Leginkább dolgoztam. Olcsó kifogás, de igaz. Próbáltam odatenni magam böcsülettel az újságnál, s talán sikerült is, hiszen eddig még senki nem mondta, hogy menjek inkább pultozni a Macóhoz a pálinkaházba.
Az utóbbi másfél hónapban egyébként még fárasztóbbá vált az újságírói lét, ami ugyebár a kampánynak tudható be. Kapjuk és nyomjuk ezerrel. Csak hát nem kicsit unalmas a dolog. Leginkább azért, mert sokszor az embereket képviselő honatyának alkalmatlan politikus(jelöltekkel) találkozom, akik egyrészt maguk sem tudják mit akarnak (azon kívül, hogy voksokat szerezni), másrészt pedig ezerszer eldurrogtatott populista közhelyeket nyomatnak az arcomba, s ezáltal az oly drága olvasók arcába.
Persze mondhatnánk, hogy ez a munkám, ne panaszkodjak. Nem is teszem, csinálom keményen, panasz sem lehet rám, de azért fenntartom a jogot arra, hogy tele legyen vele a tudatom. Mert sokkal szívesebben írok például a berhidai lovas majálisról vagy épp egy jó zenekarról, mint a kampányrendezvényekről. Punktum.
No, de azért nem vagyok ennyire negatív, hiszen a tavasz beköszöntével (apropó, mindenkinek köszi a szülinapi jókívánságokat) a jókedv-indexem is meredeken kúszik felfelé. Jönnek ugyanis szépen sorban a szabadtéri fesztek, úgyhogy alakul a program. Április végén ugye VEN Veszprémben, aztán Pannónia Várpalotán, VOLT Sopronban, Utcazene Veszprémben, Művészetek völgye szigorúan a dörögdi Klastrom kocsmában, zárásképp pedig Matt Bellamy-val dúdoljuk majd együtt nemzetünk büszke fővárosában a Kinghts of Cydonia-t (Sziget). Tervben van még egyhetes tengerparti fekvés időszakos fürdéssel és balatoni kikapcs, hogy a júniusban startoló foci vébéről ne is beszéljek. Mert azzal meg úgy vagyok, mint hőn imádott kollégám az olimpiával: nézek mindent, ha törik, ha szakad.
2 vélemény:
hát ez már olyan bejegyzésféle, bár én nem írtam volna azt , hogy sokat dolgozom, ha egész nap a várpalotai vár mellett nézegetem a csajokat, és le se veszem róluk a tekintetemet, és közben napozok... :)
Koszonom, hogy egy erdekes blog
Megjegyzés küldése