Voltomiglan

Azért nem túl egyszerű lét a netmentes élet, annyi szent. Majd' másfél héten keresztül úgy éreztem magam, mint akit valamiféle súlyos és áttörhetetlen fal vesz körbe, mintha elvágtak volna a külvilágtól. És persze dolgozni sem tudtam olyan lendülettel, mint szoktam, mert ugye számítógép nélkül a magamfajta információstrici nem sokat ér. Kedd óta azonban ismét minden mükszik, úgyhogy lesznek postok is rendesen.
Érthető okból mostanság közelgő VOLT Fesztivál körül forognak a gondolataim. Ahogy a legutóbbi bejegyzésből is kitűnik, az alapos újságírói munka, magyarra fordítva a frankó riportkészítés okán (meg persze a buli miatt is, miért tagadnám) kétnapos lesz a móka. Holnap, azaz pénteken indulunk útnak a projektben útitársul szegődött Tunya barátommal, majd másnap követ minket Zoli öcsém, aki munkahelyi elfoglaltságai miatt csupán a szombati napot tudja bevállalni. Ami a szállást illeti, nosztalgia lesz dögivel. Nem is tudom mikor sátoroztam ugyanis utoljára. Márpedig most szinte száz százalék, hogy a kétnapos kutakodást követően 4990 forintos egységáron beszerzett kétszemélyes iglo műremek lesz az otthonom. Feltéve, ha lesz hely, ahova felállítsuk. A Lővér-kemping ugyanis nem túl nagy, de azért él a remény, hogy pénteki napon még a Prodigyre, valamint a másnapi Korn koncertre érkező tízezerek előtt sikerül elfoglalnunk egy tisztességes placcot.

PS: Megpróbálok majd a fesztről is blogolni, mert ugye elvileg lesznek nyilvános terminálok, s a press feliratú karszalag is csak-csak használható lesz ilyen célra, de azt már Titi bácsi is megmondta a vállfás Gyuszinak a lovin, hogy semmi sem biztos fiam, csak a halál...