Tegnap eldőlt. Nem leszek raliversenyző. Épp vezettem Béla oktatóm tuning Ignisét - pénteken 8:40-től forgalmi vizsga, szorítsatok ám -, amikor az ATI-hoz visszatérve a szokásos egyenesen az udvarra útvonal helyett egy éles jobbos kanyart kért tőlem. Hát jó. Kérdezte, hogy csak az Imprezákat szeretem -e? Mondtam, hogy nem. - Akkor gyere, itt áll bent egy EVO 9 - mondta. A külsőre kissé prosztónak tűnő, ám belül annál komolyabb műhelyben tényleg ott állt a gép (ld. a képen). Néztem kívül, be-bekukkantottam az ablakán, mégse gyakran lát az emberfia testközelből egy 320 lóerős, 600 Nm-es nyomatékkal megáldott négykerekűt. Aztán kérdezik a srácok, hogy nem akarok -e beleülni. Persze fülig érő szájjal rögvest éltem az alkalommal. Csak az volt a gáz, hogy a bukócsövezés miatt amúgy is nehézkes beszállást követően a kagylóülések kissé szorosak voltak. Valljuk be, no: nem 100 kiló fölötti figurákra méretezik az ilyesfajta versenygépeket. Úgy éreztem magam ott bent, mint egy satuba szorított gyöngytyúk. Gyorsan ki is kászálódtam, s megállapítottam: az én jövőbeni Imprezámba vagy nagyobb üléseket köll tenni, vagy agresszívebben tolni a diétát. Na jó, inkább az egyes verzió...
2 vélemény:
Na yah.....Remélem ezután a személyes találkozás után áttérsz illetve megtérsz és a három gyémántos négykerűek mellett teszed le a voksod....Bár mivel te a Peti vagy én meg én ezért szinte elképzelhetetlennek tartom ezt, de legalább megpróbáltam :D:D:D
Hát, igen. Az Impreza WRX azért továbbra is favorit nálam, bár azt el kell ismernem, a "Mitshusok" is igencsak kiváló gépeket fabrikálnak össze mostanság. De azért a kékek a legjobbak, s itt most elsősorban a ralisportra gondoltam...
Megjegyzés küldése