apró örömök

Néha elég egy óra foci, hogy mosoly ragadjon a számra. Így volt ez tegnap is. Két hét kényszerű kihagyás után - az a fránya térd ugyebár - megkockáztattam a teremben pörgetni a bogyót. És sikerült, sérülés nélkül. Ráadásul - minden szerénység nélkül mondhatom - egy akkora gólt ragasztottam az ellenfél kapujába, hogy hűha. Átívelt labda, mellel levesz, majd kapásból a hosszú sarokba. Szóval kellett az a foci nagyon.