Több okból is vártam a hosszú hétvégét. Egyrészt a pihenés miatt, mer' arra bizony mindig szükség van. Meg aztán lesznek izgalmak is. Ma délutántól például klasszikus Prosztó-party kezdődik, ami ugyebár a szombathelyi, főiskolás évek alatt szövődött barátságok időtállóságának fényes bizonyítéka. Már többször leírtam a sztorit itt a blogon is, de az ismétlés nem árthat, hátha valaki még nem olvasta. Szóval az FC Prosztó egy futballcsapat volt a BDF hallgatói futballbajnokságában, amelyet évről-évre jó értelemben vett őrült barátaim alkottak. Ugyan a suli immár két esztendeje véget ért, merthogy kőkeményen öregszünk ám, a jó kapcsolat azonban megmaradt a tímet alkotó labdazsonglőrök között. Mivel azonban különböző városokban tengetjük cseppet sem unalmas minndennapjainkat, a közös buli megszervezése nem egyszerű projekt, ám évente kétszer-háromszor azért mindig sikerül. Hol Sopronban, hol Szombathelyen, hol Győrben, hol pedig Veszprémben jövünk össze. És annak mindig "csúnya" vége van. Nos, egy ilyen, strandolással, Hatlépcsősben velőspirítós kajálással, közös főzéssel, pókerpartival, koccintásokkal és persze az elmaradhatatlan freeman-nel egybekötött mulatozás következik most. Nem volt azonban zökkenőmentes a parti felé vezető macskaköves út, a dzsemborinak helyet adó csopaki házunkat ugyanis kissé fel kellett tuningolni a nagy esemény előtt. Éppen ezért a tesómmal tegnap délután bepattantunk a rézvörös négykerekeű erőgépbe, s meg sem álltunk Csopak-Nádaskútig, ahol legfőképp egész tavasszal tartó lustaságunknak köszönhetően méteres fűmagassággal találtuk szembe magunkat. Sebaj, gondoltuk, nekilátunk aztán lesz valahogy. Lett is, bár a harmincadi születésnapját idén ünneplő, még a keleti blokk termékeinek időtállóságát hirdető fűnyíró masinánk egy idő után megadta magát. A ház előtti részt, s még oldalt is valamennyire, szóval a méteres magasságú füvet még lekaszálta valahogy, ám a ház mögötti dzsumbujjal nem bírt. Ahhoz komolyabb gépre lesz szükség. A három órás mutatvány alatt azért sikerült kb. 3 liter folyadékot kiizzadnom, úgyhogy esti jutalomként jól esett idén először belecsobbanni a magyar tenger hűsítő, kb. 22-23 fokos vizében. Tisztességes fiatalemberekhez méltóan ökörködtünk egy nagyott Zoli öcsémmel a vízben, majd egy jutalom üdítőt fogyasztottunk el a legnagyobb meglepetésünkre új "ruhát" öltő büfékomplexum egyik asztalánál. Merthogy a klasszikus, 1978-as balatoni fílinget hűen tükröző, s éppen ezért évek óta elsőszámú favorit Kisfaludy-strand büféit is elérte a változás szele. Ezek már nem bódék feleim, faborítású, leginkább egy igényes tengerparti bárhoz vagy kocsmához hasonlító, a mindeható Európai Unió szigorú szabályait maradéktlanul betartó vendéglátóhelyek születtek, ahol azért legnagyobb örömünkre továbbra is lehet sajtos-tejfölös lángost kapni. Mert az nem szűnhet meg, az hungarikum...
0 vélemény:
Megjegyzés küldése