Ha javasolhatom, evezzünk a minimális politikai felhang után más, némileg személyesebb vizekre, hiszen azért alapvetően én-blog a {Médiahuszár}, még ha fűszerezgetem is néha ezzel meg azzal, hogy "finomabb" legyen. Az elmúlt pénteken írtam még, hogy megyünk céges sportnapra. Hát mentünk is. Szombat reggel, Anisusuék által felvezetve egészen a büszkén narancsos Pápáig. A helyszín a helyi labdarúgókommandó, a Bíró Péter FC stadionja mellett található Várkertfürdő volt, ahova tízperces regit követően be is vonultak a Melusék, míg mi, macsó ifjak a 32 fokos hőségben labdarúgni indultunk. Mert az a fasza. Reggel tíztől délután kettőig árnyék híján aszalódtunk a stadion melletti füves edzőpályán, s persze közben a meccsek szünetében is rúgtuk a "pöttyöst", ahogyan azt kell. A mérkőzések eredményét ne firtassuk, legyen elég annyi, hogy a Napló csapata illedelmes házigazdaként az ötödik helyen zárta a tornát (hat csapat volt :D), én meg két gólt lőttem a későbbi győztesnek. Délután kettőkor aztán végre átvonszolhattuk kitikkadt testünket a Várkertfürdőbe, ahol kisebb orgazmussal ért felé belemerülni az egyébiránt túltemperált vízbe. A pápai strand egyébként magunk közt szólva nem olyan nagy szám, én továbbra is a Balatonra szavazok, de hát ugye az okosok szerint Veszprémbe is kell egy strandfürdő. Csak azt tudnám minek?
Estefelé jöhetett a jól megérdemelt vacsora a helyi sportcsarnokban, ahol végre több levegő volt, mint tavaly Hévízen. Mert ott ugye meleg volt, oxigén meg nem. Itt csak meleg, úgyhogy a benyomtuk a vacsit, tapsoltunk az idei nívódíjasoknak, oszt uzsgyi volt Móvárra, mert kedvenc anyósjelöltemet köszöntöttük a szülinapja alkalmából.
Vasárnap aztán javarészt punnyadás jutott osztályrészül, meg persze egy alapos beszélgetés az örökifjú Jenő papával a sportról meg a közéletről. Ugyanis mindig megvitatjuk egy-egy pohár ser mellett a világ dolgait. Így szokás ez, no. Hétfőtől meg meló volt persze, de arról most nem írok, mert én is kezdek belefásulni picit. Mikor lesznek már azok fránya fesztiválok?!
Vasárnap aztán javarészt punnyadás jutott osztályrészül, meg persze egy alapos beszélgetés az örökifjú Jenő papával a sportról meg a közéletről. Ugyanis mindig megvitatjuk egy-egy pohár ser mellett a világ dolgait. Így szokás ez, no. Hétfőtől meg meló volt persze, de arról most nem írok, mert én is kezdek belefásulni picit. Mikor lesznek már azok fránya fesztiválok?!
0 vélemény:
Megjegyzés küldése