Az elmúlt néhány hét, ahogy már a Pillanatnyi elmezavar című postban is pedzegettem, kissé viharosra sikerült. Sajna kiütközött rajtam az idegi fáradtság, amit nem igazán tudtam hova tenni, hiszen nem igazán volt eleddig dolgom ilyesfajta nyavajával. Egyszerűen nem volt kedvem semmihez, még írni sem, márpedig ez a magamfajta tollforgató esetében komoly problémát jelent. Így hát kellett némi szabadság, merthogy abban sem igazán volt részem az utóbbi években. És hatott. Ugyan négy nap nem a világ, de kifejezetten jól esett, hogy végre nem kellett semmit sem csinálnom. Na jó, egy kicsit azért melóztam, de korántsem annyit és olyan intenzitással, mint azelőtt. Folytatása is következik majd a szeletnyi hálidéjnek, hiszen egyrészt akad még bőven szabadnapom, másrészt meg nemsokára indul a karácsonyi forgatag, ami idén olybá tűnik kiegészül egy röpke bécsi kiruccanással is, merthogy ott aztán tényleg frankó a fíling.
PS: Ha sikerült feltöltenem a fotókat, akkor az elkövetkező napokban lesz képgalériával megtuningolt post a völgyhídra rácsodálkozással vegyített szigetvári túránkról, Melus drágám elég komolyan sikerült szülinapi bulijáról, illetve a tegnap esti, Karesz barátom névnapi partiján tett győri kalandozásomról, ahol ugyan nem készült pikcsör, de izgalmas történés annál inkább. Szóval örömmel jelentem: visszatértem az online harcmezőkre!
4 vélemény:
Első komment az enyém:)
Ja és az idegkimerültség, ahogy Te nevezted kisértetiesen hasonlít a burn out-hoz, amivel már én is megkűzdöttem a magam pályáján.
Remélem azért kikecmeregsz belőle.
Zsír!Ez az végre új post :D!Kíváncsian várom már a képeket!
Üdv:T
jönnek a képek majd...
Megjegyzés küldése