Szégyen és gyalázat

Pedig olyan szépnek indult ez a nap. Végre sikerült kialudnom magam, vásárolgattunk a Melussal, majd isteni ebédet rittyentett össze az egyeszrre három jogi vizsgára készülő párocskám. A gond azzal volt, hogy a könnyed és biztos győzelem tudatában ültem le megnézni a lokálpatrióta sportrajongóként a szívemhez oly közel álló MKB Veszprém KC Pick Szeged elleni meccsét, ami a bajnoki döntő első felvonása is volt egyben. Simán indult, egy-két gólos előny végig a csapatnál. Akadozott ugyan kissé a gépezet, ám magabiztosan mondogattam magamnak: a második félidőben majd bedaráljuk őket és 10 lesz közte. Nem lett, pedig két alkalommal is kettős emberelőnyben volt az MKB. Az tény, hogy a Szeged emberfelettit teljesítményt nyújtott, ám ettől függetlenül 7-8 góllal simán győzni kellett volna és akkor még örülhetnek is a Fernec kollégám által "szalámisoknak" titulált laposiak. Azért hetesekkel elbukni hazai pályán, úgy, hogy még az überparaszt Puljezevics is gólt lő...az csúnya. Szégyen és gyalázat. Fennállása óta másodszor nyert a Szeged Veszprémben.