Hááát...a szigetközi bulit bebuktuk. Keményen. Pedig a pénteket meg a hétfőt még szabinak is kivettem, lemondtam a BalaTONE fesztivált (ki(b)logozhatatlanszerkesztő úrhölgy képviselte színeinket), sőt, még az ünnepi játékokra sem kértem jegyet, pedig azért egy Herbie Hancock vagy egy Richard Bona koncsertót szívesen meghallgattam volna Melus drágám társaságában. De nem, mert hívott az Ördögsziget (képes beszámoló a tavalyi banzájról ITT). Az időjárás meg közbeszólt, egész héten szar idő volt, s az éves csapadékmennyiség fele leesett Móvár környékén, így esélytelemmé vált a nomád körülmények között eltölteni kívánt hosszú hétvége. Sebaj, majd talán augusztus végén összejön.
Persze azért az időt jól elütöttük a Meluséknál, amúgy is rég jártunk a Buda utca környékén. Fannival ezerrel toltuk a GTA-t, Ninivel pedig hát meg kellett ünnepelni, hogy szeptembertől (félig-meddig) ő is veszprémi lakos lesz, hiszen kisvárosunk nagy egyetemén folytatja tanulmányait. Szombaton meg csavarogtunk egyet Győrben plusz gondolatban elköltöttünk 2-3 millió büszke magyar forintot a Kikában.
És ha már bútor, lassan, de biztosan kész lesz a lakás, amit most már otthonnak is hívhatunk. Hétfőn megjött a kanapé, kedvenc Sanyi nagybátyám segítségével el is tudtuk hozni az áruházból (ő felelt az utánfutó-projektért, ezúton is köszi), úgyhogy már csak a képek vannak hátra, s vendégek fogadására is alkalmas lesz a kecó. Persze ez főként a Melusnak köszönhető, én magam csupán a számítógépes sarok megalkotásáért meg a tévé behangolásáért vagyok felelős.
Nem volt eseménytelen az elmúlt hetem kedves olvasó, ennek megfelelően ismét frissül a blog, még ha annak intenzitását érheti is némi kritika. Nos, hát július közepe - ahogy a legtöbb nívós muzsikára és jó bulira fogékony veszprémi ifjú életében - nekem az Utcazene Fesztiválról szólt. Arról a dzsemboriról, amit országos sikere ellenére ugyan támadgatnak jófej nagypapának öltözött populista elemek meg mindenféle intoleráns figurák, devégülis ez mindegy. Úgysem tudnak elbánni vele.
A lényeg, hogy ismét élet meg pezsgés volt olyannyira szeretett kisvárosunkban, öt nap alatt cirka 100ezren nyomultak az Óváros téren meg a Kossuth utcán, iszonyt bvandák tolták a zenét és öt napig büszkén feszíthettem, hogy én bizony helyi lakos vagyok, na szóval jó volt veszpréminek lenni.
Utcazene 2008 - Juli, Flo, Andi, Melus meg a rosszarcú (j-b.)
És ha már a zenekarok szóba kerültek, a feszt csúcspontja számomra már kedden, a nyitónap estéjén elérkezett, hiszen az osztrák Bauchklang (az ő klipjüket szúrtam be - tessék lejátszani, aztán ámulni meg bámulni) valami hihetetlen produkciót kerekített az Óváros téri "ménsztédzsre". Azt tudni kell, még a vid letöltése előtt, hogy ezek a srácok nem használnak hangszereket, csupán öt darab mikrofont. Ennek fényében megdöbbentő igazán az általuk prezentált mjúzik, az meg már csak a hab a tortán, hogy olyan basszust préselt ki magából az egyik kopasz,. szemüveges "szájhős", hogy a színpad előtt állva a fél órával azelőtt elfogyasztott gyros örömtáncot lejtett a pocakomban.
Bauchklang - Rhythm of time
Persze az utcazene a találkozásokról is szólt, mint általában. Leírni is hosszú lenne kikkel beszélgettem, nevettem és koccintottam az öt nap során, inkább két momentumot emelnék ki. Az egyik a nagyobb lélegzetű sörözgetés és anekdotázás B. Zsolti barátommal, aki amellett, hogy rendszeres olvasóm, hozzám hasonlóan kissé nem normális. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy debil vagy ilyesmi, sokkal inkább arra, hogy amikor egymás mellé kerülünk, akkor bizony nehezen álljuk meg folyamatos sikítva röhögés és egymás szivatása nélkül. Ez megvolt most, remélem lesz folytatása.
A másik pozitívum egy francia-magyar kettős állampolgárságú válogatottal való találkozás és afterparti volt. Ugye arról már írtam, hogy Andi és Tibi lagziján én voltam a vőfély. No, hát velük összefutottunk az utcazenén, s szerencsére nem egyedül jöttek, érkezett velük az általunk is felettébb kedvelt Juli és Flo, illetve Guillaume és Claire (ha rosszul írtam a nevet csak kommenteljteke, majd kijavítom). Nos, hát a szombat esti, egyébként fergetegesre sikerült buli után a vasárnap ebédet is együtt töltöttük el, majd ökörködéssel egybekötött füredi strandolás következett még a brutálisan szar idő beköszönte előtt. Igen jól éreztem, illetve éreztük magunkat a Melussal, az a lényeg igazán.
Közben azért sikerült frankón kizárnunk magunkat a lakásból, ráadásul a kulcs is bentmaradt belülről, így hiába autókáztunk el Mencshelyre a nagyon jófej Laci bácsihoz (ő a főbérlő és nem olyan gyíkarc, mint Kula bá', a korábbi, akinek ugyebár tényleg ez a neve), nem tudtuk kinyitni az ajtót. Este tízkor aztán, amikor hazatértünk Füredről fogtunk egy létrát, s a helyi lakosok döbbent arcának árnyékában a ház mögött felküzdöttem magam a két méter magasan lévő párkányra. Ott a (szerencsére) bukóra nyitva felejtett egyik hátsó ablakon becsúsztattam a kezem, s 5 perces, talán állíthatom, hogy hősies küzdelmet követően elfordítottam a másik ablak kilincsét, s bejutottam. Még épphogy a nagy vihar előtt. Azért az megnyugtató, hogy ha behasal a médiabiznisz, a vőfélység mellett betörőként is elhelyezkedhetek...
Újabb képek a VOLTról, ezúttal Szendi mester volt a kattintgató, akinek ezúton is köszi. Közben egyébként megvolt a költözés-projekt is, a Cholnokyról az Egry-lakótelepre tettük át a székhelyünket Melus drágámmal. Nagyobb, barátságosabb, csendesebb és olcsóbb. Meg van új tévénk, sőt, szerdától még net is lesz. Most a pakolás meg takarítás megy ezerrel. Holnap startol az utcazene fesztivál, az eső meg esik rendületlenül. Nagyjából ennyi történt mostanság.
Nyitónap, érkezés utáni pillanatok...már nagyon vágytam egy hideg sörre
Zé öcsémmel kicsit nem komolyan
Az a jóképű srác meg a Tunya ott a pirospólós "bronzisten" oldalán
Itt a Föld, vagyishogy Veszprém. Jelentkezem. Újra. A VOLT után megfáradva ugyan, de törve nem. Merthogy újfent zseniális volt a soproni mulatozás. Ahogy azt egyébként vártuk. Sátorhelyet ugyan csütörtök este már nem találtunk a jól megszokott fenyvesben, ám a VIP-kocsma tőszomszédságában nyitott, néhol mocsaras területekkel fűszerezett extra táborhely végülis megfelelt. Csak az árnyék hiányzott napközben.
Az első nap meglehetősen keményre sikeredett. A Roni Size-Cypress Hill - Tiga hármas eleve jó szórakozást ígért, de mi még dobtunk egy kicsit a hangulaton. Fél kilenc is elmúlt mire felvertük a sátrat, így gyorsan be kellett hoznunk a lemaradást a többi fesztiválozóhoz képest. Sikerült. A fenti képen látható három elvetemült (b-j.: Zé, Té, R) társaságában, akik hozzám hasonlóan egészen vasárnap reggelig nyomták.
Csak az volt a gáz, hogy mivel hajnali ötig buliztunk - előbb aludni sem nagyon lehetett, mert reggel hatig 120 decibellel dübörgött a zene, nem a gazdaság - nem nagyon tudtuk kipihenni magunkat. Épp a néhány sorral feljebb említett árnyékmentes táborhely miatt. Reggel nyolc-kilencre ugyanis olyannyira felmelegedett a sátor, hogy ki kellett menekülni belőle. Úgyhogy maradt a buli - irány a BODY WASH!
A MOL testmosója olyan, mint egy autómosó, csak épp embereknek. Habosítás aztán jéghideg zuhanyfüggöny. Ez frissített fel igazán, na meg a fény. Kedvenc veszprémi koktélunk (jéhidegre hűtött szénsavas vodka egy csipetnyi szörpre spriccelve) ugyanis külön pultot kapott a VOLT-on, s az index szerint a nyár itala lesz a Bárkások találmánya. Meglátjuk. Mindenesetre bodzás most nem volt, ami gáz.
A koncertek jók voltak, de úgysem ez a lényeg a feszten. Hanem a fíling. De azért leírom, hogy láttam a Roni Size Reprazentet, a Cypress Hillt, a Black-Outot, az Alvin és a Mókusokat, az Offspringet, Manu Chaot. Quimbyt, Péterffy Borit és zenekarát, a Vad Fruttikat, a Váradi Roma Cafét, a Kalákát, a Csókolomot, a Hobo Blues Bandet, a Hollywoodoot, Takács Esztert és a Gumizsuzsit...asszem ennyit. Meg az MR2 színpadnál a Sixtus kitöltés és tágulás DJ Till8 című produkciót. Igazi underground veretés volt délután háromkor verőfényes napsütésben....jó volt.
Ja, azt majd' elfelejtettem, hogy üdv azoknak akikkel találkoztam és koccintottam és buliztam és nevettem és ökörködtem, név szerint a Daninak, Stubinak, JimLemonnak, Gégének (akinek külön köszönet a képekért is) a Schindler testvéreknek, Bandinak, a Hock testvéreknek meg annak a srácnak, aki velük volt, de a nevét nem tudom, s persze semmiképp sem utolsósorban Zének, Tunyának és Rolinak, akik végignyomták velem a három napot...nem is gyengén. Jövőre veletek ugyanitt!
És akkor végül, de semmiképp sem utolsósorban a ráadás. A VOLT. Az utcazene mellett a szívemhez legközelebb álló fesztivál ugyan már szerdán (sőt, kedden egy helyszíni Enikő-partival) elstartolt, ám barátaimmal csupán ma csekkolunk be a soproni bulin. A kínálat idén is több, mint imponáló (Cypress Hill, Manu Chao, Roni Size Reprazent, Tiga...stb.), azaz garantált a hamisítatlan partifíling a határmenti dzsemborin. Három napos lesz idén a móka, ma, azaz csütörtökön indulunk, s vasárnap reggel hagyjuk majd el a Lővér-kempinget. Ígérem lesz bőséges beszámoló, meg a Gégé kolléga (minden bizonnyal) fenomenális fotóival illusztrált helyszíni riport is a hétfői Naplóban (meg talán az online-on is). Aki jön, az keressen meg mindenképp, aki nem, az szurkoljon, hogy ne essen (nagyon) az eső.
Ahogy arról már írtam itt a blogon, június közepén ismét vőfélynek kértek fel (s én persze örömmel tettem eleget az invitálásnak). A már sokat emlegetett Richárd cimborám (ugyebár az ő tavalyi esküvőjén indult a vőfély-karrier - bővebben ITT) öccse, Geri kötötte össze életét Nikivel, s ha már az első jól összejött, a család ismét az szpd vőfély projekt mellett döntött. Nos, a kikérések sikerrel jártak, az esküvő rendben lement, majd a lagziban is ment a dajdaj kőkeményen, de beszéljenek inkább a minimális képalával megtuningolt fotók.
A menyasszony meg a "hülyegyerek" (érdemes figyelni az arckifejezést :D)
Na, ők az ifjú pár: Niki és Geri
Melus drágámmal hajnalig mulattunk, ő elnyerte a "legtöbbet táncoló csajszi" címet is
Jóllakott napközis pálinkafogyasztás utáni mosollyal a szája szegletében
És akkor néhány szóban az EB-ről. Szándékosan nem írtam naponta a torna alatt, mert egyrészt energiám sem lett volna minden alkalommal okoskodni (megtette ezt a jó Détári az nso-n), meg aztán valljuk be, rohadtul unalmas lett volna a foci kapcsán született eszmefuttatásaimat olvasni. Aki nézte, annak úgyis volt/van véleménye, aki meg nem, azt nem is érdekli. Engem érdekelt, szinte minden meccset láttam (ez a Melus szerint súlyos focibuziság). És hiába fanyalognak sokan, szerintem kifejezetten magas színvonalú, s izgalmas Európa-bajnokságon vagyunk túl. Sajnos olasz barátaim súlyosan leszerepeltek, de hát legalább annyit megért, hogy azt a faparaszt Donadoni-t kirúgták (és újra Lippi mester a kormánykeréknél - Forza Juve!). Mert arra épeszű ember nem tud magyarázatot adni, hogy
1. Miért az atomszar Milan taktikáját erőltette az első meccseken, sőt, kis változtatásokkal az egész EB-n, és miért a bajnokságban frankón beégett Milanos arcokkal (pl.: Ambrosini, de Gattuso vagy Pirlo - bármennyire is tisztelem őket - sem volt csúcsformában)? 2. Miért Di Natale (nem értem miért sztárolják azt az igyekvő törpét) és/vagy Cassano (na őt meg aztán végképp nem értem - nagyképű köcsög) játszott Del Piero helyett? És Bayern Münchenben súlyos antifoci-betegséget kapó Toni-t miért nem merte a padra tenni?
...és még sorolhatnám, de most már mindegy. Majd a vb-n 2010-ben. Amúgy a spanyolok mellett (akik qrvára megérdemelték végre a trófeát - főleg a bitang középpálya meg a szinte hibátlanul játszó Barca-ikon Puyol miatt) leginkább az oroszok játéka tetszett (na jó, a törökök meccsei is nagyon bejöttek). Félelmetesen képzett, s fizikálisan szinte hihetetlenül erős játékosok tűntek fel, akikről eddig, néhány CSZKA Moszkva és Zenit meccset kivéve alig hallottunk. A szerintem teljesen jogosan istenített Arsavin mellett Zsirkov, Pavljucsenko, Szaenko meg az a rohadt nagyokat lövő középső védő (az elődöntőn eltiltás miatt hiányzott)...csak kapkodtam a fejem olyan látványos és modern focit toltak. Persze Hiddink is sokat számított, de kellett a csapat is nagyon. A Vaskó Tominak meg a Vanzcák Vilinek akkor is mindegy lenne, ha a Scolari vagy a Mourinho igazolna a magyar válogatott kispadjára.
Meglepetést tartogattam erre a meleg nyári estére kedves olvasó. Az elmúlt hetek post-ínségét ellensúlyozandó ezúttal három bejegyzést is közzéteszek itt a blogon. Az első ez lesz.
A címben jelzett témák közül először akkor az elsőről.Írhattam volna régi-új melót is a címben, csak hát az kicsit hülyén mutatna. Arról van szó, hogy online szerkesztőből július elsejével visszavedlettem újságíróvá. Nem mintha nem ízlett volna a netes világ, korántsem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy szerencsére komoly webes fejlesztések várhatóak a lapnál, s emiatt egyre több időt követelne a online szerkesztés (legalábbis az általam elvárt színvonalon), ami csupán azért lenne baj, mert nem jutna időm a tényleges újságírásra. Márpedig én azt szeretem igazán. Jönni, menni, beszélgetni, sztorikat felkutatni, meg minden olyat, amitől szép és izgalmas ez a szakma. Szóval július 1-től a közéleti rovat csapatát erősítem, legfőképp Várpalota és környéke tartozik majd hozzám. Kíváncsian várom mi sül ki belőle, rajtam nem fog múlni annyi szent...
...de most egy hétig szabadság van ezerrel, mert azért az elmúlt, számomra kissé stresszes hónapok után kell néhány nap kikapcs. Kedden strandoltunk egy óriásit a Melussal Füreden (le is égett a lábfejem...hallottatok már ilyet? :D), ma meg végre - hosszú idő után - mindenre (edzés, ebéd, újságolvasás, blogolás...stb.) mindenre jutott időm. Kényelmesen, nyugodtan. Nagy dolog ez a mindennapos hajtás, meg az online-hoz kapcsolódó folyamatos készenlét után.
Hááát...a szigetközi bulit bebuktuk. Keményen. Pedig a pénteket meg a hétfőt még szabinak is kivettem, lemondtam a BalaTONE fesztivált (ki(b)logozhatatlan szerkesztő úrhölgy képviselte színeinket), sőt, még az ünnepi játékokra sem kértem jegyet, pedig azért egy Herbie Hancock vagy egy Richard Bona koncsertót szívesen meghallgattam volna Melus drágám társaságában. De nem, mert hívott az Ördögsziget (képes beszámoló a tavalyi banzájról ITT). Az időjárás meg közbeszólt, egész héten szar idő volt, s az éves csapadékmennyiség fele leesett Móvár környékén, így esélytelemmé vált a nomád körülmények között eltölteni kívánt hosszú hétvége. Sebaj, majd talán augusztus végén összejön. .JPG)
