Sose VOLT ilyen jó...

Voltomiglan

Idézhetném a jó Csoki szavait is a mindannyiunk által ismert kultmúviból, merthogy az elmúlt hét végén abszolvált ötnapos soproni őrületre nehéz feladat más kifejezést találnom. Annak, aki járt már a hűség városának emblematikus dzsemboriján, nos, annak nem újdonság, hogy igazi multikulturális turkáló a VOLT Fesztivál, zenei stílusok és látogatók tekintetében egyaránt.

Velük zúztam végig a fesztet - Csappy mester és Zoli öcsém

De erről majd később, haladjunk szépen időrendben, azaz nyitányként a nulladik nap következik. Mondhatnám, hogy semmi extra, ami a fellépőket tekintve mindenképp igaz lenne, hiszen csak a feszt végére Titzimackóvá avanzsálódott veszprémi lemezpörgető bazsevált a teraszon, ám legnagyobb megdöbbenésemre olyan veretés fogadott a sokat látott, s bizony már kedden megtelt kempingben, hogy az csak na. A veszprémieket (s persze minden látogatót) mágnesként vonzó fényes pultnál (erről beszélek, illetve írok) meg is állapítottuk, hogy csúnya hét vár ránk. Így is lett.

Két napig az extra hajkoronát viselő Stubi is hű társunk volt az őszinte csapatásban

Ennek megfelelően nehezen indult a szerda, habár aludni reggel 9 után esélyünk sem volt az alkalmi szállásunkat pillanatok alatt radiátorrá varázsoló napsugarak gyengéd ölelése miatt. Így maradt a kv-kóla kombó, meg némi szőke ciklon a vip-kocsmában, ahova büszke zugfirkászként bebocsátást nyerhettünk. Ez egyébként nem a feszítés miatt volt jó, hiszen teszek én az idióta bajusszal rohangáló Pély Barnára, sokkal inkább azért volt előny, mert 1. napközben árnyékban feküdhettünk a fehér bőrkanapékon 2. jó volt a kávé 3. kicsi volt a sor 4. mindig hideg volt a sör, s itt lehetett heinekent kapni.

Délután (mármint szerdán) aztán megérkezett a jó Stubi, négytagú csapatunkban 25 százalékra emelve a kutató-feltaláló-doktori címmel rendelkező mérnökök arányát. No, kedves barátunkkal bele is csaptunk a lecsóba böcsülettel. A Belga és a Delinquent Habits buliján, majd a a Franz Ferdinand britpop zúzásán még csak mozgolódtunk, ám a Fine Cut Bodies, a Tesco Disco, majd az arénában állandónak számító zúzás azért kihozta belőlünk az egyestés Fred Astaire-t. A hangulatról és a lendületről elég, ha annyit mondok, ferde szemmel néztek rám a többiek amikor hajnali négy körül elindultam lepihenni.

A csütörtök még nehezebben indult. Két fejem volt és a nagyobbik volt belül, ráadásként, hogy Lukácstól is lopjak egy gondolatot: a gyomromban a savkatonák árkokat ástak. A príma érzésre a cirka 32 fokos hőség még rádobott egy keveset, de büszkén tűrtem a megpróbáltatásokat, hiszen fesztiválozni jöttem vagy mi. Mivel a többiek is nagyjából ilyen állapotban leledzettek a sátorban, szerény javaslatomra két nap után meleg ételt vettünk magunkhoz az egyik étkezdében. A frissen kisütött rántott camambert és a pulykamell némi málna bobmával körítve rögvest grabancon fogta kis csapatunkat, s belelökte egyenesen a buli közepébe. A sárba. Igen, ez volt az esős nap. Limp Bizkit és bokáig a vízben tocsogó tízezrek. Szegény Gégé kolléga is jól kikapta. Nem is nagyon tudok a csütörtökről többet írni. A Bizkit szimpla hakni volt, az órákon át érkező égi áldás meg rendesen lehozott a partifílingről. Azért a bodzás fények röpködtek meg minden, de Fatima Spar és a Ladytron koncertjén kívül nem sok maradt meg ebből a napból.

Pénteken érkezett egy magyar zsivány... (ld.blogtesók)

Pénteken partiállat Szendi mellett érkezett blogtesóm és cimborám Adrián, oldalán Bibivel, továbblendítve minket a negyedik napon joggal jelentkező holtponton. ITT lehet videókat nézni a soproni lélekvesztőben tett látogatásukról, itt és most legyen elég annyi, hogy jól sikerült a sörök ellen indított hadjárat, egyébként meg nagyjából teljesen ugyanazt gondolom mint zsivány kolléga.

Na, róluk beszélek például...

És a szombat. A zárónap, amikor dominának maszkírozott tinilányok és metroszexuális ifjak lepték el a kempinget, a vip-szektorban meg a pesti rióból szabadult kólás brigád pörgette rendesen a huszasokat. Marylin Manson tehát mindenkit megmozgatott. Engem is, habár az egész cécót vérkomolyan átélő, s magukat összevissza maszkírozó tinédzserek helyett azért próbáltam helyén kezelni a koncertet, azaz oltári nagy cirkusznak, egyfajta torz, ámde vérprofi varietének felfogni a bulit. És ebből a szempontból ütött is a kissé elhízott Manson és csapata által prezentált show. Volt seggrázás és közönségre köpdösés, ám a hű de nagy megbotránkoztatás elmaradt, pedig minden bizonnyal azért zarándokolt ki annyi kisminkelt kislányát féltő apuka a nagymezőre, hogy legalábbis az öreg Manson kitolja a mosolygó Kulabát a mén sztédzsre. Ezt szerencsére nem tette meg, így egyeseknek tán csalódás lehetett a VOLT, nekem azonban semmiképp sem volt az.

Ágyas meggyessel koccintottunk az első offline találkozásra Bibivel

Sokkal inkább óriási élmény, s teljes agyi reboot. Szellemi felfrissülés, ha diplomatikus és nem mellesleg érhető akarok lenni. Csütörtökön például egymástól kérdezgettük kávézás közben, hogy milyen nap is van ma. És ez volt a fő cél: kissé elfeledni a mindennapokat. Az pedig már csak hab VOLT a tortán, hogy jó cimborákat is szereztünk az öt nap során, a tábor rasztája címet kiérdemlő Bátor, a keményvonalas szkinhed Imi és a minket mindig meglepő Tamás személyében. Még 356 nap a következőig, ha jól számolom.