Habzsi-döbzsi

Nos, hát az elmúlt hónapok masszív fogyi-fílingjét jó messzire üldöztem az elmúlt hétvégén, hiszen az események szerencsés/szerencsétlen összejátszásának eredményeként olyan gasztronómai próbatételeken kellett helytállnom, hogy esélytelen lett volna bármiféle diéta.

Szombaton például a kővágóörsi Németh-haciendán - ahol egy kellemes napot töltöttem második családom társaságában - kedvenc apósjelöltem indított egy klasszikus pörivel, amit tarhonyás krumplival és házi kovászos uborkával ugyebár hülye lettem volna elutasítani. Nem is tettem.

Este aztán - mivel kezdődött a foci EB...hurrá, hurrá! - átkormányoztam a guruló pannon pumát a csopaki házunkba (az van a képen), ahol a séf bácsi (aki a Dávid volt ezúttal) és az öcsém (aki meg a Zé) már javában rottyantották a bográcsban a babgulasch-t (mást csak később rottyantottak :D), amihez persze csúszott az előző nap beszerzett és jegesre hűtött soproni ser (már készülünk a voltra).

A cseh-osztrák nyitóderbi megtekintése közben aztán jóízűen elfogyasztottuk az egyébként baromi csípősre sikeredett, ám talán épp ezért (is) ízletes étket, majd próbáltuk magunkat újraéleszteni a teraszon, a székekben fekve.

És még nem volt vége kajaszempontból, hiszen Melus drágám messze földön híres, 28 cm átmérőjű óriáspalacsintái is ott várakoztak támadásra készen a hűtőben, s mi nem futamodtunk meg: felvettük a harcot.

Nem kell mondanom, hogy a portugálok meccse alatt már csak szuszogni bírtunk, meg néha felemelni a sörösdobozt. Kajakóma volt, igazi habzsi-döbzsi.

PS.: Ma játszanak az olaszok, remélem a Sanyi is (gy.k.: Alessandro Del Piero) beáll, s gólt szerez. :)