Bukta meg kanapé

Hááát...a szigetközi bulit bebuktuk. Keményen. Pedig a pénteket meg a hétfőt még szabinak is kivettem, lemondtam a BalaTONE fesztivált (ki(b)logozhatatlan szerkesztő úrhölgy képviselte színeinket), sőt, még az ünnepi játékokra sem kértem jegyet, pedig azért egy Herbie Hancock vagy egy Richard Bona koncsertót szívesen meghallgattam volna Melus drágám társaságában. De nem, mert hívott az Ördögsziget (képes beszámoló a tavalyi banzájról ITT). Az időjárás meg közbeszólt, egész héten szar idő volt, s az éves csapadékmennyiség fele leesett Móvár környékén, így esélytelemmé vált a nomád körülmények között eltölteni kívánt hosszú hétvége. Sebaj, majd talán augusztus végén összejön.

Persze azért az időt jól elütöttük a Meluséknál, amúgy is rég jártunk a Buda utca környékén. Fannival ezerrel toltuk a GTA-t, Ninivel pedig hát meg kellett ünnepelni, hogy szeptembertől (félig-meddig) ő is veszprémi lakos lesz, hiszen kisvárosunk nagy egyetemén folytatja tanulmányait. Szombaton meg csavarogtunk egyet Győrben plusz gondolatban elköltöttünk 2-3 millió büszke magyar forintot a Kikában.

És ha már bútor, lassan, de biztosan kész lesz a lakás, amit most már otthonnak is hívhatunk. Hétfőn megjött a kanapé, kedvenc Sanyi nagybátyám segítségével el is tudtuk hozni az áruházból (ő felelt az utánfutó-projektért, ezúton is köszi), úgyhogy már csak a képek vannak hátra, s vendégek fogadására is alkalmas lesz a kecó. Persze ez főként a Melusnak köszönhető, én magam csupán a számítógépes sarok megalkotásáért meg a tévé behangolásáért vagyok felelős.

Nagyjából ez az újság mostanság, majd még írok.