a focibuzi meg az ősz

De most komolyan. Rájöttem. Tudok örülni az ősznek. Írtam erről egy Jó reggelt-et (mini jegyzetféleség az egyes oldalon a Naplóban) is a múlt héten, s azóta még inkább megerősödött bennem az érzés. No, az igaz, hogy továbbra is akad meló, s a politikusok is újra gyilkolják egymást böcsülettel, de ez legyen az ő privát problémájuk.

Én foglalkozom inkább azzal, hogy elindult például a kispályás bajnokság, ahol az Oli e Gino CF narancssárga mezében minden héten pörgetem a bogyót (mármint a labdát, nem Bogyó haveromat), csakúgy mint hétfő esténként a Báthory iskola dühöngőjében. Aztán végre van kedvem (időm mondjuk kevésbé, de maximum kevesebbet alszom) edzeni is, remélem a héten már reaktiválni tudom magam, magunkat fitneszügyileg.

No, meg hát a mágikus doboz. Végre van mit nézni a tévében, vagyishát a számítógépen is. Kedvenc Juventusom egészen biztatóan kezdte a bajnokságot, ráadásul hab a tortán, hogy a Bajnokok Ligájában is nyomják már idén Del Pieroék, ami hétközi elfoglaltságot, s ajófajta közös meccsnézéseket vetít előre. Aztán mennek a sorozatok is. A Szökésből a negyedik, a Terminator - Sarah Connor Chronicles-ből a második évad startolt el szeptember elsejével, a suzuki tetjén kopogó eső helyett ezeket bámulom majd a hideg őszi estéken.

És akkor még ott vannak a kirándulások, a nyugis őszi séták, az avarrugdosás (na, jó ez már kicsit talán közhelyes) meg a gesztenyebábu-készítés, ami egyébként tök jó elfoglaltság ám (főképp, ha egy kilencéves, nagyszájú, ámde imádnivaló hölgyemény társaságában alkotod a gesztenyefigurákat - aki meg a Fanni ugyebár)

U.i.: Hab a tortán, hogy újra megnyitott kedvenc gyorséttermem, a méltánytalanul ismeretlen halászi Döner Büfé, ahol egy-egy diéta alatt kedvemre bűnözhetek a napokban blogot indító Mr. Gráczol társaságában.