Hátulról mellbe

Több esetben is kaptam szóbeli feddést az elmúlt hetekben kedves olvasóimtól, akik a ropogósan friss bejegyzéseket hiányolták a világháló eme parányi szeletéről. Jogos és érthető. Csak hát a meló kicsit elvitt az utóbbi hetekben, s egész egyszerűen nem maradt energiám új posztok megalkotására. Ugyanakkor a jobb későn, mint soha közhely mentén itt a legújabb sztori, hiszen azért történés volt rendesen.

Például valami oknál fogva a Veszprém megyei zugfirkász-brigád egyik (sz)élharcosa (szűkebben most inkább nem...tudjátok, meg aztán a tahó csak örülne az alkalomnak) megpróbált lejáratni szűkebb környezetemben, s tette mindezt olyan indokokra hivatkozva, amelyek persze köszönőviszonyban sem voltak a valósággal. Azonnal eljutott hozzám az infó, ám nem tudtam mire vélni nevezzük így Mr. Tanulatlan Seggfej (döntsétek el ti, hogy melyik legyen a keresztneve :D) kirohanását, így hát vártam, hogy jelentkezzen és a szemembe mondja a dolgokat, mert ahhoz áfkorz nem volt vér a pucájában. Nem jelentkezett, de nem ám, így hát a legközelebbi találkozáskor egy rövid köszönés mellett csupán sajnálkozó pillantásokkal fogom meglepni, hiszen annak mégsem lenne jó vége, ha azt kapná, amit ilyen esetben egyébként megérdemelne (diplomatikusan fogalmazva a cipőm fizikai kontaktusba kerülne az arcával). Azért a mellékelt kis képet neki küldöm soxeretettel.