Már többször leírtam itt a blogon, hogy mennyire is bírom a Vad Fruttikat, ezért most nem teszem meg újra. Sokkal inkább írnék az utóbbi időben befutott veszprémi-várpalotai zenekar múltjáról, merthogy a szimpatizánsok, esetleg rajongók legtöbbje nem igazán van tisztában a ténnyel, hogy a Likó kolléga vezette brigád már '96 óta nyomja a rakenrollt. Nagyjából erre az időszakra - mármint a kilencvenes évekre - datálódik az ismeretségem a Fruttikkal, legalábbis egy közös koncerten (akkor még ugye én is büntettem a színpadon, lásd néhány bejegyzéssel alább), még a Vetési gimnázium alagsorában ekkor hallottam első alkalommal őket. Nem voltak több egy ügyes középiskolai zenekarnál, s eztán néhány évre el is tűntek a szemem elől.
Aztán a gimis korszak meg az évezred végén megint szembe találkoztam velük, ráadásul egy cédé formájában. Történt ugyanis, hogy az egyik barátom bátyjának az élettársának a lánya (lehet még követni? - ajaj) várpalotai ifjoncként hatalmas Vad Fruttik-fan volt, s meglepett a srácok egyik tíz dalt rejtő demócédéjével. Aztán a fősulin meg kiderült, hogy közös ismerősökből Dunát lehetne rekeszteni, így hát jó haverságba kerültem a jóképű frontemberrel.
Már akkortájt folyamatosan ba..tattam, hogy valamelyik koncerten játsszák el a már említett demócédéről ismert nótákat, főképp a Vízállásjelentést meg a Molnár nénit, de nem. És azóta sem. Mondjuk megértem, mert az új dalok fényévekkel jobbak, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Ám néha jó nosztalgiázni egy kicsit. Hallani, hogy honnan hova jutott el egy banda. Tessék csak letölteni és ámuldozni, nyilvános helyen találtam, nincs para.
0 vélemény:
Megjegyzés küldése