Nem tudom, ti hogy álltok a kérdéssel, de én az idei ünnepre jutottam el odáig, hogy a viszketés kerülgetett az idiótaés/vagy érzelmes, versben megfogalmazott karácsonyi e-mailektől és a "húdepoénos" sms-ektől, amelyeket ráadásul (nagyrészt) olyan emberektől kaptam, akikkel jobb esetben váltottam életemben három szót, de akadt olyan is, akiről azt sem tudtam, hogy létezik. Ezért nem erőltettem hát a karácsonyosdit itt a blogon sem.
Azért bízom benne, hogy mindenkinek jól telt ez a három nap és sikerült valamennyire kikapcsolni. Mert számomra a család mellett elsősorban erről szól az egész. Meg a kajakómáról, ami általában 26-án estére szokott elérni, de idén már 25-én elkapott. Arról az érzésről beszélek, amikor egy kipukkanás előtt álló luftballonnak érzde magad az elfogyasztott temérdek kajától meg sütitől, s hiába hozzák eléd a fejedelmi lakomát, nem vágysz semmi másra, csak néhány óra alvásra és kajamentes övezetre. És akkor a piáról még nem is beszéltem. Koccintás koccintás hátán, ráadásul nekem tegnap este sikerült is beleszaladnom egy spontán buliba, ahol deciben mérték a Jagert. Képzelhetitek... Így 26-ára maradt az éledezés meg atomjaira széthullott testem összerakása. És még van pár nap az óévből...ajaj.
0 vélemény:
Megjegyzés küldése