Apukák rakenrollja

Régen volt frissítés, tudom. Bocs. Most van. A bejegyzések szempontjából ínségesnek számító időszak lezárásaként egy jegyzetet dobok be a közösbe, amit a Tankcsapda veszprémi koncertje kapcsán írtam. Tessék csak fogyasztani és kommentelni, ha van vélemény. Ha meg nincs, akkor is.

Ők a Tankcsapda, ha valaki esetleg nem lenne képben

Apukák rakenrollja

Furcsa volt őket így látni. Mármint a Tankcsapdát. Az arénában, a nagyszínpadon, komoly hang- és fénytechnikával támogatva, kis jóindulattal többezresnek is titulálható nézősereg előtt. Ma is tisztán emlékszem, amikor '94 novemberében, alig 13 éves fejjel életem első rockkoncertjére készültem, már egy héttel előtte alig bírtam aludni. Vagy tizenötször meghallgattam az akkor még fiatal bandának számító debreceni trió három addig megjelent albumát, hogy kívülről fújjam a dalok szövegét a nagy napon.

Emlékszem, a Vetési gimnázium aulájában zenélt a csapat, lehettünk vagy kétszázan a bulin, döntően bőr-, esetleg farmerdzsekis, lóhajú rockerek. Maga a koncert fenomenális volt, máig örök élmény, még akkor is, ha azóta tucatnyi alkalommal hallottam élőben, jobb hangosítás mellett Lukács Laciékat. De akkor is az első, az volt a legjobb.

Azóta elmúlt 14 év. És újra a Tankcsapda jött, én meg mentem persze. Most épp az arénába. Sok száz rajongóval, szimpatizánssal egyetemben. Ott voltak a '94-es lóhajú rockerek is, csak épp nyakukban a gyermekükkel. Meg nagymamák, nagypapák és bizony olyan figurák is, akikről első blikkre inkább egy Hamvai PG diszkós bulit nézne ki az ember. És mindenki nyomta, együtt üvöltötte a szöveget Lukáccsal.

Persze nincs ezzel baj, csak azt bizonyítja, hogy az elmúlt 14 esztendőben komoly tényező lett a honi könnyűzenében a Tankcsapda. És ami még fontosabb, mindezt úgy érték el, hogy nem feszítenek büszkén a bulvárlapok címlapján, nem láthatjuk őket idióta tévéműsorokban és gagyi vetélkedőkben, s minden bajra gyógyírt jelentő joghurtot meg ágybetétet sem akarnak mosolygó arccal ránk sózni.

Csupán zenélnek. Megmaradtak jó fej debreceni srácoknak, akik tökösen nyomják a rakenrollt. Ezért lehetnek ők (majd egyszer) a mi generációnk LGT-je vagy épp Piramisa.