Bukta meg kanapé

Hááát...a szigetközi bulit bebuktuk. Keményen. Pedig a pénteket meg a hétfőt még szabinak is kivettem, lemondtam a BalaTONE fesztivált (ki(b)logozhatatlan szerkesztő úrhölgy képviselte színeinket), sőt, még az ünnepi játékokra sem kértem jegyet, pedig azért egy Herbie Hancock vagy egy Richard Bona koncsertót szívesen meghallgattam volna Melus drágám társaságában. De nem, mert hívott az Ördögsziget (képes beszámoló a tavalyi banzájról ITT). Az időjárás meg közbeszólt, egész héten szar idő volt, s az éves csapadékmennyiség fele leesett Móvár környékén, így esélytelemmé vált a nomád körülmények között eltölteni kívánt hosszú hétvége. Sebaj, majd talán augusztus végén összejön.

Persze azért az időt jól elütöttük a Meluséknál, amúgy is rég jártunk a Buda utca környékén. Fannival ezerrel toltuk a GTA-t, Ninivel pedig hát meg kellett ünnepelni, hogy szeptembertől (félig-meddig) ő is veszprémi lakos lesz, hiszen kisvárosunk nagy egyetemén folytatja tanulmányait. Szombaton meg csavarogtunk egyet Győrben plusz gondolatban elköltöttünk 2-3 millió büszke magyar forintot a Kikában.

És ha már bútor, lassan, de biztosan kész lesz a lakás, amit most már otthonnak is hívhatunk. Hétfőn megjött a kanapé, kedvenc Sanyi nagybátyám segítségével el is tudtuk hozni az áruházból (ő felelt az utánfutó-projektért, ezúton is köszi), úgyhogy már csak a képek vannak hátra, s vendégek fogadására is alkalmas lesz a kecó. Persze ez főként a Melusnak köszönhető, én magam csupán a számítógépes sarok megalkotásáért meg a tévé behangolásáért vagyok felelős.

Nagyjából ez az újság mostanság, majd még írok.

Endless summer

Gyors és velős post. Csúcs volt az a négy szigetközi nap áfkorz. Esővel, napsütéssel, kajával, piával, haverokkal egyetemben. Már most hiányzik. Visszamennék nomádkodni, de nagyon.

Vadulás

Én akkor leléptem (illetve lelépek, péntek reggel 7.00 a start pontos ideje) a Szigetközbe vadkempingezni, s persze pihenni. Írhattam volna nagybetűvel is, mert a természet érintetlen szegletén - ahova még a mobilos adótornyok hatósugarai is csak épphogy be tudnak pofátlankodni, de áram és net aztán végképp nincsen, s ez benne a jó - a pihenésen, az agyi feltöltődésen lesz a hangsúly. A társaság kiváló, több új arccal is bővül a szigetlakók csapata a legutóbbi dzsemborihoz képest, ami komoly sörfogyasztást és masszív dajdajozást vetít előre. Fotóapparát nyomkodás persze lesz ezerrel, aztán fel is töltöm majd ide, merthogy megvan már az adatkábel. Akkor mindenkinek jó hétvégét, nemzeti ünnepünkön kaptok ápdétet, mert én nem avatok és nem tüntetek és nem is vonulok fel, csupán ügyeletes tollforgatóként számolom majd a sarkokat a szeriben reggeltől estig. Lehet hívni meg üzenni is, hogy ne unatkozzak.

Sziget-off

És akkor eldőlt. Idén nem megyek a Szigetre. Győztek a racionális érvek. Nincs értelme harminc rugót csak úgy elbulizni, inkább félrerakom, illetve félrerakjuk, hogy legyen esély az őszi, londoni útra. Mer' az sokkal nagyobb flash, mint a Faithless, akiket már egyébként is láttam párszor. Ez van. Lesz viszont Ördög-sziget: reloaded. Az augusztus 20-a előtti hétvégén ismét három nap teljes kikapcs a természet lágy ölén, kissé kibővülő társasággal. Merthogy ugye híre ment a dzsembori sikerének, s néhányan még ezen a nyáron meg szeretnék ízlelni a Szigetköz egyedülálló zamatát.
Most szombaton meg vőfély leszek a Mujziék esküvőjén. Jelentem: a szöveget tanulom, s szereztem már tisztességes vőfélybotot meg kalapot, amiben elég humorosan festek, leginkább egy szántó-vető parasztra hajaz a kinézetem. Röhögni nem ér, nem bohóc a bácsi. Remélem jól sikerül a lagzi, azér' parázok böcsülettel, hiszen mégiscsak két emberke életének egyik, ha nem a legfontosabb napjának sikere múlik javarészt rajtam. És ez kemény dolog ám...

Kaland az Ördög-szigeten

Mininyaralás történt az elmúlt néhány napban, de nem is akármilyen. A Szigetközben, egész pontosan egy Dunakiliti közelében található holtág mellett töltöttünk el néhány, így visszagondolva mindenképp felejthetetlen napot. A hely neve: Ördög-sziget, s nevéből adódóan csak motorcsónakkal lehet megközelíteni. Így is tettük - azért a többes szám, mert Melus drágám mellett, aki csak napközben látogatott ki a festői szépségű tájra, a döntően móvári elit alakulatot erősítette a blog olvasói által már jól ismert Tunya komám is -, péntek délután becuccoltunk az országos pecás, Attila csónakjába, s már repesztettünk is befelé.

Házigazdánk - aki mellett még név szerint Czafik Laci, Csiszi, Feri, Martin és András fogadott minket a természet lágy ölén - félelmesetesen finomra sikerült bográcsos babgulyással várt minket, aminek egyedüli hátulütője csupán a bő másfél napig jelentkező folyamatos bélszélkényszer volt. Szerencsére fújt a szél, s nem egy sátorban aludtam a Csiszivel, aki rendszeresen és böcsülettel eregetett.. :D Este felvertük a sátrat, majd az előre bekészített sörök mellé előkerültek a táskákból a házi remekek, első körben egy zamatos házi vegyespálesz. Koccintgattunk is rendesen, úgyhogy nem jelentett problémát az alvás.

Az alvás, amire nem sok időnk volt, hiszen a pecás Attilával hajnali fél ötkor már a vízen voltunk, hogy horogra akasszuk a bőséges halállomány egy szeletkéjét. Persze totál kómásan nem igazán ment a dolog, ettől függetlenül azért került keszeg meg egy kárász is a szákba. A lényeg azonban a pihenésen volt, s azt maradéktalaul sikerült teljesíteni. A hajnali csend, s a holtág mozdulatlan víztükrén megcsillanó napfény kárpótolt a néhány órás, nem túl sikeres botlógatásért.

Szombaton aztán jöttek a többiek is Móvárról. A Melus egész családja mellett még néhány kedves ismerős (Dauer, Bubi) is tiszteletét tette az Ördög-szigeten, kedvenc apósjelöltem - igen, a Józsi - pedig újfajta recept alapján készült, egyébként igen ízletes paprikás krumplival lepte meg a társaságot. Közben persze a folyamatos fürdőzés közepette fogyott a ser, meg az időközben megérkező törkölypálesz és Jägermeister. A hangulattal tehát nem volt gond, de miért is lett volna?

Estére aztán a jó néhányan elhagyták a tábort, sajnos a Melus is hazaautózott Móvárra, merthogy nem igazán kedveli ezt a nomád életformát. No, de meg is tudom érteni, hiszen egy pasi nem igazán foglalkozik azzal, hogy nem tud két napig fürdeni vagy épp bogarak kisebb csapata szállja meg a sátor belsejét, egy hölgyemény azonban teljesen másképp viszonyul az ilyesfajta dolgokhoz. Mondjuk ezt megértem és tiszteletben tartom.

Azért sokan maradtunk, köztük kedvenc apósjelöltem és a Melus legkisebb húga, a másfél hete nálunk vendégeskedő Fanni is, aki még pecázni is eljött velünk (meg is akasztott egy keszeget). Az ugyan kissé gáz volt, hogy este ránkszakadt az ég, úgy esett egy jó fél órán keresztül, de éjfél körül már egész elfogadható volt a wedör. Másnap még belefért egy komolyabb fürdés, egy szolidabb horgászat, s persze a pakolás. Mi mást is írhatnék, mint hogy visszatérünk (egész pontosan két és fél hét múlva). Már alig várom...