Francia kapcsolat

Leizzadtam ezerszer, meg stresszeltem persze a vőfély-projekt miatt. Ahogy már korábban írtam, Tibor barátom mennyegzőjén töltöttem eme nemes feladatot, s hát ugye mivel 1. Nincs túl nagy gyakorlatom, hiszen eleddig egy alkalommal, Mariann és a jó Richárd lagziján vőfélykedtem. 2. A profi vőfély az egyes pontban felsoroltak mellett azért is előnyben van, hiszen ha túlissza magát, vagy szimplán csak elbas...a a bulit, legrosszabb esetben nem hívják többet; én viszont szerettem volna továbbra is jó viszonyt ápolni Andival és Tibivel, meg persze a családokkal, ezért mázsás teherként nehezedett rám a tudat.

Azonban úgy érzem sikerült megoldanom. Lehet, hogy nem voltam annyira ízesen magyar, mint Laci betyár (mert ugye azért utánanéztem a dolgoknak :D), ám legjobb tudásom szerint tettem a dolgom. Volt csokordobás, tányértörés, pohárköszöntő, versek az egyébként elsőrangú étkekhez (Borcsa rulez, de komolyan), na meg a menyasszonytánchoz, sőt, még a menyasszonyi tortát méltóképp helyettesítő piéce montée-ról (ami egy francia valami, leginkább a gúlába rakott,s karamellhálóval összefogott képviselőfánkhoz tudnám hasonlítani, amúgy ilyen) is sikerült írnom egy frappáns versikét. És táncoltunk egy hatalmasat Melus drágámmal meg sikerült összebarátkoznunk a lagzi francia vendégeivel, akik amúgy az ifjú ara barátai, s az új ismeretség örömére koccintgattunk is böcsülettel Flo-val meg a többiekkel nagyjából reggel ötig. Jó volt ott lenni, na. Képek is lesznek, ígérem csak hát az ifjú házasok még nászúton, ott meg ugye mégsem illik zavarkolódni. :)

Aztán fontos volt még - legalábbis számomra - a héten az MKB Veszprém bajnoki diadala. Szerencsére az utolsó, mindent eldöntő meccsen sikerült 10 góllal leverni az egyébként roppant tenyérbemászóan viselkedő szegedieket, akik így szép csendben hazavonulhattak, s tovább gyarapíthatták a családi ezüstkészletet. Büszke voltam a fiúkra nagyon, megérdemelték. Megint jó volt kicsit veszpréminek lenni.