skip to main |
skip to sidebar
Mininyaralás történt az elmúlt néhány napban, de nem is akármilyen. A Szigetközben, egész pontosan egy Dunakiliti közelében található holtág mellett töltöttünk el néhány, így visszagondolva mindenképp felejthetetlen napot. A hely neve: Ördög-sziget, s nevéből adódóan csak motorcsónakkal lehet megközelíteni. Így is tettük - azért a többes szám, mert Melus drágám mellett, aki csak napközben látogatott ki a festői szépségű tájra, a döntően móvári elit alakulatot erősítette a blog olvasói által már jól ismert Tunya komám is -, péntek délután becuccoltunk az országos pecás, Attila csónakjába, s már repesztettünk is befelé.
Házigazdánk - aki mellett még név szerint Czafik Laci, Csiszi, Feri, Martin és András fogadott minket a természet lágy ölén - félelmesetesen finomra sikerült bográcsos babgulyással várt minket, aminek egyedüli hátulütője csupán a bő másfél napig jelentkező folyamatos bélszélkényszer volt. Szerencsére fújt a szél, s nem egy sátorban aludtam a Csiszivel, aki rendszeresen és böcsülettel eregetett.. :D Este felvertük a sátrat, majd az előre bekészített sörök mellé előkerültek a táskákból a házi remekek, első körben egy zamatos házi vegyespálesz. Koccintgattunk is rendesen, úgyhogy nem jelentett problémát az alvás.
Az alvás, amire nem sok időnk volt, hiszen a pecás Attilával hajnali fél ötkor már a vízen voltunk, hogy horogra akasszuk a bőséges halállomány egy szeletkéjét. Persze totál kómásan nem igazán ment a dolog, ettől függetlenül azért került keszeg meg egy kárász is a szákba. A lényeg azonban a pihenésen volt, s azt maradéktalaul sikerült teljesíteni. A hajnali csend, s a holtág mozdulatlan víztükrén megcsillanó napfény kárpótolt a néhány órás, nem túl sikeres botlógatásért.
Szombaton aztán jöttek a többiek is Móvárról. A Melus egész családja mellett még néhány kedves ismerős (Dauer, Bubi) is tiszteletét tette az Ördög-szigeten, kedvenc apósjelöltem - igen, a Józsi - pedig újfajta recept alapján készült, egyébként igen ízletes paprikás krumplival lepte meg a társaságot. Közben persze a folyamatos fürdőzés közepette fogyott a ser, meg az időközben megérkező törkölypálesz és Jägermeister. A hangulattal tehát nem volt gond, de miért is lett volna?
Estére aztán a jó néhányan elhagyták a tábort, sajnos a Melus is hazaautózott Móvárra, merthogy nem igazán kedveli ezt a nomád életformát. No, de meg is tudom érteni, hiszen egy pasi nem igazán foglalkozik azzal, hogy nem tud két napig fürdeni vagy épp bogarak kisebb csapata szállja meg a sátor belsejét, egy hölgyemény azonban teljesen másképp viszonyul az ilyesfajta dolgokhoz. Mondjuk ezt megértem és tiszteletben tartom.
Azért sokan maradtunk, köztük kedvenc apósjelöltem és a Melus legkisebb húga, a másfél hete nálunk vendégeskedő Fanni is, aki még pecázni is eljött velünk (meg is akasztott egy keszeget). Az ugyan kissé gáz volt, hogy este ránkszakadt az ég, úgy esett egy jó fél órán keresztül, de éjfél körül már egész elfogadható volt a wedör. Másnap még belefért egy komolyabb fürdés, egy szolidabb horgászat, s persze a pakolás. Mi mást is írhatnék, mint hogy visszatérünk (egész pontosan két és fél hét múlva). Már alig várom...
Mininyaralás történt az elmúlt néhány napban, de nem is akármilyen. A Szigetközben, egész pontosan egy Dunakiliti közelében található holtág mellett töltöttünk el néhány, így visszagondolva mindenképp felejthetetlen napot. A hely neve: Ördög-sziget, s nevéből adódóan csak motorcsónakkal lehet megközelíteni. Így is tettük - azért a többes szám, mert Melus drágám mellett, aki csak napközben látogatott ki a festői szépségű tájra, a döntően móvári elit alakulatot erősítette a blog olvasói által már jól ismert Tunya komám is -, péntek délután becuccoltunk az országos pecás, Attila csónakjába, s már repesztettünk is befelé.
Házigazdánk - aki mellett még név szerint Czafik Laci, Csiszi, Feri, Martin és András fogadott minket a természet lágy ölén - félelmesetesen finomra sikerült bográcsos babgulyással várt minket, aminek egyedüli hátulütője csupán a bő másfél napig jelentkező folyamatos bélszélkényszer volt. Szerencsére fújt a szél, s nem egy sátorban aludtam a Csiszivel, aki rendszeresen és böcsülettel eregetett.. :D Este felvertük a sátrat, majd az előre bekészített sörök mellé előkerültek a táskákból a házi remekek, első körben egy zamatos házi vegyespálesz. Koccintgattunk is rendesen, úgyhogy nem jelentett problémát az alvás.
Az alvás, amire nem sok időnk volt, hiszen a pecás Attilával hajnali fél ötkor már a vízen voltunk, hogy horogra akasszuk a bőséges halállomány egy szeletkéjét. Persze totál kómásan nem igazán ment a dolog, ettől függetlenül azért került keszeg meg egy kárász is a szákba. A lényeg azonban a pihenésen volt, s azt maradéktalaul sikerült teljesíteni. A hajnali csend, s a holtág mozdulatlan víztükrén megcsillanó napfény kárpótolt a néhány órás, nem túl sikeres botlógatásért.
Szombaton aztán jöttek a többiek is Móvárról. A Melus egész családja mellett még néhány kedves ismerős (Dauer, Bubi) is tiszteletét tette az Ördög-szigeten, kedvenc apósjelöltem - igen, a Józsi - pedig újfajta recept alapján készült, egyébként igen ízletes paprikás krumplival lepte meg a társaságot. Közben persze a folyamatos fürdőzés közepette fogyott a ser, meg az időközben megérkező törkölypálesz és Jägermeister. A hangulattal tehát nem volt gond, de miért is lett volna? 
Estére aztán a jó néhányan elhagyták a tábort, sajnos a Melus is hazaautózott Móvárra, merthogy nem igazán kedveli ezt a nomád életformát. No, de meg is tudom érteni, hiszen egy pasi nem igazán foglalkozik azzal, hogy nem tud két napig fürdeni vagy épp bogarak kisebb csapata szállja meg a sátor belsejét, egy hölgyemény azonban teljesen másképp viszonyul az ilyesfajta dolgokhoz. Mondjuk ezt megértem és tiszteletben tartom.
Azért sokan maradtunk, köztük kedvenc apósjelöltem és a Melus legkisebb húga, a másfél hete nálunk vendégeskedő Fanni is, aki még pecázni is eljött velünk (meg is akasztott egy keszeget). Az ugyan kissé gáz volt, hogy este ránkszakadt az ég, úgy esett egy jó fél órán keresztül, de éjfél körül már egész elfogadható volt a wedör. Másnap még belefért egy komolyabb fürdés, egy szolidabb horgászat, s persze a pakolás. Mi mást is írhatnék, mint hogy visszatérünk (egész pontosan két és fél hét múlva). Már alig várom...
6 vélemény:
Nos először az új Blog-formátumról.
Úgy gondolom nem rossz, főleg a képekkel kiegészítve.
A tartalom ellenben úgy látom nem nagyon változott. Fő téma főleg, az üres semmitevés, evés, ivás, jövés menés, fecsegés. Talán ez is kell, de mindig?
Ezen talán érdemes lenne elgondolkodni és valami értelmesebb dologgal frissíteni.
A mindennapi élethez nem ezek a fő dolgok és események, azonkívül csak egyeseknek jut osztályrészül a folyamatos hasonló életmód.
Természetesen ezzel nem sértegetni akarlak, ez az én véleményem. Lehet erre úgy is válaszolni, hogy akkor ne olvasd!
De szerintem sokan másokkal is megeggyezik az én véleményem és nem az acél, hogy kevesebben, hanem minél többen nyissák ki a honlapot.
Potyi
Nos, akkor ide válaszolok, ugyanis ide érkezett az észrevétel. Az én-blog egyik jellemzője (merthogy az enyém ilyen), hogy például a szerző mindennapjait, a számára érdekesnek tartott dolgokat, történéseket mutatja be, jobb esetben a bloggerre jellemző formában. Azt, hogy a magánéletemről mennyire írok mélyen, azt hiszem nekem kell meghatároznom, s úgy gondolom, így is épp eléggé szélesre nyitom azokat a bizonyos kapukat. Egyébként pedig nem értem pontosan mire is gondolsz, hiszen egy én-blog véletlenül sem tech blog, politikai blog, divatblog vagy épp megmondóblog, mint Tóta vagy Tomcat virtuális naplója. Az pedig nem az elsőszámú célom, hogy minél több olvasó legyen, hiszen pénzt biz' nem keresek vele, csupán saját szórakoztatásomra csinálom az egészet. Szóval pontosabb megfogalmazást kérek kedves Potyi úr, mert nem egészen értem mire gondolsz.
Nos, én meg úgy, hogy...
Az emberek többsége felületes, Akik személyesen is ismernek, azok egészen máskép értelmezik soraidat, mint azok akik nem.
Az utobbiak csak azt tapasztalják, hogy ez a "huszár" Csak ide-oda mászkál a haverokkal, focizni, piknikezni, zenét hallgatni, enni-inni, jólérezni magát, mig a nagy tobbség melózik, hogy a betevője meglegyen. Ráadásúl mindezt nagyrészt munkaidőben teszi, hivatalból.
Erre lehet azt mondani részedről, hogy semmi köze hozzá, ha nem tetszik, ne olvassa.
Igen ám! De egyszer már olvasta, tetszett is neki olykor, amit közölt. Vissza-vissza tér, hátha olvas a fenti kifogásokon kívűl tartalmas, dolgokat is ettől a "tollforgatótól".
Ha már valaki "médiahuszárságra" adta a fejét, akkor próbáljon meg
hatni is az olvasójára, ha tud.
Ez lenne a legfőbb feladata nem?
Legalább is, nekem ez a véleményem.
Ezzel senkit sem akarok megbántani, megsérteni, csak egy véleményt kívántam elmondani.
P.
Értem én, de ha a nyár erről szólt, akkor mást nemigen tudok írni. Egyébként pedig továbbra sem értem miféle tartalmas dolgokat hiányolsz, amelyek korábban jelen voltak.
az internet élő lelkiismerete!
egy prosztó :-)
Teljességgel értelmezhetetlen számomra, hogy Potyi-nak mi a problémája a bloggal. Szpd nem szorul védelemre, de mellé kell álljak a kérdésben: szerintem az oldal arról szól, amiről szólnia kell, ráadásul mindezt igényes formában és stílusosan teszi. Ennyi.
Megjegyzés küldése