Woodoo doll

Szombaton egy huszárvágással véget vetettem a buli szempontjából ínséges heteknek, hiszen Melus drágám, s egy kisebb partira éhes krú társaságában ellátogattam az általam már oly régóta favorizált honi rockabilly triumvirátus, a Mystery Gang (ők vannak a képen ugyebár) koncertjére. A dzsemborit persze hol máshol, mint az Expresszóban tartották, ami a fíling szempontjából kifejezetten jó előjelnek számított, ám az elfogyasztott ital mennyiségét illetően nem ígért sok jót. Hiszen ne szépítsük, Murak cimbi vendéglátóipari egységében mindig túl sok a kedves ismerős, mindig elkap az a fránya gépszíj, s persze mindig sikerül túllőni a célon a koccintásokat illetően. Most sem történt ez másképp.

Mystery Gang - Sometimes I feel like a rockabilly star

Miután a Maricában egy szolíd kézmozdulat következményeként sikeresen kiöntöttem az asztalra az est antréjaként megálmodott becherovkát, majd egyetlen szívszerelmem társaságában kedélyesen elbeszélgettem a rég látott, ám friss mérnök Bogyóval, a karműtétje után egyre jobb formába lendülő Csappival, az elmúlt napi rottyos buli jegyeit még magán viselő Zével, s nem utolsósorban a rockabilly víkend tiszteletére csinibe öltözött Tunyával, a kis csapat élőzenére fogékony része átrándult az Expresszóba, mert idő volt már nagyon. Sikerült is lecsúszni a konccertó kezdő taktusairól, de azért a lényeget (épp az egyik kedvenc, a Sometimes I fell like a rockabilly star című opuszt dalolták Egriék - lásd videó) még láttuk. Szerencsére sikerült jó helyet találni az erős félházat produkáló közönség soraiban, közben még Gégé kollégát is üdvözölhettük, aki persze fotózott is, ám a képeket még mindig nem varázsolta be a rendszerbe, úgyhogy tessék hétvégén olvasni a lapot, mert ott lesz majd sok pikcsör.

Mystery Gang - Woodoo doll

A rockabilly hármas élő produktumára visszatérve érdemes elmondani, hogy a beugró dobossal operáló csapat ismét óriási koncertet nyomott. Eleinte ugyan még zavart, hogy a köcsög bulifotós egyfolytában az arcomba vakuzik (aztán nyájasan elküldtem a p...a, s nem ellenkezett), ám e rövid közjátéktól eltekintve remekül szórakoztam/szórakoztunk. Közben megjött a nemrég blogger harmezőkre lépett Niki is, aki persze egy másodperc alatt felvette a ritmust. Volt bőgőpörgetés Singer részéről, kisebb katarzist éltem át az énekes/gitáros Egri Peti originál Fender Telecastere láttán, s eljátszották a Woodoo dollt (videó #2) és a Fly to the moont is. Megérte elmenni, de nagyon.

PS #1: Az est további részletei nem túl érdekesek, meglehetősen sok bacardi-kólát és jagert hörpintettünk fel, de annyira nem volt azért veszélyes, mindenesetre másnap két fejem volt és a nagyobbik volt belül.

PS #2: Külön postot érdemel majd, de azért ide is leírom, a család összefogásának köszönhetően büszke tulajdonosa lettem egy fekete Stagg elektroakusztikus gitárnak, a szomszédok legnagyobb örömére. Ilyennek. Úgyhogy most örülök.