Index

Erre azért tényleg nem gondoltam. Pénteken ugye forgalmi vizsgám volt, s bizony bármily szomorú a hír, attól függetlenül még igaz: nem sikerült. Gáz, nem gáz, így van. Pedig komolyan jól ment a vezetés. Nem is azt rontottam el. Egyszer sajna elfeledtem kitenni a jó öreg indexet, s ekkor már ingatta a fejét a szebb napokat is látott, a monoton vizsgáztatásba a hosszú évtiezedek alatt talán már kissé beleőrült vizsgabiztos. De azért továbbengedte. Tán a Napló lágyította meg a szívét, merthogy azt böngészte végig rendületlenül. :D
Aztán a Budapest úton, a Mol-kútnál szerinte ki kellett volna engednem egy autóst a szalonok felől, szerintem meg táblája volt, úgyhogy nem engedtem. Persze hiába az érvek, neki lett igaza. Mégiscsak ő a szerv, én meg pörgethettem be a 3600 forintot ismét. Kezd már a tudatom tele lenni az egésszel. A legdühítőbb egyébként az volt, hogy a vizsgát követően vagy 3 percig dícsérte a vezetési stílusomat, a dinamizmusomat, majd közölte az eredményt. Kissé felment bennem a pumpa. Gondolhatjátok. Nem'tom mikor lesz a következő próba, majd írok arról is. Most meg megyek dolgozni, mert hétfő van, azaz meló ezerrel. Holnap meg hatévesek leszünk a Melussal. Ez elég komoly, még így leírva is. Hogy az őszülő halántékú humorcézárt idézzem: öregszünk vazze'!