Freedom

Szabadság van, illetve lesz drágáim, persze megint nem elég, s megint melóval tarkítva. Persze kezdem már megszokni. Talán majd jövőre összejön a két, vagy esetleg három hét egyben, és akkor irány kölföld, telefon kikapcs, nem leszek itt senkinek. Mert az a bajom ezekkel az egy hetekkel, hogy valamennyire ugyan ki tudom pihenni magam, de a kkikapcsolódás és a feltöltődés az teljesen más ugyebár. Az egy hétből egy nap elmegy a Szigetre, ami persze szórakozás is egyben, de korántsem olyan formában, mint azt az elmúlt években tettük. A megszokott fesztiválhaverok nem lesznek, csupán Gégé kolléga társaságában veszek majd részt a szerdai nyitónapon, ami így is jó mulatozásnak ígérkezik, de ez most inkább meló, mintsem buli. Akkor már csak hat nap van. Abból még egy ugrik egy falunapra, ahova - mivel az én földrajzi területem - el kell mennem. Focizni meg jópofizni. Nem mintha nehezemre esne, mert azért alapvetően jó hangulatúak az ilyesfajta események, de hát szívesebben feküdnék valahol az árnyékban, s beszélgetnék például a Melussal mindenféléről mintsem agyonsztárolt Fekete Lacit üldözzek kétpofára. Meg aztán a cikkek, mintha nem lenne meg nélkülem egy hétig kedvenc újságom. Mondjuk biztos én vagyok a hülye, hogy mindent bevállalok, akad olyan is, aki a szabi alatt (meg néha utána is) szarik az egészbe. Oldják meg a többiek. Na, de nem morgolódok többet. Az élet harc...úgyis tudjátok.