Kalandozás Sopróniában

És akkor néhány mondatban az egy héttel ezelőtti Prosztó-partiról. A címeres társaság - ahogy azt már többször is írtam eme virtuális naplóban - még a jó öreg Berzsenyi Dániel Főiskolán keveredett össze, legfőképpen azért, mert FC Prosztó, majd később Prosztó-Kingz - The Skillmasterz (ld.a felső képen) néven brillíroztunk az intézmény kispályás labdarúgó bajnokságában. Fősuli elmúlt, a barátság szerencsére megmaradt. Ezért hát Prosztó-party, amelynek a helyszíne Mr. T.H.Omas Tsendes (ld.az alsó képen) cimborám frissen elkészült lakása, amelybe kedves hitvesével Eszterrel várják a legifjabb Csendes érkezését. És ebbe az idilli képbe rondított most bele a hatfős társaság. Ím hát a dzsembori kronlógiája.
A megbeszéltek szerint kicsit késtünk (az útitársam természetesen most a rutinos Szentendrei úr volt), ennek persze a vasi különítmény, név szerint Torez mester és Rgs. Gery voltak a kiváltó okai. Merthogy miattuk, de ez most nem lényeges. Odaértünk a dicső Soprónia még dicsőbb Tescójához , ahol már várt minket az est házigazdája és t0p [vinyluser] barátunk, aki egyébként a csapatképen a felső sor jobb szélén, azaz közvetlenül mellettem látható. Ultragyors sörvásár az angolok elsőszámú kék-fehár-piros trikolor hipermarketjében, aztán tűztünk a Győrből érkező Mujziért. Du. 5-re összeállt a banda, elfoglaltuk helyünket a Csendes-haciendán, ki a biztonsági felszereléssel ellátott PS2-t nyúzta rendületlenül, ki a skót felföld nemes italával ismerkedett, de volt olyan is, aki a temérdek sós, sajtos süteményt kóstolgatta végig. Egyszóval: elindult a parti.
A finom vacsorát követően, amiért ezúton is persze nagy riszpekt a házigazdának, tovább habzott a sör és pattogott a jég a whiskys pohárban. Hevenyészett próbálkozást tettünk egy Texas Hold'Em póker-parti elindítására, majd három kör után kiderült, hogy asztalhoz ült olyan kedves barát is, akinek halvány fogalma nincs a szabályokról. A Torez meg csalt, úgyhogy hamar vége lett. Jöhetett a Freeman. A klasszikus "társasjáték" egyszerű, de nagyszerű. A lényege, hogy miután körbeülte a társaság az asztalt, egy feles pohárba valamilyen tömény italt töltünk - a mi esetünkben Jagermaistert -, majd mindenki dob egyet a dobókockával. Aki a legkisebbet dobja, az issza meg a középen lévő piát. Egyenlőségnél szétdobás. Az nyer, aki a legtovább bírja. Elég durva játék. Ezzelt telt az este, mivel a házigazda, Herr Mujzer, illetve Mr. Ivan Lendl személyében három szivaccsal hozott össze a sors, a csúfos negyedik helyen végeztem közel két és félórás "küzdelmet" követően. Mentségemre szóljon, hogy nem akartam úgy kinézni, mint a civil életben egyébiránt illemtanárként dolgozó Ricsi barátunk, aki erősen illuminált állapotban a társasház lakóit egy-egy pogácsával lepte meg az éjszaka folyamán (egész pontosan a postaládákba rejtette a meglepetését). Na, eddig nem akartam eljutni. Mire végeztek a többiek (a hozzám hasonlóan zugfirkászként dolgozó Ivan Lendl győzött 25 dózis rövidital elfogyasztásával), már hajnalodott, így lefeküdtünk. Másnap kv, kóla, ásványvíz, meg Tankcsapda full hangerőn a kocsiban. Mert az úgy jó...
The End