Ahogy Tunya barátom már az előző poszt kommentjében megelőlegezte, a foci Bl-kapcsán íródik a legfrisseb bejegyzés. Nem is feltétlenül a pici szívemhez oly közel álló Juventus újabb bravúros győzelme (2:0-ra verték szerdán idegenben a Real Madridot - összefoglalót ITT lehet nézni) miatt, sokkal inkább gyermekkori kedvencem, a még mindig igen aktív labdapörgető Alessandro Del Piero miatt (hát persze, hogy ő van a képen). Merthogy a 34. születésnapját vasárnap ünneplő, sok ezerszer lesajnált capitano nagyjából egyedül intézte el a spanyol királyi gárdát, hiszen két meccsen három gólt vállalt. Ami magában is riszpektre adna okot, ám ami az olaszok Sanyiját illeti, nos, nála talán még ennél is többről van szó. Mert ha sportemberi tartásról és alázatról van szó, akkor nyugodtan példaként állítható bárki elé. Ő játszotta a legtöbb meccset a zebrák mezében és persze a legtöbb gólt (már vagy 250-et) is ő jegyzi. 2004-ben pedig, amikor a Juventust (szerintem) jogtalanul az olasz másodosztályba sorolták - mindenki menekült a süllyedő hajóról. Ibrahimovic, Cannavaro, Zambrotta, Thuram és még sokan. Del Piero semmit nem tett, csupán egy mondattal válaszolt a zsurnaliszták kérdéseire: "Egy úriember soha nem hagyja el a szíve hölgyét!" (Öreg Hölgy a Juve beceneve ugyebár). Azt hiszem ennél nem is kell több...
0 vélemény:
Megjegyzés küldése