skip to main |
skip to sidebar
Mininyaralás történt az elmúlt néhány napban, de nem is akármilyen. A Szigetközben, egész pontosan egy Dunakiliti közelében található holtág mellett töltöttünk el néhány, így visszagondolva mindenképp felejthetetlen napot. A hely neve: Ördög-sziget, s nevéből adódóan csak motorcsónakkal lehet megközelíteni. Így is tettük - azért a többes szám, mert Melus drágám mellett, aki csak napközben látogatott ki a festői szépségű tájra, a döntően móvári elit alakulatot erősítette a blog olvasói által már jól ismert Tunya komám is -, péntek délután becuccoltunk az országos pecás, Attila csónakjába, s már repesztettünk is befelé.
Házigazdánk - aki mellett még név szerint Czafik Laci, Csiszi, Feri, Martin és András fogadott minket a természet lágy ölén - félelmesetesen finomra sikerült bográcsos babgulyással várt minket, aminek egyedüli hátulütője csupán a bő másfél napig jelentkező folyamatos bélszélkényszer volt. Szerencsére fújt a szél, s nem egy sátorban aludtam a Csiszivel, aki rendszeresen és böcsülettel eregetett.. :D Este felvertük a sátrat, majd az előre bekészített sörök mellé előkerültek a táskákból a házi remekek, első körben egy zamatos házi vegyespálesz. Koccintgattunk is rendesen, úgyhogy nem jelentett problémát az alvás.
Az alvás, amire nem sok időnk volt, hiszen a pecás Attilával hajnali fél ötkor már a vízen voltunk, hogy horogra akasszuk a bőséges halállomány egy szeletkéjét. Persze totál kómásan nem igazán ment a dolog, ettől függetlenül azért került keszeg meg egy kárász is a szákba. A lényeg azonban a pihenésen volt, s azt maradéktalaul sikerült teljesíteni. A hajnali csend, s a holtág mozdulatlan víztükrén megcsillanó napfény kárpótolt a néhány órás, nem túl sikeres botlógatásért.
Szombaton aztán jöttek a többiek is Móvárról. A Melus egész családja mellett még néhány kedves ismerős (Dauer, Bubi) is tiszteletét tette az Ördög-szigeten, kedvenc apósjelöltem - igen, a Józsi - pedig újfajta recept alapján készült, egyébként igen ízletes paprikás krumplival lepte meg a társaságot. Közben persze a folyamatos fürdőzés közepette fogyott a ser, meg az időközben megérkező törkölypálesz és Jägermeister. A hangulattal tehát nem volt gond, de miért is lett volna?
Estére aztán a jó néhányan elhagyták a tábort, sajnos a Melus is hazaautózott Móvárra, merthogy nem igazán kedveli ezt a nomád életformát. No, de meg is tudom érteni, hiszen egy pasi nem igazán foglalkozik azzal, hogy nem tud két napig fürdeni vagy épp bogarak kisebb csapata szállja meg a sátor belsejét, egy hölgyemény azonban teljesen másképp viszonyul az ilyesfajta dolgokhoz. Mondjuk ezt megértem és tiszteletben tartom.
Azért sokan maradtunk, köztük kedvenc apósjelöltem és a Melus legkisebb húga, a másfél hete nálunk vendégeskedő Fanni is, aki még pecázni is eljött velünk (meg is akasztott egy keszeget). Az ugyan kissé gáz volt, hogy este ránkszakadt az ég, úgy esett egy jó fél órán keresztül, de éjfél körül már egész elfogadható volt a wedör. Másnap még belefért egy komolyabb fürdés, egy szolidabb horgászat, s persze a pakolás. Mi mást is írhatnék, mint hogy visszatérünk (egész pontosan két és fél hét múlva). Már alig várom...
Mininyaralás történt az elmúlt néhány napban, de nem is akármilyen. A Szigetközben, egész pontosan egy Dunakiliti közelében található holtág mellett töltöttünk el néhány, így visszagondolva mindenképp felejthetetlen napot. A hely neve: Ördög-sziget, s nevéből adódóan csak motorcsónakkal lehet megközelíteni. Így is tettük - azért a többes szám, mert Melus drágám mellett, aki csak napközben látogatott ki a festői szépségű tájra, a döntően móvári elit alakulatot erősítette a blog olvasói által már jól ismert Tunya komám is -, péntek délután becuccoltunk az országos pecás, Attila csónakjába, s már repesztettünk is befelé.
Házigazdánk - aki mellett még név szerint Czafik Laci, Csiszi, Feri, Martin és András fogadott minket a természet lágy ölén - félelmesetesen finomra sikerült bográcsos babgulyással várt minket, aminek egyedüli hátulütője csupán a bő másfél napig jelentkező folyamatos bélszélkényszer volt. Szerencsére fújt a szél, s nem egy sátorban aludtam a Csiszivel, aki rendszeresen és böcsülettel eregetett.. :D Este felvertük a sátrat, majd az előre bekészített sörök mellé előkerültek a táskákból a házi remekek, első körben egy zamatos házi vegyespálesz. Koccintgattunk is rendesen, úgyhogy nem jelentett problémát az alvás.
Az alvás, amire nem sok időnk volt, hiszen a pecás Attilával hajnali fél ötkor már a vízen voltunk, hogy horogra akasszuk a bőséges halállomány egy szeletkéjét. Persze totál kómásan nem igazán ment a dolog, ettől függetlenül azért került keszeg meg egy kárász is a szákba. A lényeg azonban a pihenésen volt, s azt maradéktalaul sikerült teljesíteni. A hajnali csend, s a holtág mozdulatlan víztükrén megcsillanó napfény kárpótolt a néhány órás, nem túl sikeres botlógatásért.
Szombaton aztán jöttek a többiek is Móvárról. A Melus egész családja mellett még néhány kedves ismerős (Dauer, Bubi) is tiszteletét tette az Ördög-szigeten, kedvenc apósjelöltem - igen, a Józsi - pedig újfajta recept alapján készült, egyébként igen ízletes paprikás krumplival lepte meg a társaságot. Közben persze a folyamatos fürdőzés közepette fogyott a ser, meg az időközben megérkező törkölypálesz és Jägermeister. A hangulattal tehát nem volt gond, de miért is lett volna? 
Estére aztán a jó néhányan elhagyták a tábort, sajnos a Melus is hazaautózott Móvárra, merthogy nem igazán kedveli ezt a nomád életformát. No, de meg is tudom érteni, hiszen egy pasi nem igazán foglalkozik azzal, hogy nem tud két napig fürdeni vagy épp bogarak kisebb csapata szállja meg a sátor belsejét, egy hölgyemény azonban teljesen másképp viszonyul az ilyesfajta dolgokhoz. Mondjuk ezt megértem és tiszteletben tartom.
Azért sokan maradtunk, köztük kedvenc apósjelöltem és a Melus legkisebb húga, a másfél hete nálunk vendégeskedő Fanni is, aki még pecázni is eljött velünk (meg is akasztott egy keszeget). Az ugyan kissé gáz volt, hogy este ránkszakadt az ég, úgy esett egy jó fél órán keresztül, de éjfél körül már egész elfogadható volt a wedör. Másnap még belefért egy komolyabb fürdés, egy szolidabb horgászat, s persze a pakolás. Mi mást is írhatnék, mint hogy visszatérünk (egész pontosan két és fél hét múlva). Már alig várom...
