Fogtündér

Régen nem írtam. Bocs. Kicsit el voltam havazva mostanában. Tegnap estére meg a fogam is bedurrant, sajgott istentelenül, alig bírtam éjjel aludni.
A fájdalomcsillapítól alig-alig használtak, a délelőtti csetényi utat is végigöblögettem
hideg vízzel, de egy idő után az sem számított. Meglátogattam hát a derék Ildikó nénit,
a kedvenc fogorvosomat, már, ha lehet ilyet mondani egy fogorvosról. 
Én mindenesetre nagy bírom őt, csak hát kellemesebb összefutni vele a boltban
meg a buszon, mintsem a magánrendelésén.

Gyermekkorom óta ismer, most is örömmel fogadott. Búval fűszerezett ábrázatomból rögvest felmérte, hogy nagy a baj. Aztán bekukkantot a számba, s így szólt: "Húzni kell Péterkém!". 
Hát, persze. Ez az én formám. De ha kell, hát kell. 
Injekció, zsibbadás, majd tömény fájdalom két részletben. Most meg vérrel átitatott tamponnal 
a számban verem a klaviatúrát. De legalább már nem fáj.