Elegáns intimitás

Vége. Ennyi VOLT. A szervezés ismét professzionális, a hangulat fenomenális, én meg nem voltam normális, hogy jéghideg vízben zuhanyoztam, s egy ruhásszekrény nagyságú sátorba tuszkoltam bele magam Tunya komámmal és az összes cuccunkkal egyetemben. Két nap tömény fesztiválhangulat után született az írás, ami ma meg is jelent a lapban. Mivel azonban nem mindenki tud hozzájutni eme remek sajtótermékhez, itt vagyon az onlájn megoldás a nehéz napokra.

Elegáns intimitás, avagy VOLT07

Sopron - Sírt, keservesen sírt siheder barátja vállán vasárnap reggel egy alig 16 esztendős lány. Ölelgette, simogatta a sátrak tengerében „aráját” a fiatalember, ám ő csak ezt ismételgette unos-untalan: véget ért a VOLT Fesztivál.

Póló, rövidnadrág, famer, pulóver, szandál, bakancs, esőkabát. A gyakorlott VOLT-ra járó már jól tudja, az Alpokalja legnagyobb dzsemboriján csupán a minőség állandó, az időjárás könnyen megtréfálhatja az embert. Így volt ez idén is. A tizenötödik jubileumát ünneplő popkulturális fesztivál múlt szerdai nyitónapján például 13 fokos hidegben, s zuhogó esőben „hangolták” magukat a buli frekvenciájára az egyébiránt minden eddiginél többen érkező látogatók. Péntekre, a harmadik napra aztán előbújtak az olyannyira várt napsugarak, s a több rétegű ruházattól megszabaduló VOLT-lakók önfeledten vetették bele magukat a forgatagba.
Az már évek óta megszokottnak mondható, hogy a nívós bulira vevő veszprémiek rengeteg ismerőssel összefuthatnak a Lővér-kempingben. Ez azonban érthető is, hiszen alig kétórányi autózás után egy hangulatában mindenképp egyedülálló rendezvényre nyer bebocsátást a megyénkből útnak induló látogató, azaz a munkanap letelte után is gond nélkül oda lehet érni VOLT-ra. Persze nem elsősorban az ismerős arcok miatt egyedi a fesztivál. Sokkal inkább a kissé már monumentálissá duzzadt Szigettel ellentétben az itt érezhetően jelenlévő intimitás, s valami megfoghatatlan, leírhatatlan elegancia miatt. Mert hiába a por, hiába az eső és a sár, a VOLT-lakók szinte mindegyike az emberiség kulturáltabb hányadát képviseli. Figyelnek magukra, s egymásra. Négy napig nem az a lényeg, hogy ki kicsoda és honnan érkezett. Sokkal inkább az, hogy eljött és itt van.
Az unikumnak számító VOLT-fíling analizálása mellett persze nem titkoltan Veszprém megyei szemmel vizslattuk a bulit, s büszkén írhatom, szűkebb pátriánk nem vallott szégyent a fesztiválon. Péntek este például a mára országos ismertségre szert tett Hollywoodoo zenekar tömött sorok előtt celebrált unplugged-koncertet az egyik klubszínpadon. Elektromos hangszerek nélkül, csak a hangulatra „hajazva”. És a már említett frekvenciára fogékony közönség vette a lapot, hosszan éltették Trócsányi Gergőéket. Egyébként, ha jó koncert kerül szóba, mindenképp említést kell tennünk Várpalota büszkeségéről, a Vad Fruttikról is. A kerékpáros balesete miatt vállig gipszben lévő frontember, Likó Marcell zenekara ugyan hálátlan időpontban, szombat délután kettőkor lépett színpadra, ám a zenei stílusokat bátran mixelő legények felvették a „kesztyűt”, s néhány nóta alatt szinte teltházat generáltak az egyik legnagyobb koncertsátorban. „Sárga zsiguli” című daluk ominózus refrénjét („Szóljá’ má’ muternak dobjon le szotyira pénzt!”) az összes látogató kívülről fújta, korosztálytól függetlenül elismerő bólogatások jelezték: jó úton jár a mostanság második albumára készülő csapat. Csakúgy, mint a „mi” Enikőnk, aki a királynék városának Expresszója helyett ezúttal Sopronban bizonyított, s vonzott muzsikáival estéről estére tömeget az VOLT-teraszra. Ismét jó volt tehát ott lenni, s jó volt Veszprém megyeinek lenni a fesztiválon.

Voltomiglan

Azért nem túl egyszerű lét a netmentes élet, annyi szent. Majd' másfél héten keresztül úgy éreztem magam, mint akit valamiféle súlyos és áttörhetetlen fal vesz körbe, mintha elvágtak volna a külvilágtól. És persze dolgozni sem tudtam olyan lendülettel, mint szoktam, mert ugye számítógép nélkül a magamfajta információstrici nem sokat ér. Kedd óta azonban ismét minden mükszik, úgyhogy lesznek postok is rendesen.
Érthető okból mostanság közelgő VOLT Fesztivál körül forognak a gondolataim. Ahogy a legutóbbi bejegyzésből is kitűnik, az alapos újságírói munka, magyarra fordítva a frankó riportkészítés okán (meg persze a buli miatt is, miért tagadnám) kétnapos lesz a móka. Holnap, azaz pénteken indulunk útnak a projektben útitársul szegődött Tunya barátommal, majd másnap követ minket Zoli öcsém, aki munkahelyi elfoglaltságai miatt csupán a szombati napot tudja bevállalni. Ami a szállást illeti, nosztalgia lesz dögivel. Nem is tudom mikor sátoroztam ugyanis utoljára. Márpedig most szinte száz százalék, hogy a kétnapos kutakodást követően 4990 forintos egységáron beszerzett kétszemélyes iglo műremek lesz az otthonom. Feltéve, ha lesz hely, ahova felállítsuk. A Lővér-kemping ugyanis nem túl nagy, de azért él a remény, hogy pénteki napon még a Prodigyre, valamint a másnapi Korn koncertre érkező tízezerek előtt sikerül elfoglalnunk egy tisztességes placcot.

PS: Megpróbálok majd a fesztről is blogolni, mert ugye elvileg lesznek nyilvános terminálok, s a press feliratú karszalag is csak-csak használható lesz ilyen célra, de azt már Titi bácsi is megmondta a vállfás Gyuszinak a lovin, hogy semmi sem biztos fiam, csak a halál...