Freedom

És akkor szabadság. Öt nap, még a tavalyiból maradt, de kifejezetten jól esik így az általam leginkább gyűlölt hónap (igen, a január az - semmi értelme ennek a hónapnak, akár át is lehetne aludni a februárral együtt) legvégén. Végre nem kellett reggel hatkor kelni, hogy az óvári látogatás után (ott laknak a Melus szülei ugyebár, s néhanapján megejtünk egy hétvégi mítinget apukáéknál), hogy emberi időben, azaz legkésőbb kilenc-fél tíz körül beérjek a szeribe, hanem kényelmesen, nyugodtan szunyálhattam kilencig, aztán ebéd után majd start Veszprémbe, merthogy a hétvégén elfogyasztott oldalast azért le kellene izzadni a konditeremben. A héten egyébként én főzök majd, legalábbis a tervek szerint, habár a gulyásleves vagy a zöldbabfőzelék pörkölt feltéttel, netán a görög rakott burgonya ehető módon való elkészítése első blikkre kissé mission impossible-nek (gy.k.: lehetetlen küldetésnek) tűnik, de megpróbálom. Ha nagy a para, majd mentek az ízlelőből valamit. Végre lesz alkalmam elolvasni a karácsonyra kapott Johnny Cash életrajzi könyvet, lesz időm fogorvosra is, meg a széthullott térdem aktuális állapotát is megvitathatjuk Páll doktorral. Aztán akkor jövő héttől meg újra mehet a teremfoci, legalábiis remélem, mert a labdaéhségem kezd már aggasztóvá válni. Mert mozgás (főleg foci) nélkül nehéz, ahogy azt a kedves Nikolett is írta.