Megjöttem hát országjáró túrámról. A hévízi élményeket lásd lent, vasárnap délben indultunk Pécsre Tunya komámmal, aki már negyedik esztendejét tapossa Baranya fővárosában, s bár sok jó és szép dolgot tapasztalt, mégis a települést mindenféle fajgyűlöletet nélkülözve csak gipsyland-nek hívja. No, de félre az előítéletekkel, a lényeg, hogy vasárnap dél után nem sokkal a fapados buszjárat kigördült a királynék városából, hogy a mesés Tolna (Tamási rulez!) érintésével három kerek óra elteltével célba érjen Dombóvárott. Ott aztán átszállás az indiánok által is kedvelt személyvonatra, s röpke százhúsz minutum, oszt be is gurultunk a vén Sopianae-ba. Este Melus is megjött, a drága ugyanis lebuszozott értem Móvárról Pécsre, csak hogy egy napot együtt tölthessünk. Hát nem ennivaló egy párom van? Este korzózás a pécsi Árkádban, Hervis Sport shopping tour a Lauber Dezső sportcsarnokban haknizó Rúzsa Magdival. Yeah! Később pasta carbonara meg egy qrva szar francia meccs. Oszt szlíp.
Másnap korán kelés, merthogy mégiscsak felvételizni jöttem ide. Kb.35 fok volt, én meg élére vasalt fekete nadrágban és hasonló színű ingben - vagyis izzadtam mint a qrva a templomban - libbentem át a fél városon, hogy elérejem a little bit szocreál nevű Ifjúság útját, itt vagyon ugyanis a kommunikáció a tanszék, a harci próba helyszíne. A két óra várakozás itt is megvolt, a leendő csoporttársaim nagy része gyök2 arc, de mindegy, nem haverkodni jövök. Örömteli volt viszont látni Püspöki urat, régi szhelyi cimborámat (az általam a múltban már ajánlott Jim Lemon verses blog szerzőjét), aki kommunikáció másoddiplomás képzésre jelentkezett. Remélem lesznek közös óráink. A felvételi egyébként nem volt gáz, a non-verbális kommunikációról kérdezgettek (ezt húztam témakörnek), meg a szakdolimat kellett kicsit bemutatnom. Szerintem megvan, meg hát alapvetően az ő érdekük, hogy lapátoljam a lovettát a tanszékükre, nem?
Másnap korán kelés, merthogy mégiscsak felvételizni jöttem ide. Kb.35 fok volt, én meg élére vasalt fekete nadrágban és hasonló színű ingben - vagyis izzadtam mint a qrva a templomban - libbentem át a fél városon, hogy elérejem a little bit szocreál nevű Ifjúság útját, itt vagyon ugyanis a kommunikáció a tanszék, a harci próba helyszíne. A két óra várakozás itt is megvolt, a leendő csoporttársaim nagy része gyök2 arc, de mindegy, nem haverkodni jövök. Örömteli volt viszont látni Püspöki urat, régi szhelyi cimborámat (az általam a múltban már ajánlott Jim Lemon verses blog szerzőjét), aki kommunikáció másoddiplomás képzésre jelentkezett. Remélem lesznek közös óráink. A felvételi egyébként nem volt gáz, a non-verbális kommunikációról kérdezgettek (ezt húztam témakörnek), meg a szakdolimat kellett kicsit bemutatnom. Szerintem megvan, meg hát alapvetően az ő érdekük, hogy lapátoljam a lovettát a tanszékükre, nem?
0 vélemény:
Megjegyzés küldése