Legfőképp ily módon kell közelíteni a Guns n' Roses ma (vagy holnap :D) megjelent Chinese Democracy címre keresztelt albumához. Merthogy nagyon más, mint az Appetite for destruction vagy a UYI dupla lemez. Persze miért is lenne ugyanolyan? Ha csak a szikár tényeket nézzük, én például voltam vagy tizenegy éves az utolsó friss dalokat rejtő G'N'R anyag piacra kerülésekor, ma meg ugyebár lassan huszonnyolc, ami bizony jóbarátok közt is tizenhat, de inkább tizenhét esztendő. Én nem keveset változtam, s Axl Rose miért tenne másként? Én is tudom, hogy ez már nem a Slasht, Izzyt meg Duffot a soraiban tudó klasszikus felállás, de azért hadd örüljek, hiszen mégiscsak zsenge ifjúkorom egyik idolja adott ki új lemezt hosszú évek után. És akkor a 14 számot rejtő korongról. Izgalmas és sokszínű. Elsőre sokkoló, másodszorra már vannak ismerős dolgok, harmadszorra meg ugye már bejön. Na jó, van egy vagy talán kettő kissé gyengére sikerült nóta, ám a nagy többség azért tisztességes munka. Ilyet kell letenni az asztalra 2008-ban. Tessék megvenni vagy...
0 vélemény:
Megjegyzés küldése