Sárga zsiguli

A Vad Fruttik nagyszerűségét ugyebár nem kell senkinek ecsetelnem. Marci cimborám némi zenekarának Sárga Zsiguli címmel megalkotott szerzeménye már-már túlcsordul a Petőfin meg az Emtívín, de jól is van ez így. Ez legyen, ne a Crystal. Pénteken meg koncert az Expresszóban. Jönni kell.

És akkor bővebben a magáról a dalról, egyenesen a szerző tollából. Innen loptam.

"A sárga zsiguli a Tamásé volt - amíg szét nem rohadt - és sokat jártunk vele hangversenyezni, mikor még olyan fiatalok voltunk, és a Tomi is velünk zenélt.
A zsiguli szövegét este írtam, az ágyamon ülve, ami végül nem egy fontos körülmény - de így azért mégis bepillantást nyerhetünk az alkotás eme folyamatába - sőt úgy emlékszem, hogy török ültem.

Legyen úgy, hogy kiragadom a dal "kulcsmondatait", és megmagyarázom, mint Zorán.

"Nem kell berúgni" - ezzel szerettem volna felhívni az ifjúság figyelmét arra, hogy apáink útja nem az egyetlen út - bár néha mi is rátévedünk, de az egészben az a legfontosabb, hogy bízom a jövő nemzedék józanságában, hogy okulnak az általunk elkövetett hibákból, s a hányás inkább jelent számukra nagy traumát, mintsem laza kis testgyakorlást.

Na így lehet írni egy finom kis tingli-tanglit, de itt nem állhatunk meg:

Hogyan tehetem a dalt igazi hungarikummá?
"Magyar ember e-vel reppel" - a nemzeti összetartozás eszméjének tudatosítása, a dal egyszerű életigenlő mondanivalójának összmagyarrá tétele, a karikás ostor, a piros - fehér -zöld, és az erős paprikás képzettársítások mellé zárkóztatva némi gulyáskrémmel.

E mellé társul az anyagi javakhoz való viszonyunk:
"nem keresek meg ezer ezrest, veled egyetemben " saját pénzügyi helyzetem meghatározása, magasabb vonatkozásokba kivetítve, szolidaritás felvállalása az alacsony jövedelmű néprétegekkel.

Innen egyenes út vezet a csavaros fagyihoz, meg a ház előtti nagy öregekhez.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Várpalotán nőhettem fel, mégpedig az Ady lakótelepen, a Szabolcska Mihály (nagy sikerű népies költő, " hej, violák, violák, violavirágok" Ady nagy szapulója) utcában.

Nálunk paradicsomi állapotok uralkodtak azokban a boldog 80-as években.

A háztömb előtti padokra a jó idő kicsalta a lakóközösség prominens személyiségeit. Többek között a Molnár nénit (életem első saját szerzeményének főhősét, aki meddőszén válogató volt 30 évig a bányában, majd marhára elkezdett utálni minket, gyerekeket, mert a fia éjszakás volt, és nem tudott miattunk aludni, ezért ha tehette a fejünkre borított egy kis felmosó vizet) Szekéréket (Szekér László = Cöcke, Szekér Tamás = Mambó; a Szekérné egyébként a Hajtatóban dolgozott Inotán, de ha tehette gyorsan táppénzre vonult, és inkább otthon beszélgetett a barátnőivel. Vízi Gyöngyit, Eta nénit stb.

Jóízűen köpködték a szotyoládéhéjjat, kedélyesen kibeszélték, hogy ki kivel, meg ki miért, megbámulták a kocsmából (Lignit büfé, Czitó István tulajdona, aki meggyőződésem szerint földönkívüli) kitántorgó részegeket, kéthetente parázs vitában összevesztek egymással, ha pedig valamiben hiányt szenvedtek, egyszerűen felordibáltak az otthon maradottaknak: " Dobd má' le a pulóveremet!"

Én akkoriban még szenvedélyesen homokoztam,a lépcsőházban meg veszettül üvöltöttem a sandokánt, utált is a Molnár néni - " Mér' nem lehet itt csöndben lenni, itt éjszakások is laknak!?"

Nálunk ennek az egész lakótelepi létnek volt egy kialakult rendje - délután a pletykások kiülnek szotyizni, a gyerekek ping - pongoznak, estefelé jönnek a részegek, stb. amit nagyon szerettem, mert ritka volt az olyan nap, hogy valaki ne műsorozott volna. Magas nézettségű délutáni program volt a családi dráma, amit a háztömb kitűnő akusztikája révén mindannyian remekül hallhattunk, így nekünk a szappanoperák helyett ott volt Szabolcska reality.

Ha valamiben hiányt szenvedtem, csak elordítottam magam, hogy:" Aaaaa--nyaaaa!"
A nóta refrénje : Szekérné otthon ült, Cöcke lent a ház előtt, és lusta felmenni az első emeletre, erre felkiabál az öccsének, a Mambónak, hogy kunyeráljon má' a mutertól, mert megyünk cserebogarakat ölni.

Érdekességként idebiggyeszteném, hogy a dalból kimaradt egy kis rész, ez egy apró raga a házban lakók neveiből, tessék, kipróbálni, és otthon ráénekelni a refrénekre:

Koncsik Jutka, Pityu, Robi, Lala, Kiki, Szandi, Csabi
(ők voltak a szembeszomszéd gyerekek, hát elég szűkösen laktak)
Szekértimi, Tanyi, Csicsa, Cöcke, Mambó, Kiságika
(a Tanyiról annyit, hogy ő saját állítása szerint volt Japánban Edda koncerten)
Tenci, Eta, Penó, Spigi, Forgács Zsuzsi, Bakos Kati
Boniferték, Sági Béla, Sági Laci, Emő, Éva."