a Hollywoodoot, a Vad Fruttikat vagy épp a szintén igen ütős muzsikát celebráló The Moog-ot drágább lett volna elhívni. Bár nem hiszem. És azt sem gondolom, hogy a szervezők - merthogy azért ismerem őket - a Kozmix a házban-t bőgetik az autórádiójukban. Egyszerűen így jött ki. Sebaj, majd jövőre.
Szombaton aztán a Melussal elsasszéztunk Móvárra. A délután részemről édes semmittevéssel, illetve némi munkával telt, merthogy a médiahuszár sosem pihen. Dolgozik még alvás közben is. :D :D :D (Nem ám, csak pénteken lusta voltam befejezni két anyagot, s mivel vasárnap reggel el kellett küldenem a hétfői lapszámba szánt cikkeket, maradt a szombat). Vasárnap aztán a közelgő majális jegyében kivonultunk kedvenc apósjelöltemmel a Wittmann Antal Parkba, s néhány pohár habzó serital meg két csomag szotyi elfogyasztása közben megtekintettük az NBII-es labdarúgó bajnokság egyik rangadóját: az MTE 1904 (ők a Móváriak) és a patinás BKV Előre csatáját. Hogy miért büntetem magam ungarische fusballal? Legfőképp azért, mert szeretem a játékot. Élőben meg sokkkal jobb meccset nézni, mint a tévében. És mivel a Fradit a keleti csoportba sorsolták, Szombathelyre meg lusta vagyok elutazni Andorka-gólokat nézni, marad az óvári ifjak labdakergetése. Egyébként tök jó volt a meccs. 3:2-re nyert az MTE.
Ma meg megyek májusfát állítani.
*
Ja, és még valami: Boldog szülinapot kívánok az én drága Édesanyámnak!!!
