2007. 02. 28.

Kuplung

Tudom, hogy banálisan hangzik egy lassacskán 26 esztendős médiahuszár szájából, ám szégyenszemre nehezen kötök szorosabb barátságot a gépjármű címben jelzett, a zökkenőmentes közlekedés szempontjából igen fontos alkatrészével. Pedig gyakorlom böcsülettel, ám gáz, nem gáz, a tolatásnál még néha akadozik a gépezet. Pedig jövő csütörtökre mindennek klappolnia kell, különben hősies csatában vérzek el az ATI udvarán rendezett ruitnvizsgán. No, az tényleg égő lenne, de reménykedem benne, hogy azért menni fog. Mert köll a jogsi nagyon. Márciusban meglesz a vadiúj kocsi is, s meglehetősen kellemetlen helyzettel találnám szembe magam, ha addigra nem szerezném meg azt a fránya vezetői engedélyt. Még három próba van hátra a célig. Jövő kedden a stabil oldalfekvéssel meg parittyakötéssel fűszerezett EÜ vizsga, csütörtökön az örök kedvenc póznák közé tolatással ízesített rutinvizsga, s végül a hab a tortán: a forgalmi próba. Ajajajaj...

Kérdés
Tényleg, ha már a témánál vagyunk. Kinek milyen tapasztalatai vannak a fent említett próbatételeken? Avagy magyarra fordítva, most akkor könnyű az EÜ vizsga vagy nem? Mert sokaktól sokfélét hallottam már. Thx a segítséget előre is.

2007. 02. 27.

Dizájn

Új dizájn. Csak nektek. Hiszen maholnap egy éves szülinapját ünnepli a blog.
Vélemények? Tetszik? Nem tetszik?

2007. 02. 26.

Sick boy 2.0

Bocs, hogy az utóbbi napokban nem voltam túl aktív a frissítést illetően, de a változatosság kedvéért - varietas delectat :D - ismételten elkapott valamiféle vírusos csoda. Így hát az előző hét második felét javarészt ágyban, párnák közt töltöttem, vérre menő csatát vívva a néha fájdalmas köhögéssel és a folyton-folyvást újratermelődő orrváladékkal. A doki szerint vmi vírusos nyavaja volt, nem influenza. Én nem tudom, de az biztos, hogy ritka szarul éreztem magam. A betegség folytán a munka dandárját is rovattársaimra hagytam a lapnál, ezúton is köszi meg riszpekt nekik (Ibolya, Tamás, Gábor és Bence a címzett, merthogy a Niki velem egyidőben dőlt ki a sorból).
Ma reggel aztán gyanútlanul azt hittem, hogy már minden oké (csupán a masszív köhögés meg egy kis nátha maradt hírmondónak), erre kora délután rámjött a hasfájás, ami folyamatos "toilet running"-okkal párosult. Vagyis ennek a napnak is lőttek. De holnap már jól leszek. Jobban kell lennem. Már nehezen bírom a munkamentes időszakot. Merthogy az újságíró olyan fura szerzet. Sír, ha sok a dolga, de kábé fél nap után meg tud őrülni, ha semmi munkája sincs. Persze lehet, hogy az én szoftveremben van a hiba, de akkor is kurvára szeretek írni. És fogok is mielőbb.

2007. 02. 21.

Aktivitás


Szíves engedelmeddel, akkor most tesztelni fogom az aktivitásodat, kedves olvasóm. A fent látható két hölgyemény, név szerint Kapocs Zsóka és Kelemen Anna, a hazai celebvilág elismert figurái. A bulvárcsajsziknak is nevezhető lányok mindegyike a közelmúltban szabadult meg ruháitól egy-egy férfimagazin által kínált busás pénzösszeg okán. Azt, hogy jól tették, avagy sem, ízlés dolga. Egyvalami biztos, s ehhez nem kell plasztikai sebésznek lenni: mindkét hölgy jópárszor felfeküdt már arra a bizonyos műtőasztalra, ahol olyat és akkorát csinálnak az embernek, amilyet és ahol akarja. És most jössz te a képbe, kedves olvasó. A feladatod, amennyiben kedvet érzel hozzá, hogy eldöntsd, melyik lányzón található több szilikon, melyiküket műtötték meg többször. A szavazáshoz a szöveg alatt található "Comments" feliratra kell kattintanod, majd a megjelenő oldal szövegdobozába beírni a szavazatod, s esetleg a neved is, de az nem fontos. Lehetsz "anonymus" is. Miután beírtad, kattints a "Post a comment on..." feliratra, s kész is a mutatvány. Ilyen egyszerű az egész. Köszi.

Esti gyors
Köszönöm a kommenteket, a blog olvasóinak szavazatai alapján a bal oldalt látható Kelemen Anna úrhölgy meggyőző fölénnyel győzedelmeskedett.

2007. 02. 19.

Hiperaktív, időjárás


Elég húzós napom volt. Így kissé gyök2 vagyok. Vagyis elnézést mindenkitől, de a mai post rövid és velős. Meglett a kresz-vizsgám. Négy hibaponttal. Ez jó. Az viszont nem annyira, hogy az EÜ tanfolyamon oktató hiperaktív tanárnő olyan szintű szófosásban szenved, hogy a jó öreg Oprah is elbújhatna mellette, ha üres és jellegtelen pofázásról van szó. És mindez két és fél órán keresztül. Merénylet a lázadó agysejtek ellen. Ezért is utálom a hétfőt. A képet meg e-mailben kaptam, úgy emlékszem Torez cimborámtól. A címe (sokat sejtetően): "The weather". Mára ennyi. Bocs.

2007. 02. 15.

Pukkandúr játszik

Még a hét elején esett meg velem az alábbi eset, ám eleddig nem volt alkalmam mindenki tanulságára és/vagy szörnyűlködésére tolmácsolni itt a blogon. Szóval épp Veszprém felé tartottam a diákokkal és munkába indulókkal maximálisan feltöltött busszal - hogy egész pontos legyek: félúton Mosonmagyaróvár és Győr között -, amikor felszállt egy furcsa kinézetű, nyugdíjas házaspár. Az apuka kb. 55 kilós, félénk figura, míg az asszony erős 130 kiló, messziről érezhető bűzzel, agresszív szöveggel, minden bizonnyal látens domina hajlamokkal. Félreértés ne essék, semmi bajom a nyugdíjasokkal, ám amit ők, illetve ő rendezett a buszon, olyat igen keveset láthatott kalandos élete során az üreg Ikarus utastere.
Leülnek elém. Semmi gond, végülis nem volt máshol szabad hely. Anyuka rövid "fészkalódást" követően a reggeli székletürítés elemzésébe kezd. Nagy dirrel-durral ecseteli a halkszavú, jól láthatóan évek hosszú során módszeresen megfélemlített apukának a színt, az állagot, s hogy mindez mennyire jó. Ezzel nincs is baj, mindenki másképp csinálja, ámbátor hadd szabadjon megjegyeznem: mindezt diszkréten is meg lehet tenni.
Aztán jött a következő lépcsőfok. A rotty. Az első, jelentős hang- és szaghatásokat felvonultató "pukkandúr" úgy Abda tájékán szabadult ki, majd azt követte a második és a harmadik, hasonló hatások közepette. No, de nem ám szolíd pukkantásokról beszélek emberek! Kőkemény, a busz utazóközönségére nézve vegyifegyverként ható, fingásokról esik most szó itten. A harmadik után felálltam, s szigorú nézéssel az arcomon az amúgy is túlzsúfolt, s izzadságszagú jármű első részébe siettem. Azt hiszem érthető okból. Természetesen "pukihercegnőnk" rá sem hederített hevenyészett, egyszemélyes akciómra, vígan nyomta tovább a pukkancs-adagokat...hihetetlenek az emberek...

2007. 02. 14.

Thx

Ez a post most kizárólag neked szól kedves Olvasó. Rekordokat döntögetünk ugyanis itt a blogon. Ugyan még csak február közepénél járunk, ám a hónapban eddig 228-an kattintottatok az oldalra, amit ezúton szeretnék megköszönni. Egy esztendővel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelni fog egy személyes jellegű én-blog, ami ugyan néhanapján közérdekű témákat is feszeget, ám teszi mindezt a mindennapjaim kronologikus tolmácsolásába csomagolva. Szóval csak így tovább, igyekszem a jövőben is izgalmas olvasmányokat feltölteni.

2007. 02. 13.

Bloggereké a világ!

És akkor most egy csipetnyi bulvár, de érdekes és pont passzol is ide. Nos, a blogger-világban az elmúlt hetek nagy slágere a spanyol Maria Amelia volt. A 95 éves hölgy (ld. a képen) minden bizonnyal a világ legidősebb bloggere. Unokája segítségével szerkeszti naplóját. A nagymama szabad folyást enged gondolatainak, az unoka pedig továbbítja azokat a cyberűrbe. Maria online "kalózkodásának" következtében a dicső Hispánia egyik leghíresebb nagymamájává vált. Nagy tv-csatornák hívják szerepelni, blogját havonta 50 ezren olvassák, és százával kapja a rajongói e-maileket. Ám ő kora ellenére örül a sikernek. Ebben a közegben érzi jól magát, újra megjött az életkedve.
Nem mai gyerek a 94 éves Allan Loof sem. A svéd zeneszerző blogjára nagy rendszerességgel ír legutóbbi szerzeményeiről és alkotó kedve mintha a régi volna. Aztán ott van még Donald Crowdis 93 éves kanadai természettudós, aki sokáig a CBC tv-csatorna tudományos konzulense volt, 25 évig ő koordinálta a természettudományi múzeumok tevékenységét, majd igazgatója lett az egyik legnevesebbnek. Számítógépe ugyan nincs, de szomszédja szívesen rendelkezésére bocsátja naplója megírásához a sajátját. Loof ír a sajtószabadságról, az öregedésről, az új évezredről, a modern szexualitásról. "A termeszek ismereteket, bölcsességeket tanultak és tanulnak az idősebbektől, így közvetítik az információkat nemzedékeken át. De vajon a mai emberi társadalom, amely mindent olyan gyorsan felfal, ad-e még lehetőséget az öregek hangjának meghallgatására?" - kérdezi blogjában. A kérdés jó. A válasz a blogok olvasottságát tekintve: igen. Meg kell találni ugyanis az utat a nemzedékek között, másképp nem megy. Ők hárman megtalálták.

2007. 02. 10.

Erősítés

Szeretem a pihenős hétvégéket. Ezt a mostanit különösképp. Energia híján ugyanis a kelleténél jobban elfáradtam a munkában, pedig kevesebbet tettem le az asztalra, mint előre elterveztem. Márpedig ezen változtatni kell. Nem elsősorban az elvárások miatt, inkább magam miatt. Szükségem van a pörgésre, s bár igencsak elcsépelt a mondat, mégis leírom: akkor érzem igazán, hogy élek. Persze feladat lesz bőven, mégis azt gondolom, a jelenleginél többet is tudnék vállalni. Csak legyen meg a kocsi, s furikázok föl, s alá, témákat kutatva...

2007. 02. 08.

Beteg fiú

Már vagy két hete azt harsogják a "mindenttudó" televíziós híradók, hogy biz' most tényleg itt az influenza. Járvány van. Igaz, csak kicsiben, azaz kábé egy 3 ezres városban betegedett meg 13 honpolgár, de mindegy: járvány van. Vagy legalábbis lesz, de az biztos. Nos, a folyamatos vokális tuning - merthogy általában munka közben hallgatom az esti híradót - odáig juttatta spenóttal, főtt tojással és zöld salátával telített szervezetemet, hogy elkapott valami. Reggel még minden rendben volt, ám kora délután egy laza fejfájást és szolid gyomorgörcsöt követően (ezt betudtam a hasam rántott hús iránti jajveszékelésének) elkezdtem qrva szarul érezni magam. Hányinger meg minden. Haza is jöttem a szeriből, mert itthon, az ágyon fekve - s időnként a mosdóba sietve - azért mégiscsak nagyobb az esély a mielőbbi felépülésre. Merthogy holnap meló ezerrel. Két jónak ígérkező anyag [moog, iwiw]a hétvégi lapszámba, meg szervezőmunka, hisz' jövő hét elején is kell valamiről írni, valakivel beszélgetni.

2007. 02. 07.

Exhibicionista kerestetik!

Hát, igen. A címben foglalt felhívás nem véletlen, ugyanis a mindennapi újságírói munka egyik legneccesebb része az "Istenadta nép" vadászata. Sajtóreferensekkel, polgármesterekkel, vezérigazgatókkal meg mindenféle közszereplésre ítéltetett (és persze vágyó) figurákkal egyszerű a bértollnok dolga. Kérdezed: mondja. Kérdezed: mondja. Lefotózod: tűri. Még örül is neki. Csak az a baj, hogy az ilyen arcokkal van tele minden lap. Azt meg ugye a Balázs-show meg hasonló förmedvények is bizonyították, hogy a népnek biz' saját maga kell. Jobban érdekli a kisember problémája, mint a nagyokosok üzenete. Ez van. És ezért szívunk mi zugfirkászok.
Mert lehet, hogy könnyűnek tűnik, ám a valóságban korántsem egyszerű rábírni valakit arra, hogy ugyan már mondja el a véleményét valamiről, netán kritizáljon is, s még azt is engedje meg, hogy fotó készüljön róla. Az esetek javarészében már a vélemény nyilvánítás is nehezen megy, pláne a fotó. Általában ott bukik el a mutatvány. Megoldjuk persze mindig, de tessék csak értékelni, ha politikusok meg vezérürük helyett hétköznapi emberek mosolyognak vissza az oldalról. Azzal mi sokat melóztunk.

2007. 02. 05.

Diet grrrrrrr

Bárki bármit mond, nekem tetszett a The Moog koncertje. Fiatalos, lendületes, dallamos, rakenrollos, és persze trendi, bár ez utóbbi engem nem motivál egy új banda megítélésekor. A befutási faktor ugyanakkor jelentősen növekszik, ha valaki jól néz ki, ezt nem tagadhatjuk. Szóval tetszett. Cikk majd szombaton, "Szűknadrágos rakenroll" címmel elvileg.
És akkor a rosszabb dolgokról. Illetve jobb. Nézőpont kérdése. A lényeg, hogy néhány kedves kollégámmal szövetkezve benevezünk a cégcsoport által meghirdetett fogyókúra versenyre. Hogy miért? Hát hogy is mondjam (a következő sor csak rám vonatkozik), szóval el vagyok tunyulva és hízva, de nagyon. Ezért kell. Hogy rámjöjjön a karácsonyra kapott Juventus mez, hogy több gólt lőjek a bajnokságban, meg persze azért is, hogy visszanyerjem régi, de korántsem megunt atlétikus testalkatomat. Hát ezért. Kéretik nem röhögni és szivatni mindenféle ökörséggel, ha találkozunk. Elég szar ez így is. Vacsorára főtt zeller. Pfujj!

Esti gyors
Hát...a zellert kihagytam, de szerintem sokan így cselekedtetek volna. Egyébként a diétának már kezdem érezni a jótékony hatását. Persze 1 nap után badarság lenne leadott kilókról vakítani, ám a tegnap esti teremfocinál már tapasztaltam, hogy könnyebb vagyok. Ezt minden bizonnyal nem az elégetett zsír, hanem a lassan, de biztosan pingponglabda méretűvé zsugorodó gyomrom okozta, ám a tudat is sokat számít. Meg hát, mintha gyorsabb is lettem volna egy picikét, ami persze nem nehéz a korábbi teknőcfílingemhez képest. Mindenesetre szép gólokat lőttem, s ez jó érzés.

2007. 02. 02.

Moog

Ma rövid leszek és hatékony, mivel néhány perc múlva indulnom kell a The Moog nevű fővárosi banda koncertjére. A stílusát tekintve indie-rockot nyomató brigádról annyit kell tudni, hogy a közelmúltban szerződtette őket egy amerikai lemezkiadó, mostanában indulnak turnézni a tengerentúlra, egyébként pedig a magyar undergound szcéna egyik reményteljes képviselőjének tartják őket. Majd meglátjuk. Cikk is lesz róluk persze jövő héten vmikor. Na, holnap majd bővebben, addig is érdemes belefülelni az ifjú legények nótáiba a myspace-es oldalukon.